CKOT2017.07.07:7.

CKOT2017.07.07:7. A Pp. 104. § (1) bekezdés második mondata alapján a bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában az intézkedéseit haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon belül teszi meg. A „haladéktalanul” kifejezés nyelvtani értelmezése alapján alkalmazhatók-e a soron kívüliség szabályai, így az ítélkezési szünet alóli kivétel rendelkezései?
A    Pp. 104. § (1) bekezdés második mondata alapján a bíróság az ideiglenesintézkedés tárgyában intézkedéseit haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon belül teszi meg. A haladéktalanul kifejezés nyelvtani értelmezés szerint ugyan gyorsabb eljárást jelent, mint a soron kívüliség, amelyet az 1952. évi Pp. írt elő az ideiglenes intézkedésnél.
A szabályai azonban kidolgozatlanok:
Az ítélkezési szünet július 15-től augusztus 20-ig, valamint december 24-től január 1-ig terjedő időszakai a határidőkbe nem számítanak bele a Pp. 148. § (1) bekezdése alapján. A 148. § (3) bekezdés a) pontja csak a soron kívül történő eljárás ítélkezés szünetre vonatkozó alkalmazásáról szól, a haladéktalan eljárási határidők esetköréről nem rendelkezik. Megjegyzendő, hogy a Pp. 108. § (5) bekezdése soron kívüli eljárást ír elő a keresetlevél benyújtását megelőzően előterjesztett kérelem esetére.
Ebből következően a perindítást megelőzően benyújtott ideiglenes intézkedés esetében érvényesül, míg a keresetlevél benyújtását követően előterjesztett ideiglenes intézkedés esetén nem érvényesül az ítélkezési szünet szabálya.
Azaz a perindítást követően előterjesztett ideiglenes intézkedés esetén nincs olyan szabály, ami előírná, hogy az ítélkezési szünet idejére eső haladéktalan döntéseket, továbbá a fellebbezés folytán szükséges intézkedéseket kötelező lenne meghozni, míg a perindítást megelőző jogvédelmi helyzeteknél igen.
Bár ez a különbségtétel indokolatlan, figyelemmel a személyállapoti perek különleges szabályaira és az azokban szabályozott – a perindítást követő – élethelyzetekre, a Pp. közjogi szabályai miatt a bíróság a haladéktalan kifejezéseket nem értelmezheti „soron kívülinek” a jogalkotó erre vonatkozó parancsa nélkül. Ha ezt tenné, az ellenérdekű fél jogi helyzetét nehezítené el normatív felhatalmazás nélkül, amely a kiszámítható és tisztességes eljárás elvébe ütközne. [Pp. 176. § (1) bekezdés].