CKOT2015.11.9:4. Az érvényessé vagy hatályossá nyilvánítás esetén milyen módon kell figyelembe venni azokat a kikötéseket, amelyek – ha a szerződés nem lenne teljesen érvénytelen – részlegesen érvénytelennek minősülnének?
Mind az érvényessé, mind a hatályossá nyilvánítás esetén az elszámolás körében figyelmen kívül kell hagyni azokat a szerződéses kikötéseket, amelyeket önmagukban is a szolgáltatás/ellenszolgáltatás mértékére kiható, tartalmi érvénytelenségi ok érint (vagyis a szerződés érvényessége esetén részlegesen érvénytelenek lennének), míg a többi kikötést – forintban történő elszámolás esetén ide nem értve a kamatkikötést is – eredeti tartalma szerint kell figyelembe venni (hatályossá nyilvánítás esetén a határozathozatalig terjedő időszakban).
A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása minden esetben a szerződés egészének érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi okokra tekintettel történik; lehetséges azonban, hogy a szerződés olyan hibákban is szenved, amely a szerződés részleges érvénytelenségét eredményeznék, ha maga az egész szerződés nem lenne érvénytelen.
A részleges érvénytelenség alapvető jogkövetkezményének a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása esetén is érvényesülnie kell, így a szerződés egészének érvénytelensége sem járhat azzal a hatással, hogy a feleket az érvénytelen szerződéses rész tekintetében a szolgáltatás teljesítésének kötelezettség terhelje, illetve a teljesítés követelésére vonatkozó jogosultság illesse [vö. régi Ptk. 198. § (1) bekezdés].
A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén tehát ki kell hagyni, illetőleg figyelmen kívül kell hagyni azokat a szerződési kikötéseket, amelyek a szerződés érvényességének esetén részlegesen érvénytelenek lennének, vagyis amelyek valamely konkrét, tartalmi érvénytelenségi okot valósítanak meg. Ez vonatkozik azokra a kikötésekre, amelyek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. és 4. pontja alapján érvénytelennek minősülnek, továbbá azokra, amelynek érvénytelenségére a fél alappal hivatkozik, illetve amelyeket a bíróság hivatalból észlel.
A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában foglaltakra tekintettel tehát a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén – ha az elszámolás devizában történik – a forintban teljesített összegeket (ideértve mind a folyósítás, mind a törlesztés körében teljesített összegeket) a régi Ptk. 231. § (2) bekezdése alapján a teljesítés napján érvényes MNB hivatalos árfolyam – vagy ha a szerződés szerint az átszámítás a banki középárfolyam alapján történik ennek – alapulvételével kell átszámítani.
A 2014. évi XL. törvény 37/A. § (1) bekezdése alapján az e kikötések "részleges" érvénytelenségéből adódó tartozatlan fizetést a 2014. évi XL. törvény szabályainak megfelelő alkalmazásával a fogyasztó javára túlfizetésként kell elszámolni, vagyis azt a teljesítés határnapjával a már esedékessé vált tartozások teljesítéseként, illetve – ha az esedékes tartozások maradéktalan teljesítése megtörtént – a még esedékessé nem vált tartozás jogszerű előteljesítéseként kell elszámolni. Ez az elszámolás adott esetben szakértő igénybevételét teheti szükségessé.
[1959-es Ptk. 198. § (1) bekezdés, 231. § (2) bekezdés, 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §, 2014. évi XL. törvény 37/A. § (1) bekezdés]