75.
Az elkésetten teljesített percselekmény önmagában hatálytalan, de létező percselekmény, amely a mulasztás hátrányos következményeinek orvosolása érdekében benyújtott igazolási kérelem folytán hatályossá válik, feltéve, hogy a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, ezért a félnek azt nem kell ismételten előterjesztenie ahhoz, hogy a késedelem orvosolható legyen.
A Pp. 182. § (2) bekezdése értelmében az ellentmondással egyidejűleg az írásbeli ellenkérelmet vagy beszámítást tartalmazó iratot (a továbbiakban együtt: írásbeli ellenkérelmet) is elő kell terjeszteni. Ennek elmaradása vagy az ellentmondás elkésettsége esetén, továbbá a 181. § (2) bekezdése szerinti esetben a bíróság az ellentmondást visszautasítja.
A Pp. idézett rendelkezésének értelmezése a bírói gyakorlatban vitatottá vált. Előfordult, hogy az alperes a vele közölt keresetlevél alapján a Pp. formai és tartalmi követelményeinek mindenben megfelelő ellenkérelmet terjesztett elő ugyan, miután azonban azt elkésetten nyújtotta be, a bíróság a Pp. 149. § (1) bekezdése és 203. § (1) bekezdés alapján tájékoztatta őt arról, hogy ellenkérelme hatálytalan; ezzel egyidejűleg a kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezte, és tájékoztatta a Pp. 182. § (2) bekezdésében foglaltakról. Az alperes a bírósági meghagyással szemben határidőn belül ellentmondással élt, írásbeli ellenkérelmét azonban ismételten nem terjesztette elő, figyelemmel arra, hogy az már a bíróság rendelkezésére állt.
A vita a Pp. 149. § (1) bekezdésének értelmezéséhez nyúlik vissza, nevezetesen ahhoz a rendelkezéséhez, amely szerint az elkésetten teljesített perbeli cselekmény hatálytalan. A hatálytalanság – illetve annak a 149. § (1) bekezdése szerinti – jelentéstartalmát kutatva a vizsgálat nem szűkíthető le a Pp. 182. § (2) bekezdésének alkalmazási körére, mivel a Pp. 151. § (3) bekezdése – miszerint határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is – ugyanazt a kérdést veti fel.
A Pp. számos helyen rendelkezik az adott eljárási cselekmény hatálytalanságáról, a hatálytalanság jelentéstartalmát viszont kizárólag a 74. § (1) bekezdésében adja meg. Eszerint a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekményének és nyilatkozatának hatálytalansága azt jelenti, úgy kell tekinteni, hogy a fél perbeli cselekményt, nyilatkozatot egyáltalán nem tesz, azaz azt lényegében nem létezőnek kell tekinteni. Miután a törvény máshol nem határozza meg, mit ért az adott perbeli cselekmény hatálytalansága alatt, felmerülhet, hogy a 74. § (1) bekezdése szerinti definíció általános jellegű fogalom-meghatározás, ami a hatálytalanság Pp.-ben szabályozott valamennyi esetére vonatkozik. Az alkalmazott szabályozási módból, a 74. § (1) bekezdésében rögzített fogalomnak a kódexen belül elfoglalt helyéből és az utaló szabály hiányából lehet arra a következtetésre jutni, hogy a perbeli cselekmény hatálytalanságának jelentéstartalmát meghatározó 74. § (1) bekezdés speciális rendelkezés, kizárólag az e §-ban szabályozott esetben jelenti azt, hogy a hatálytalan perbeli cselekményt nem létezőnek kell tekinteni, míg a Pp. egyéb helyein szabályozott eseteiben a hatálytalanságnak ilyen jelentés nem tulajdonítható.
Kiemelendő, hogy a Pp. az elkésetten teljesített perbeli cselekmény hatálytalanságát kimondó 149. § (1) bekezdése a hatálytalansághoz nem fűz speciális jogkövetkezményt, és olyan kifejezett rendelkezést sem tartalmaz, hogy a késedelem miatt hatálytalan percselekmény utóbb – valamely feltétellel – hatályossá válhat. Az a kitétele azonban, miszerint a fél csak akkor nem teljesítheti többé hatályosan az elmulasztott perbeli cselekményt, ha e törvény másként nem rendelkezik, kifejezi: a törvény adott esetben lehetővé teheti a mulasztás hátrányos jogkövetkezményeinek orvoslását, így azt, hogy a nem teljesített perbeli cselekményt a fél utóbb még joghatályosan teljesíthesse. A mulasztásnak egy speciális esete, amikor a fél teljesíti ugyan az adott perbeli cselekményt, de az arra nyitva álló határidőn túl.
A mulasztás hátrányos jogkövetkezményeinek orvoslására lehetőséget biztosító szabályt tartalmaznak a Pp. igazolási kérelemre és a bírósági meghagyással szembeni ellentmondásra vonatkozó rendelkezései (150-153. §, 182. §).
Az igazolási kérelemmel történő orvoslás egyik feltétele a Pp. 151. § (3) bekezdése szerint, hogy a fél az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolja az elmulasztott cselekményt is.
A hivatkozott törvényhely azonban csak a határidő elmulasztása esetére (tehát nem a perbeli cselekmény elkésettsége esetére) írja elő azt, hogy az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is. Ebből következően a Pp. 149. § (1) és a 151. § (3) bekezdésének együttes értelmezése alapján továbbra is fenntartandó az a bírói gyakorlat, hogy a perbeli cselekmény elkésettsége esetén az igazolási kérelemmel egy időben nem kell azt ismételten teljesíteni.
Természetesen az elkésetten teljesített perbeli cselekmény önmagában az igazolási kérelem benyújtása folytán nem válik hatályossá. Ha viszont a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, az – az ellentmondással ellentétben – a már benyújtott ellenkérelem „hatályának feléledését” eredményezheti akkor is, ha azt a fél nem nyújtja be ismételten.
A fentiekkel ellentétes jogértelmezés, azaz az elkésettsége miatt hatálytalan perbeli cselekmény igazolási kérelemmel egyidejű ismételt benyújtásának megkövetelése, illetve az ismételt benyújtás elmaradásának az igazolási kérelem visszautasításával való szankcionálása ellentétben állna a polgári peres eljárás Pp. preambulumában rögzített olyan alapvető elveivel, mint a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméje, a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezésének követelménye, s ezáltal sértené az Alaptörvény jogszabályok értelmezésével kapcsolatos 28. cikkét is.
[Pp. 74. § (1) bek., 149. § (1) bek., 150-153. §, 181. § (2) bek., 182. § 203. § (1) bek.]