A légijáratok utasainak nyújtandó kártalanításról és segítségről szóló rendelet érvényes. A rendeletnek a légijáratok törléseivel vagy jelentős késésével érintett utasok érdekei védelmének erősítését célzó intézkedései összeegyeztethetőek a Montreali Egyezménnyel1 és nem sértik az arányosság elvét
Légiközlekedés - A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 261/2004/EK rendelet 5., 6. és 7. cikkei - Az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség a beszállás visszautasítása és a légijárat törlése vagy jelentős késése esetén - Érvényesség - Az EK 234. cikk értelmezése
INTERNATIONAL AIR TRANSPORT ASSOCIATION, EUROPEAN LOW FARES AIRLINE ASSOCIATION kontra DEPARTMENT FOR TRANSPORT
2004. februárjában az Európai Parlament és a Tanács rendeletet fogadott el a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról (295/91/EGK).
A légijárat törlése esetén, a rendelet értelmében a légifuvarozó köteles az utasoknak felajánlani a jegy árának visszatérítését vagy a végső célállomásukhoz való átfoglalás közti választás lehetőségét. Jogosultak továbbá díjmentes segítségre (étkezés, telefonhívás, továbbá adott esetben szállás) és kártérítésre, melynek összege a repülőút távolságától függ. Nem kell ezt a kártérítést megfizetni, amennyiben a légifuvarozó legalább az indulás időpontját két héttel megelőzően tájékoztatta az utasokat a járat törléséről vagy kielégítő átfoglalást ajánlott fel, illetve amennyiben bizonyítani tudja, hogy a járat törlését rendkívüli körülmények okozták.
A járatnak a távolságtól függően meghatározott időtartamot meghaladó késése esetén, az utas segítségnyújtásra jogosult. Legalább ötórás késés esetén a jegy árának visszatérítését minden esetben fel kell aj
Az IATA, amely 130 ország 270 légitársaságát tömörítő és a világ menetrendszerű légi járatai utasszállításának 98 %-át lebonyolító szövetség és az ELFAA, amely 9 európai ország 10 diszkont légitársaságának érdekeit képviseli, a High Court of Justice (England and Wales) előtt vitatta a rendeletnek az Egyesült Királyság általi végrehajtását. Ennek során, kérdéseket vetettek fel az említett rendelet, és különösen a járatok törlésére, a késésre és a kártérítésre vonatkozó rendelkezések érvényességével kapcsolatban. A High Court of Justice (England and Wales) az Európai Közösségek Bírósága elé terjesztette ezeket a kérdéseket.
A rendeletnek a Montreali Egyezménnyel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bíróság kimondta, hogy ez a nemzetközi egyezmény, amely szabályozza a légifuvarozó felelősségét késés esetén, kötelező a Közösségre nézve. A Bíróság úgy véli, hogy az egyezmény csak azt szabályozza, hogy valamely járat késését követően az érintett utasok mely feltételekkel nyújthatnak be egyéni kártérítés iránti keresetet az ilyen késésből keletkezett kárért felelős fuvarozó ellen. Ezzel szemben, a közösségi rendelet által szabályozott, a járatok jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó segítség és ellátás egységesített és azonnali kártalanítási intézkedések. Ezek nem tartoznak azon intézkedések közé, amelyeknek az említett egyezmény rögzítette az alkalmazási feltételeit, és ezért ezeket nem lehet a Montreali Egyezménnyel összeegyeztethetetlennek tekinteni.
Ami az IATA és az ELFAA álláspontja szerint a rendelet elfogadása során elkövetett eljárási hibát illeti, a Bíróság elutasítja azt az érvet, amely szerint az együttdöntési eljárás keretében összehívott egyeztetőbizottság - amelynek összehívására azért került sor, mivel a Tanács nem értett egyet a Parlament által javasolt módosításokkal - túllépte a ráruházott hatáskört.
Az indokolási kötelezettség és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban a Bíróság kiemeli, hogy a rendelet vitatott rendelkezései pontosan és világosan meghatározzák a légifuvarozó kötelezettségeit, azokból kiderül a kitűzött cél lényege, és nem ellentmondásosak. Ezért e rendelkezések nem érvénytelenek a jogbiztonság elvének vagy az indokolási kötelezettségnek a megsértése okán.
Ami az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, Bíróság feladata annak megállapítása, hogy a kérdéses rendelkezések nyilvánvalóan alkalmatlanok-e a rendelet célkitűzésének eléréséhez, amely célkitűzés a járatok törlésével és jelentős késésével érintett utasok védelmének megerősítése, az ilyen helyzetekben érintettek által elszenvedett egyes károk egységesített formában és azonnal történő orvoslása által. E tekintetben megállapítja, hogy ezek az intézkedések olyan jellegűek, amelyek alkalmasak a légijáratok törlésével vagy jelentős késésével érintett utasokat ért egyes károk azonnali orvoslására és így lehetővé teszik a rendelet által kitűzött cél megvalósítását. Az intézkedések mértéke az utasok által elszenvedett károk nagysága függvényében változik. Végül a kártalanítás, amelyre az utasok akkor jogosultak, ha túl későn tájékoztatták őket a járat törléséről, nem tűnik nyilvánvalóan alkalmatlannak a célkitűzés megvalósítására, figyelemmel a kimentési okra, amelyre a légifuvarozók hivatkozhatnak és azokra a megszorító feltételekre, amelyek esetén ez utóbbiak kötelezettsége beáll. A kártalanítás összege nem tűnik túlzottnak, és lényegében megfelel a korábbi rendeletben megállapított kártalanítási összegek szintjének, figyelembe véve a fenti rendelet hatályba lépése óta eltelt időre vetített inflációt.
Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását illetően, a Bíróság úgy határozott, hogy a különféle közlekedési módokban tevékenykedő vállalkozások helyzete nem összehasonlítható. A légijárat törlésével vagy jelentős késésével érintett utasok objektíve eltérő helyzetben vannak, mint a más közlekedési eszközök hasonló helyzettel érintett utasai.
Ezzel szemben a légifuvarozók utasai által a járatok törlése vagy jelentős késése esetén elszenvedett károk hasonlóak, függetlenül attól, hogy melyik légitársasággal szerződtek és tekintet nélkül az ezek által követett árpolitikára. Ezért a közösségi jogalkotónak az összes légitársaságot egyformán kellett kezelnie.
A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely érinthetné a rendelet szóban forgó rendelkezéseinek érvényességét.
Az ítéletben hivatkozott európai közösségi jogszabályok
Az Európai Parlament és a Tanács 261/004/EK rendelete
(2004. február 11.) visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT vonatkozású szöveg)
5. cikk
Járat törlése
(1) Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak
a) az üzemeltető légifuvarozó a 8. cikk szerint segítséget ajánl fel; és
b) az üzemeltető légifuvarozó a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően segítséget ajánl fel, valamint átfoglalás esetén, ha az új légijárat indulási időpontja ésszerű számítás szerint legalább a törölt járat tervezett indulását követő nap, akkor a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírt segítséget nyújtja; és
c) joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz a 7. cikkel összhangban, kivéve, ha
i. a menetrend szerinti indulási időpont előtt legalább két héttel tájékoztatták őket a járat törléséről, vagy
ii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtt legkorábban két héttel és legkésőbb hét nappal tájékoztatták őket a járat törléséről és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb a menetrend szerinti indulás időpontja előtt két órával korábban induljanak és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb négy órás késéssel érjék el; vagy
iii. az indulás menetrend szerinti időpontja előtti hét napon belül tájékoztatták őket a járat törléséről, és átfoglalást ajánlottak számukra, lehetővé téve, hogy legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt induljanak, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb két órás késéssel érjék el.
(2) A járat törlésére vonatkozó tájékoztatás esetén, az utasok részére magyarázatot kell adni a lehetséges alternatív közlekedési módokról.
(3) Az üzemeltető légifuvarozó nem köteles kártérítést fizetni a 7. cikk szerint, ha bizonyítani tudja, hogy a járat törlését olyan rendkívüli körülmények okozták, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni.
(4) A bizonyítási teher azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, hogy az utast tájékoztatták-e, és ha igen, mikor tájékoztatták a járat törléséről, az üzemeltető légifuvarozóra hárul.
6. cikk
Késés
(1) Amennyiben egy üzemeltető légifuvarozó indokoltan arra számít, hogy egy járat indulása a menetrend szerinti induláshoz képest késni fog:
a) legalább két órát 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőutak esetén; vagy
b) legalább három órát az összes Közösségen belüli, 1500 kilométernél hosszabb repülőút és az összes egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút esetén; vagy
c) legalább négy órát az a) és b) pontba nem sorolható összes egyéb repülőút esetén,
akkor az utasoknak az üzemeltető légifuvarozó
i. felajánlja a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 9. cikk (2) bekezdésében előírt segítséget; és
ii. amennyiben az indulás időpontja ésszerű számítás szerint a korábbi bejelentett indulását követő nap, a 9. cikk (1) bekezdésének b) és a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírt segítséget; és
iii. legalább ötórás késés esetén, a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt segítséget.
(2) A segítséget a légifuvarozó minden esetben köteles a fenti, valamennyi távolsági kategóriára megállapított időtartamon belül felajánlani.
7. cikk
Kártalanításhoz való jog
(1) E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést kapják:
a) 250 EUR-t minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra;
b) 400 EUR-t minden 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőútra és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra;
c) 600 EUR-t minden, az a) és b) pontba nem sorolható repülőútra.
A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.
(2) Amennyiben az utasoknak a 8. cikk szerint átfoglalást ajánlanak végső célállomásukhoz egy olyan alternatív légijáraton, amelynek érkezési időpontja annak a járatnak a menetrend szerinti érkezési időpontjánál, amelyre eredetileg jegyet váltottak legfeljebb
a) két órával későbbi, az összes 1500 kilométeres vagy annál rövidebb repülőút esetében; vagy
b) három órával későbbi, az összes 1500 kilométernél hosszabb Közösségen belüli repülőút tekintetében és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőút esetében, vagy
c) négy órával későbbi, az a) és b) pontba nem sorolható összes egyéb repülőút esetében,
akkor az üzemeltető légifuvarozó az (1) bekezdésben előírt kártalanítást 50%-kal csökkentheti.
(3) Az (1) bekezdésben említett kártalanítás kifizetése készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy bankcsekkel, illetve - az utas írásos beleegyezése esetén - utazási utalvánnyal és/vagy más szolgáltatásokkal történik.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett távolságokat a gömbi főkörön mért távolság módszerével kell mérni.
(...)
(Az Európai Bíróság 2006. január 10-én kelt, a C-344/04 sz. ügyben hozott ítéletének összefoglalása)
1 A Tanács 2001. április 5-i határozatával hagyta jóvá a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezményt (a Montreali Egyezmény).
A fordítás az Európai Bíróság 2006. január 10-i, 01/06. sz. sajtóközleménye alapján készült. A fordítás nem hivatalos dokumentum; a Bíróságot nem köti.