CKOT2015.09.28:13. Az érvénytelenségi perre illetékes bíróság
1. A Pp. 36. § (2) bekezdésének alkalmazhatósága az érvénytelenségi perekben
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a pénzügyi intézmény által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránti marasztalási perek megindíthatók-e a Pp. 36. § (2) bekezdésére alapítottan, a szerződéskötés helye szerint illetékes bíróság előtt.
Az egyik álláspont szerint ez az illetékességi ok egyik esetben sem alkalmazható, mert a szerződés érvényessége vitás, a per nem a szerződésből eredő követelés iránt kerül megindításra. A szerződés érvénytelenségére alapított megállapítási kereset esetén a per nem követelésre irányul, a vagylagos illetékességi ok ezért sem alkalmazható. Az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazása iránti marasztalási kereset esetén a per szintén nem az ügyletből eredő követelés érvényesítése iránt kerül megindításra, hiszen az érvénytelen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan, arra jogot alapítani nem lehet, a szerződés teljesítését nem lehet követelni. A kereset ekkor nem az ügyletből, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményét szabályozó törvényi rendelkezésből eredő követelés érvényesítésére irányul.
Más álláspont szerint ez az illetékességi ok az érvénytelenségre alapított perek közül csak a marasztalási kereset esetén alkalmazható, mert az érvénytelenség jogkövetkezménye iránti marasztalási keresettel érvényesített igény az ügyletből eredő követelésnek minősül.
A harmadik álláspont szerint e speciális illetékességi ok mindkét esetben alkalmazható, mert a szerződés érvénytelenségére alapított megállapítási és marasztalási kereset is a szerződéssel kapcsolatos, ezért az ügyletből eredő követelés iránti pernek minősül. Ez az illetékességi ok a bírói gyakorlat szerint csak akkor nem alkalmazható, ha az ügylet létrejötte – nem pedig annak érvénytelensége – vitatott (BDT 2000.149., 2000.150., 2002.688.).
A szakmai konzultáció a fenti harmadik álláspontot fogadta el, vagyis a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti vagylagos illetékességi ok alkalmazható minden olyan esetben, amikor nem az ügylet létrejötte, hanem csak annak érvényessége vitatott.
[1952-es Pp. 36. § (2) bekezdés]
2. A Pp. 30/A. §-ának és a 36. § (2) bekezdésének a viszonya
Mivel a szakmai konzultáció álláspontja szerint a Pp. 36. § (2) bekezdése alkalmazható az érvénytelenségi perekben, ezért kérdésként merül fel a Pp. 30/A. §-ának és a 36. § (2) bekezdésének a viszonya. Az Emlékeztető IV/1. pontja a 17. oldalon kifejezetten kimondja, hogy a Pp. 30/A. §-a elsőbbséget élvez a Pp. 36. § (2) bekezdéséhez képest. Ugyanakkor továbbra is bizonytalan, hogy – a Pp. 31. §-ában is írtakra figyelemmel – a 30/A. § olyan általános illetékességi szabálynak minősül-e, amitől a felperes a Pp. 36. § (2) bekezdésére hivatkozva választása szerint eltérhet (31. §), vagy olyan speciális illetékességi szabály, amitől nem megengedett az eltérés.
A szakmai konzultáció álláspontja szerint a Pp. 30/A. §-a szerinti perben nem lehetséges a Pp. 36. § (2) bekezdésében írt illetékességi ok választása. Ez egyrészt következik abból, hogy a Pp. 31. §-a csak az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett teszi lehetővé a 32-41. §-okban meghatározott bíróság előtti perlést, a 30/A. § azonban – szemben a 29-30. §-okban szabályozott általános illetékességi szabályokkal – a felperes személye vonatkozásában szabályozza az általános illetékességet, melytől így a 31. § alapján nem lehetséges az eltérés. Másrészt ezt az értelmezést támasztja alá a Pp. 30/A. §-át beiktató törvényi rendelkezés indokolása is, mely alapján a jogalkotó olyan speciális illetékességi szabályt kívánt megalkotni, amelytől nem megengedett az eltérés.
[1952-es Pp. 30/A. §, 31. §, 36. § (2) bekezdés]