Kfv.III.37.082/2024. számú ügy

Dátum

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
végzése

Az ügy száma: Kfv.III.37.082/2024/7.

A tanács tagjai:

Dr. Kovács András a tanács elnöke,
Dr. Sugár Tamás előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra bíró,
Dr. Sperka Kálmán bíró,
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó bíró

A felperes: ... (...)

A felperes képviselője:

Az alperes: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke (...)

Az alperes képviselője: …

A per tárgya: hírközlési ügyben indult közigazgatási jogvita

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: a felperes, 13. szám alatt

A felülvizsgálni kért határozat: a Fővárosi Törvényszék 2023. december 6-án hozott 103.K.704.540/2022/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Európai Bíróság) előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi az alábbi kérdésekben:

1) Az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló 2018/1972. európai parlamenti és tanácsi irányelv (továbbiakban: Kódex) 105. cikk (4) bekezdése szerinti uniós jog közvetlen előírásának tekinthető-e az Európai Bíróság ítélete, vagy olyan jogértelmezésnek, amely nem minősül a korábbi szabályozás megváltoztatásának a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szempontjából?

2) Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (továbbiakban: BEREC) BOR (16) 127. számú, 2016. 08. 30-i iránymutatását (továbbiakban: BEREC 2016-os iránymutatása) a perbeli kérdésben felváltó BOR (22) 81 2022. 06. 09 napján kiadott  iránymutatása (továbbiakban: BEREC 2022-es iránymutatása) – különös figyelemmel a Kódex 10. cikk (2) bekezdésére és az Európai Parlament és Tanács 2018 december 11-i 2018/1971 EU rendelete (továbbiakban: BEREC rendelet) 4. cikk 4. bekezdésére – uniós jognak, illetve  annak közvetlen előírásának,  és ekként a szabályozás változásának tekinthető-e, amely alapot ad a Kódex 105. cikk (4) bekezdés kivételszabályának alkalmazására, vagy az csak olyan jogértelmezés – különösen ha Európai Bíróság ítéletét hajtja végre –, amely nem minősül a korábbi szabályozás változtatásának a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szempontjából?

3) Amennyiben sem az Európai Bíróság ítélete, sem a BEREC 2022-es iránymutatása nem ad alapot a Kódex 105.cikk (4) bekezdése kivételszabályának alkalmazására, akkor a Kódex 105. cikk (4) bekezdésében említett nemzeti jog közvetlen előírásának minősül-e az a nemzeti szabályozó hatóság által hozott határozat, amely az Európai Bíróság ítélete folytán megváltozott BEREC 2022-es iránymutatásán alapuló, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2022/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló 2015/2120. európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: TSM rendelet) 3. cikk (3) bekezdésére vonatkozó megváltozott joggyakorlatot érvényesíti az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtójával szemben olyan körülmények között, hogy a TSM rendelet e szabálya továbbra is azonos, a perbeli időszakban az nem változott?

A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a felülvizsgálati eljárást felfüggeszti.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogvita tárgya, és az előzetes döntéshozatali kérelemhez kapcsolódó releváns tények, a felek érvei

  1. A TSM rendelet 2015. november 29. napján lépett hatályba, a nullás díjszabású elemeket tartalmazó ajánlatokról kifejezetten nem szól, de a 3.§ (3) bekezdése előírta, hogy „az  internet-hozzáférési szolgáltatóknak minden internetes forgalmat – függetlenül annak küldőjétől és fogadójától, a hozzáfért vagy terjesztett tartalomtól, az igénybe vett vagy nyújtott alkalmazásoktól vagy szolgáltatásoktól, valamint a használt végberendezéstől – megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, egyenlő bánásmódot biztosítva kell kezelniük”.
  2. A BEREC 2016-os iránymutatása a TSM rendeletet úgy értelmezte, hogy elfogadható a nullás díjszabású ajánlatok alkalmazása, és a felperes erre is figyelemmel egyes szolgáltatásaira vonatkozó szerződéseit e szerint alakította ki.
  3. Az Európai Bíróság 2021. szeptember 2-án hozott C-854/19 [ECLI:EU:C:2021:675]; C-5/20 [ECLI:EU:C:2021:676];C-34/20[ECLI:EU:C:2021:677] ítéleteiben (továbbiakban: EuB Ítéletei) megállapította, hogy a TSM rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az internetmegosztás valamely „nullás díjszabású” tarifaopció igénybevétele miatti korlátozása;  a sávszélességnek valamely „nullás díjszabású” tarifaopció választása miatt az akár partnerszolgáltatók, akár egyéb tartalomszolgáltatók által sugárzott videostreaminget illetően történő korlátozása; illetve  barangolás során történő használat valamely „nullás díjszabású” tarifaopció igénybevétele miatti korlátozása  összeegyeztethetetlen az e cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségekkel.
  4. Ezt követően a BEREC felülvizsgálta az általa kiadott 2016-os iránymutatást, és az új, 2022-es iránymutatást tette közzé, amely alapján az elsőfokú hírközlési hatóság felhívta 2021 december 21-én felperest arra, hogy a 2022. évi ajánlatainak kialakítása során az EuB Ítéleteire legyen figyelemmel.
  5. Ezt követően az elsőfokú hírközlési hatóság általános hatósági felügyeleti jogkörében eljárva ugyanazon a napon, 2022. szeptember 6-án hozott mindegyik érintett piaci szereplő vonatkozásában egyedi konkrét szolgáltatót kötelező – lényegét jogkérdést tekintve azonos tartalmú -határozatokat.  Jelen ügy tárgyát képező határozat szerint a felperes eltért a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésektől azzal, hogy az internetes forgalmat nem kezeli megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentesen, egyenlő bánásmódot biztosítva, mert egyes alkalmazások forgalmát, valamint egyes forgalomtípusokat nem számított bele az internet-hozzáférési szolgáltatásra vonatkozó adatforgalmi korlátba (nullás díjszabást alkalmazott). Kötelezte a felperest, hogy a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdésének való megfelelés érdekében 2022. november 15-ig szüntesse meg a nullás díjszabású, Közösségi média és navigációs szolgáltatás, Chat (csevegés) szolgáltatás megnevezésű ajánlatok, és valamennyi, nullás díjszabást tartalmazó ajánlat értékesítését. Kötelezte továbbá a felperest, hogy határozat véglegessé válásától számított 15 napon belül szüntesse meg az érintett tarifacsomagok esetében azt, hogy nullás díjszabású, Közösségi média és navigációs szolgáltatás, Chat (csevegés) szolgáltatás megnevezésű ajánlatokat előnyként tünteti fel a díjcsomagok feltételei között. Továbbá 2023. március 31-ig módosítsa valamennyi érintett előfizető szerződését –ideértve az Általános Szerződési Feltételeket (a továbbiakban: ÁSZF) és az egyedi előfizetői szerződéseket – akként, hogy azokból kivezetésre kerüljön minden olyan nullás díjszabású elem, amely a megkülönböztetés-mentesség tilalmába ütközik. Az elsőfokú hatóság előírta a felperes felé, hogy a megtett intézkedéseiről nyújtson tájékoztatást meghatározott időpontokig.
  6. A keresettel érintett körben az elsőfokú hatóság hangsúlyozta, hogy a határozat és az abban foglalt kötelezés nem nyújt jogalapot a Kódex 105. cikk (4) bekezdésének utolsó tagmondatát a magyar jogba átültető,  az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 132. § (6) bekezdés c) pontja szerinti szerződésmódosításhoz, mert a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdése tekintetében a szabályozás nem változott, és a felperes által elvégzendő módosítás nem kifejezetten a hatóság döntésén alapul, hanem az évek óta változatlan jogszabályi tartalmon, illetve az abba ütköző szolgáltatói gyakorlaton. Ezért, amennyiben a felperes a meglévő előfizetői szerződéseket az előfizetők hátrányára egyoldalúan módosítja, úgy az előfizetőt megilleti az Eht. 132. § (5) bekezdésében rögzített felmondási jog.
  7. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2022. október 27-én hozott MD/20646-5/2022. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásának II/3. pontja tartalmazza azokat a megállapításokat, amelyeket az alperes az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontja szerinti egyoldalú szerződésmódosítás alkalmazhatóságának körében tett.
  8. Az alperes hangsúlyozta, a felperes elismerte, hogy a TSM rendeletben foglaltaknak történő megfelelés érdekében szükséges a hatályos egyedi előfizetői szerződések módosítása. Az alperes határozatának indokolása kifejtette, hogy a nullás díjszabású ajánlatok jogszerűségének megítélése körében alapvető változást hoztak az EuB Ítéletei, amelyekben a testület kifejtette a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdésének helyes értelmezését. Az EuB Ítéletei követte a BEREC vonatkozó iránymutatásának a módosítása. Az elsőfokú határozat azt célozta, hogy a TSM rendelet az EuB Ítéletei, valamint a BEREC 2022-es iránymutatással összhangban állva kerüljön alkalmazásra a szolgáltatók által.
  9. Az elsőfokú határozat meghozatala azért vált szükségessé, mert a felperesnek az EuB Ítéletek mindenkire kötelező (erga omnes) hatálya miatt kötelessége lett volna az általa alkalmazott nullás díjcsomagok felülvizsgálata és kivezetése önkéntes jogkövetés keretében, ennek azonban nem tett eleget.
  10. A fellebbezésből az alperes szerint az is következhet, hogy a felperes a nullás díjszabású csomagok kivezetését az előfizetők számára hátrányos módon, egyoldalú szerződésmódosítással kívánja megvalósítani, az Eht. 136. § (5) bekezdését alkalmazva, azonban el kívánja érni, hogy az előfizetők ne mondhassák fel a számukra hátrányossá váló szerződésüket az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontjára hivatkozással.
  11. Az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontja alkalmazhatóságának egyik esetköre, ha a szerződésmódosítás kifejezetten jogszabályváltozáson alapul. Ehhez kapcsolódóan az alperes rögzítette, hogy a nullás díjszabás tilalmát megalapozó jogszabályi rendelkezés, a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdésének szövege a rendelet hatályba lépése óta nem változott, így ez az esetkör nem alkalmazható.
  12. Az alperes rámutatott, nem alapos a felperesnek a Kódex (275) preambulumbekezdésével kapcsolatos érvelése, miszerint az ott írt „szabályozás” megváltoztatásába beletartozik a jogértelmezés megváltoztatása is. Ezzel szemben a Kódex 105. cikk (4) bekezdéséből következően sem a jogszabály értelmezése, sem a jogalkalmazói gyakorlat megváltoztatása nem sorolható kifejezetten a jogszabályban vagy akár a szabályozásban bekövetkezett módosítás körébe.
  13. A felmondási jog kizárásának másik esetköre az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontjára alapítottan, ha a szolgáltatói egyoldalú szerződésmódosítás kifejezetten hatósági vagy bírósági döntésen alapul. A szolgáltató magatartásának jogszerűtlensége és ennek orvoslásaként a szerződés módosításának kötelezettsége nem az EuB Ítéletekből, hanem a TSM rendelet változatlan előírásából fakad. Az önkéntes teljesítés elmaradásának hiányában nem vitásan az elsőfokú hatóság döntése kötelezte a felperest a jogszabálynak megfelelő magatartásra, de maga a szerződésmódosítási kötelezettség nem a hatóság döntéséből, hanem a TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdésének szövegéből fakad. A fentiek miatt egyértelmű, hogy a felperes egyoldalú szerződésmódosítási kötelezettsége nem hatósági vagy bírósági döntésen alapul.
  14. A felperes az alperes határozatával szemben keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, mint elsőfokú bírósághoz (továbbiakban: Törvényszék). Kifejtette, hogy a határozat meghozatalát megelőzően nem kellett az EuB Ítéleteit végrehajtania. A felperes - hasonlóan az Európai Unió többi szolgáltatójához – a BEREC 2016-os iránymutatásához igazította gyakorlatát, az EuB Ítéleteinek pedig- figyelemmel a Kúria Jpe.II.60.027/2021/8 számú, a Kúria minden eljáró tanácsára kötelező határozatának 40. pontjára – nincs erga omnes hatálya, azokból a felperesre közvetlen kötelezettség nem származott, így felperest e tekintetben mulasztás nem terheli. A BEREC 2022-es iránymutatása a szabályozó hatóságokra vonatkozik, ezért felperesre nézve még ebből sem származott jogi kötelezettség szerződéseinek módosítására. A meghozott perbeli határozat tekinthető a Kódex 105. cikk 4. bekezdése szerinti olyan nemzeti jognak, amely közvetlenül előírja ezt a kötelezettséget a felperes számára. 
  15. A Törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította.
  16. A Törvényszék rámutatott, hogy a jogvita tárgyát képező Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontja a Kódex 105. cikk (4) bekezdésének utolsó tagmondatában foglalt harmadik kivételes esetkört ültette át a nemzeti jogba. A Kódex preambulumának (275) bekezdésében megfogalmazott szabályozási cél a tételes kötelezettséget megállapító 105. cikk (4) bekezdésével összhangban értelmezendő. Utóbbi jogszabályhely egyértelműen megfogalmazott kivétel, ami a közvetlen uniós vagy nemzeti jogból eredő módosításra vonatkozik, ezért a preambulum (275) bekezdésében található „szabályozás” szó ezzel összhangban álló tartalommal tölthető meg, amelyet a preambulum ezen pontjához megfogalmazott példa is alátámaszt. Ezért nem férhet észszerű kétely ahhoz, hogy a Kódex 105. cikk (4) bekezdésében szabályozott kivétel – a 101. cikk (1) bekezdésben foglalt korlátozásra is tekintettel – kizárólag az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EuMSZ) 288. cikkében meghatározott uniós jogra és a nemzeti hatáskörben szabályozott nemzeti jogalkotási aktusokra terjed ki.
  17. A perbeli, egyedi ügyben hozott hatósági határozat nem jogalkotói hatáskörben hozott szabályozás, uniós vagy nemzeti jog, hanem annak végrehajtását célzó, hatósági jogalkalmazási hatáskörben meghozott döntés, amely nem esik a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szerinti kivételes esetkörbe.
  18. A Kódex és az Eht. szóhasználata nem egyezik meg, ugyanakkor az Eht. által használt „jogszabályváltozás, hatósági vagy bírósági döntés” kizárólag a Kódex rendelkezéseivel összhangban értelmezhető. A hatósági döntés – az átültetett uniós jogra figyelemmel – nem feleltethető meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. §-a szerinti valamennyi hatósági döntésnek. Az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontja szerinti „hatósági döntés” alatt az uniós joggal összhangban kizárólag olyan hatósági döntést lehet érteni, amely közvetlenül valamely uniós vagy nemzeti jogszabályváltozásból ered, azaz nem szükséges egyedi ügyben lefolytatott mérlegelés és hatósági jogalkalmazás.
  19. Az alperesi határozat jogalapját képező TSM rendelet 3. cikk (3) bekezdése nem változott, ugyanakkor az annak jogértelmezésével kialakított hatósági és szolgáltatási gyakorlat megváltozott az EuB Ítéletekben megfogalmazott jogértelmezésre alapítottan. Ugyanakkor a jogértelmezés és a jogalkalmazói gyakorlat változása nem azonosítható a jogszabályváltozással. Önmagában az, hogy a BEREC és az alperes az EuB Ítéletek előtt a TSM rendelettel ellentétes joggyakorlatot követetett, nem teszi a felperes ugyanezen joggyakorlatát jogszerűvé. A TSM rendeletben előírt kötelezettségek a felperesre nézve kötelezőek és közvetlenül alkalmazandóak voltak minden egyéb jogalkotói és hatósági aktus nélkül is.
  20. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy a Kódex 105. cikk (4) bekezdése az uniós vagy nemzeti jogból eredő módosításokat említi, amelyhez kapcsolódóan a preambulum (275) bekezdése a jogszabályokban vagy a szabályozásban bekövetkező módosításokra hivatkozik. Ugyanakkor azt sem lehet vitatni, hogy az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontjában szabályozott „hatósági vagy bírósági döntés” fordulat nyilvánvalóan tudatosan került be a jogszabály szövegébe a Kódex átültetésekor. A támadott ítélet a hatósági döntések körét ebből következően tévesen szűkítette le.
  21. Nem helytálló az a törvényszéki érvelés, amely szerint, ha olyan hatósági döntés meghozatala történik, amely közvetlenül valamely uniós vagy nemzeti jogszabályváltozásból ered, akkor az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontjában foglalt jogszabályváltozás lesz a felmondási jog gyakorlását gátló körülmény, mert ez esetben nem volna szükség a „hatósági döntés” megjelenítésére az esetkörök között.
  22. Az unió jog meghatározása tekintetében a bíróság kizárólag az uniós jog másodlagos forrásait jelölte meg, nem tett említést az elsődleges jogforrásokról, az EuMSZ 290. cikkében írt nem jogalkotási aktusokról és az Európai Bíróság gyakorlatában kimunkált általános és speciális jogelvekről, amelyek szintén az uniós jog forrásának tekinthetők.
  23. A Kúria korábbi megállapításaival összhangban a BEREC által kiadott iránymutatás ugyan uniós jogi aktusnak nem minősül, azonban a jogértelmezést segíti, és a felperes részéről jogos elvárást ébreszthet. Ez a követelmény az alperesre is irányadó, hiszen a BEREC által kiadott iránymutatásokat köteles figyelembe venni.
  24. Jelen esetben az EuB Ítéletek miatt a BEREC módosította az iránymutatását, amely alapján hozott alperesi határozattal állt elő az a „szabályozásban bekövetkezett módosítás”, ami a felperest a fennálló előfizetői jogviszonyok módosítására kötelezte.
  25. A bíróság tévesen értelmezte a Kódex (275) preambulumbekezdésének és 105. cikk (4) bekezdésének viszonyát, amikor azt rögzítette, hogy a „szabályozás” nem jelenthet jogalkalmazói hatáskörben meghozott döntést. A preambulum célja, hogy csökkentse a bizonytalanságot és segítse a jogi aktus értelmezését. A „szabályozás” értelmezése során a törvényszék nem vette figyelembe az Európai Bíróság következetes gyakorlatában megjelenő szempontokat. A „szabályozás” fogalmának kiterjesztése a bírósági és hatósági döntésekre nem tér el a jogi aktus rendelkezéseitől és nem tekinthető nyilvánvalóan eltérő értelmezésnek sem. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a magyar jogalkotó az Eht.-ba a Kódex 105. cikkének rendelkezéseit úgy ültette át, hogy az nem kizárólag a jogszabályok szerinti jogra, hanem a szabályozás alakulását formáló bírósági és hatósági gyakorlatra is kiterjedjen. Ez összhangban áll azzal, hogy a Kódex normaszövege sem uniós vagy nemzeti jogszabályokra vagy jogalkotási aktusokra, hanem az ezeknél tágabb értelmű uniós vagy nemzeti jogra visszavezethető szerződésmódosítások esetén engedi meg az előfizetők felmondási jogának kizárását. Ebbe a körbe beletartozik a keresettel támadott alperesi határozat is.
  26. A felperes hangsúlyozta, hogy a szabályozásban bekövetkezett változás nem kizárólag a TSM rendelet változását jelenti. A Kódex (275) preambulumbekezdésének angol nyelvű szövege a „regulatory” kifejezést használja, amely pontosabban leírja, hogy mit kell „szabályozás” alatt érteni. Az uniós jog ugyanis tartalmaz olyan forrásokat, amelyek nem minősülnek az EuMSZ 288. cikkének körébe, mégis „regulatory” típusú változást eszközölnek. Ilyen az elektronikus hírközlési szabályozás által ismert és piaci szereplők által kötelezően alkalmazott szerződés-összefoglalót szabályozó végrehajtási rendelet is, amelyet az EuMSZ 291. cikke szabályoz. Ez a rendelet a szabályozásban bekövetkezett változást eszközöl ki a Kódexhez kapcsolódóan, ugyanakkor a felperes szerint a „regulatory change” kategóriájába esik, de nem tartozik a törvényszék által megállapította uniós jog körébe.
  27. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
  28. Kiemelte, hogy a felperes előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére vonatkozó indítványt sem a bírósági eljárásban, sem a felülvizsgálati kérelmében nem terjesztett elő, az ügyben sem a TSM rendelet értelmezése, sem a BEREC iránymutatás tartalma, sem az Eht. 132.§ (6) bekezdés c) pontja uniós jognak való megfelelőssége nem vitatott, ezért ez utóbbi körben nincs hatásköre az Európai Bíróságnak eljárni az ügyben
  29. Az Eht. 132. § (6) bekezdés c) pontja (Kódex 105. cikk 4. bekezdésének utolsó tagmondata) csak akkor alkalmazható, ha kifejezetten jogszabályváltozáson, hatósági vagy bírósági döntésen alapul a módosítás, ilyenről azonban nem lehet beszélni. Nincs relevanciája annak, hogy a jogerős ítélet teljeskörűen és maradéktalanul sorolta-e fel az uniós jogot alkotó aktusokat, jogforrásokat, avagy nem. A felülvizsgálati kérelemmel szemben az alperesi határozat nem a BEREC 2022-es iránymutatásán alapult, hanem a TSM rendeleten, amelyet az EuB Ítéletek értelmeztek, és ezt tükrözte utóbb a BEREC 2022-es iránymutatása is.

Az alkalmazandó jog

A) Uniós jog:

  1. Kódex 105. cikk (4) bekezdés: „A végfelhasználók számára biztosítani kell a jogot arra, hogy további díjaktól mentesen megszüntessék szerződésüket, amint a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásoktól eltérő, nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtója által javasolt szerződéses feltételek módosításáról értesülnek, kivéve, ha a javasolt változások kizárólag a végfelhasználók javát szolgálják, vagy pusztán adminisztratív jellegűek és nem érintik hátrányosan a végfelhasználót, vagy ha azokat uniós vagy nemzeti jog közvetlenül írja elő.”
  2. Továbbá az ügy eldöntése szempontjából releváns uniós jog tekintetében felmerült a BEREC rendelet 4. cikk (4) bekezdése, a Kódex 10 cikk (2) bekezdése, és a tényállásban hivatkozott preambulumbekezdése.

B) Tagállami jog

  1. Az Eht. 132.§ (5) bekezdése szerint a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltató egyoldalú szerződésmódosításáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 45 napon belül az előfizető azonnali hatállyal, további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani az előfizetői szerződést.
  2. Ugyanezen szakasz (6) bekezdése értelmében nem jogosult az előfizető az (5) bekezdés szerint felmondani az előfizetői szerződést, ha a módosítás a) következtében az előfizetői szerződés, illetve a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó feltételek az előfizető számára kizárólag előnyös módon változnak meg, b) adminisztratív jellegű és nem tartalmaz az előfizető számára hátrányos rendelkezést, vagy c) kifejezetten jogszabályváltozáson, hatósági vagy bírósági döntésen alapul.
  3. Ákr. 80.§ (1) bekezdése szerint a döntés határozat vagy végzés. A hatóság –[…]– az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során hozott egyéb döntések végzések.
  4. A Kúria Jpe.II.60.027/2021/8 számú határozatának 40. pontja: „Az EuB az előzetes döntéshozatali eljárás során a másodlagos uniós jog értelmezéséről és érvényességéről, továbbá a Szerződések, vagyis az elsődleges uniós jog értelmezéséről dönt. Az EuB előzetes döntéshozatali eljárás során hozott határozata – az érvénytelenség kérdésében hozott döntések kivételével – csak az ügyben érintett felekre terjed ki, relatív hatályú, tehát az uniós jog értelmezése körében hozott határozatnak főszabály szerint nincs az ügyön túlmutató, mindenki másra kiterjedő, úgynevezett erga omnes hatálya. (C-173/09. számú Elchinov kontra Natsionalna zdravnoosiguritelna kasa ítélet, C-62/14. számú Peter Gauweiler és társai kontra Deutscher Bundestag ítélet)”.

Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének indokoltsága

  1. A Kúria vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének C-283/81. számú Cilfit ügyben [ECLI:EU:C:1982:335] megfogalmazott, majd a C-561/19. számú ügyben [ECLI:EU:C:2021:799] pontosított feltételeit, és megállapította, hogy a kezdeményezés feltételei fennállnak, mert a Kódex 105. cikk (4) bekezdésének „uniós és nemzeti jog közvetlen előírása” kifejezés helyes értelmezésétől függ, hogy a felperesi szolgáltató a határozatban előírt szerződési feltételeinek módosítására tekintettel az előfizetők jogosultak-e felmondani a szerződést minden egyéb feltétel nélkül. Emellett az Európai Bíróságnak a Kódex.105. cikk (4) bekezdés utolsó tagmondata körében még nincs irányadó gyakorlata. Más tagállami szabályozó hatósági és szolgáltatói gyakorlatokra nézve nincs peranyagban fellelhető adat, és észszerű kétely vethető fel a vonatkozásban, hogy az elektronikus hírközlési szabályozás változásának tekinthető-e a hatóság döntése, ha a korábban a BEREC 2016-os iránymutatása alapján a hatóságok és szolgáltatók esetében egyaránt fennálló és európai szinten egységes TSM rendelet 3.§ (3) bekezdésére vonatkozó nullás díjszabással kapcsolatos jogértelmezés az EuB Ítéletei folytán megváltozik, de annak  az Európai Unió tagállamaiban történő egységes gyakorlatának kialakításához a BEREC iránymutatásait kell a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe venni. Míg a szolgáltatók esetében e jogkövetkezmények levonására – a visszamenőleges szerződés módosítás lehetőségének hiányában – az egységes európai uniós szintű joggyakorlat bevezetésének időpontja és/vagy időszaka kétséges, és az alkalmazási határidők ex nunc hatályú bevezetésére az adott tagállami piacra nézve az érintett szolgáltatókra vonatkozó különálló egyedi határozatokkal kerül sor.

A Kúria álláspontja a feltett kérdésekben

  1. Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy perbeli ügyben nem vitatott a TSM rendelet 3.cikk (3) bekezdésének értelmezése. Emellett a Kúria nem vitatja, hogy az Eht. 132.§ (6) bekezdés c) pontja megfelelő átültetése a Kódex 105. cikk (4) bekezdésének, az Eht,  „jogszabályváltozás”, „bírósági döntés”, és „hatósági döntés” kifejezései széles értelmezési tartományt biztosítanak arra, hogy azt a Kódex előírásai szerint lehessen értelmezni.
  2. Amennyiben a Kódex 105. cikk (4) bekezdésének „uniós jog, vagy nemzeti jog közvetlen előírása” fordulata alá  az alperes által támogatott értelmezés szerint az uniós elsődleges és másodlagos jogot, az ezeken alapuló magyar jogszabályokat, és ezek alapján szabályozást előíró szabályozó hatósági döntéseket és ezeket felülvizsgáló bírósági döntéseket soroljuk be, és az európai bíróság ítéletei illetve a nem kötelező jogi aktusok közül a BEREC iránymutatásainak megváltozását nem a szabályozás változásaként értékeljük, akkor felmerül az a kérdés, hogy mikortól kell alkalmazni az EuB Ítéleteiben kifejtett helyes jogértelmezést a felperes szerződéseiben.
  3. Amennyiben nem a szabályozás változásáról van szó- ahogy azt alperes állítja – , akkor egyrészt ez azt jelenti, hogy korábban is tévesen értelmezték mind a szolgáltatók, így felperes, mind a hatóságok, így alperes az Európai Unió egész területén a TSM rendeletet, és ez esetben az EuB Ítéleteinek meghozatalától a szolgáltatóknak igazodniuk kellett volna a TSM rendelet Európai Bíróság által kifejtett helyes értelmezéséhez, még pedig ex tunc hatállyal.
  4. Ugyanakkor az európai uniós jog unió területén történő egységes alkalmazásának érdekében a Kódex létrehozott egy a – többek között-  TSM rendelet szabályozásának egységességét biztosító szabályozási mechanizmust a BEREC mint uniós szintű ügynökségre vonatkozó szabályozással, amely összehangolja a tagállami szabályozó hatóságok jogértelmezését. Ez azzal jár, hogy az EuB Ítéletei és a BEREC iránymutatásai közt eltelt időben nincsenek egyértelműen abban a helyzetben az érintett szolgáltatók, hogy tudják, hogyan kerül sor az EuB Ítéleteiből következő jogértelmezésből a joggyakorlat pontos kialakítására. Sőt még ezt követően is vannak kockázatai az új értelmezés átvezetésének tömeges szerződési jogviszonyaikon, amíg nemzeti szabályozó hatóság pontos elvárásait konkrét határozatokban megfogalmazza.
  5. Az alperes lényegében azt állítja, hogy az EuB Ítéletei nem a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szerinti uniós jog közvetlen előírása, de azokat a felperesnek az ítéletekmegismerésétől kezdve – közelebbről meg nem határozott időponttól – eleve figyelembe kellett volna vennie a szerződései ajánlatainak kialakítása, és a más megkötött szerződéseinek a módosítása körében. Ehhez képest a BEREC iránymutatásai nem a felpereshez, hanem a nemzeti szabályozó hatósághoz, az alpereshez szólnak, és alperes – bár ezekre figyelemmel volt – de nem ezek alapján hozta meg határozatát, amelyet egyébként már akár az EuB Ítéletei előtt is - ha eltekintünk a BEREC 2016-os iránymutatásától - meghozhatott volna. Ehhez képest a felperesi szolgáltatónak eleve előnyös a helyzete, amikor a szabályozó hatóság csak a jövőre nézve követeli meg a TSM rendelet helyes alkalmazását.
  6. A Kúria ezt az érvelést észszerű kételyt ébresztő ellentmondásos érvelésnek látja abban a tekintetben, hogy ha az EuB Ítéleteiből következik közvetlenül az, hogy a felperesnek szerződéseit módosítani kellett volna, akkor az mégis csak olyan bírósági döntésnek tűnik, amelyen a szerződések módosításának indoka alapul, és az aligha tekinthető a felperesi szolgáltató önkéntes módosítási javaslatának, amire tekintettel az előfizetőt a felmondási jog megilleti.
  7. Kétségtelen tény, hogy az Európai Bíróság ítéletei ugyan az uniós jog forrásai, azonban jó érv szól azon felperesi értelmezés mellett is, hogy abból rá nézve közvetlen kötelezettség nem keletkezett, ezért az uniós jog közvetlen előírásának felperesi értelmezés szerint sem tekinthetők az EuB Ítéletei a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szempontjából az uniós jog közvetlen előírásának.
  8. A Kúria megítélése szerint abból a tényből, hogy az EuB Ítéleteit szükségszerűen követi a BEREC iránymutatásaiban testet öltő szabályozás, amelyet szükségszerűen követnek a TSM rendelet helyes értelmezését követő tagállami hatóság által ex nunc hatállyal hozott határozatok az összes érintett piaci szereplőre vonatkozóan, egy időben, úgy tűnik, hogy valahol e folyamatban meg kellett jelenjen egy szabályozási elem, amely lehetővé teszi a mindkét fél által elfogadott, és nem vitatott ex nunc hatályú értelmezést, amely nem a jogalkalmazás, hanem a szabályozás jellemzője.
  9. Az tényként állapítható meg, hogy a TSM rendelet 3.§ (3) bekezdését az EuB Ítéletei konkretizálták, és ebben az értelemben -de csakis ebben- közvetlen előírásként a nullás díjszabás tiltása ezen ítéletekben jelenik meg először. Ez az előírás azonban nem keletkeztet konkrét kötelezettséget felperes vonatkozásában, tehát alperes álláspontja úgy érthető, hogy ezek a közvetlen előírások mint „szabályok” kötelezik absztrakt módon a jogalanyokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy e szabályok konkrét kötelezettségeket keletkeztessenek, először is igényelték a BEREC iránymutatásának mint szabályozásnak a megváltozását, hiszen arra figyelemmel kell a szabályozó hatóságnak a konkrét kötelezettséget számon kérni, mert ez biztosítja az Európai Unió területén az egységes szabályozást.
  10. A BEREC iránymutatásai ugyan nem az EuMSZ 288. cikke szerinti kötelező jogi aktusok, azonban nem lehet eltekinteni attól, hogy mind a BEREC rendelet, mind a Kódex 10. cikk (2) bekezdése azokra hivatkozik és ekként kötelező figyelembevételét írja elő. Ezért kötelező jogi aktusok folytán – főszabály szerint-  kötelezően alkalmazandók, noha szintén nem közvetlenül és konkrétan köteleznek mint szabályozás, de mindenképpen jogos elvárásokat keletkeztetnek [Lásd: 322/88. Grimaldi-ügy [1989] ECR I-4409.; lásd elektronikus hírközlésben: C-28/15 Koninklijke KPN NV  és tsai kontra ACM,ECLI:EU:C:2016:692, soft law-ra való általános alkalmazhatóságáról elektronikus hírközlési és versenyügyekben lásd: Kovács A.Gy., Tóth T., Forgács A., Effects of European Soft Law at National Administrative Courts  in Loyola University Chicago International Law Review” 2016, Vol. 14(1), és The Legal Effects of European Soft Law and Their Recognition at National Administrative Courts  in ELTE Law Journal” 2016, 2. évf. ]. Ilyen jogos várakozást keletkeztetett a BEREC 2016-os iránymutatása a felperes felé, amely alapján alappal várhatta azt, hogy a nemzeti szabályozó hatóság gyakorlata azt követni fogja.
  11. A kötelező jogi hivatkozás és a jogos várakozások elvére figyelemmel ezért a BEREC iránymutatásai egyértelműen szabályozásnak tűnnek. Ugyanakkor nem közvetlenül és különösen nem konkrétan kötelezik felperest, ami szintén azt erősíti, hogy ez szabályozás, még pedig olyan szabályozás, amelynek érvényesítéséhez a nemzeti szabályozó hatóság aktusa szükséges.
  12. Megállapítható tehát, hogy ha az EuB Ítéleteit és/vagy a BEREC 2022-es iránymutatását szabályozásnak tekintjük, akkor az az uniós jog konkrét előírása, de nem közvetlenül, külön jogalkalmazói döntés nélkül hatályosul, hanem ahhoz szükséges a hatóság döntése. Bár a hatóság döntése e szabályozás alkalmazása, ugyanakkor maga a hatósági döntés is az alkalmazási időpont meghatározása tekintetében a Kódex 105. cikk (4) bekezdése szerinti szabályozás része. E határozat szabályozás jellegét erősíti, hogy azzal egyidőben, azonos tartalommal a többi érintett piaci szereplő tekintetében is születtek határozatok, lényegében szabályozás módjára érvényesülő határozatokról van szó. Ez az egymásra épülő uniós és nemzeti szabályozás együttesen tekinthető „közvetlen előírásnak.”
  13. Mindebből az következik, hogy mind az Európai Bíróság TSM rendeletet értelmező ítéletei, mind a BEREC  2016-os és 2022-es iránymutatásai a TSM rendelettel együtt a szabályozás egészét jelentik, és e szabályozásnak elengedhetetlen eleme a hatóság kötelezettségek határidejét meghatározó jogérvényesítése is. A szabályozás változása a BEREC iránymutatásainak megváltozásában mutatható ki nyilvánvalóan, de minden egyes felsorolt jogi aktus (EuB Ítéletei mint bíróság döntése, és az alperes határozata, mint a hatóság döntése) a szabályozás elválaszthatatlan részei. Önmagában a TSM rendelet 3.§ (3) bekezdéséből az absztrakt kötelezettség konkrét kötelezettségként való alkalmazásnak ex nunc időbeli hatálya nem állapítható meg.
  14. Amennyiben azonban az Európai Bíróság úgy látja, hogy sem EuB Ítéletei, sem a BEREC iránymutatásai nem szabályozás, hanem kizárólag a TSM rendelet 3. cikk(3) bekezdése az a közvetlen uniós jogi előírás amelyet a hatóság érvényesít, akkor a Kúria megítélése szerint maga a hatósági döntés, konkrét esetben a felülvizsgálat tárgyát képező kötelező határozat feltétlenül jogalkalmazás, és nem szabályozás, hiszen azt általános hatósági felügyeleit jogkörben – és nem az Eht. szerinti piacfelügyeleti jogkörben – hozta a hatóság, és kizárólag a TSM rendelet folytán felperest érintő kötelezettségek számon kérését jelenti, igaz – talán méltányosságból, talán a jogos elvárások és bizalomvédelem elvére tekintettel, amely jelen jogvitában nem derült ki és nem is képezi a jogvita részét – csak a jövőre nézve.

Záró rész

  1. A fentiekre tekintettel a Kúria az EuMSZ 267. cikke alapján a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)  34. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről határozott, és a Kp. 34. § alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 126. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. A Kúria a végzése indokolása során figyelemmel volt az EuB előzetes döntéshozatal irányi iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan kiadott 2019/C, 380/01. számú ajánlására, és az anonimizálás során annak 21. pontjára.
  2. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 34. §-a alapján alkalmazandó Pp. 128. § (5) bekezdése, és a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

Budapest, 2024.  június 26.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró,
Dr. Bérces Nóra s.k. bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Ujhelyi-Gyurán Ildikó s.k. bíró