CKOT2011.02.23:1.

CKOT2011.02.23:1. A fedezetelvonó szerződés jogalkalmazási kérdései
Egyetértés alakult ki abban, hogy a fedezetelvonó szerződés megkötésekor még nem kell az igény állapotában lennie annak a követelésnek, amelynek a kielégítési alapját a szerződés elvonja, de a Ptk. 203. §-ára alapított kereset megindításakor már igen. A Ptk. 203. §-ára alapított kereset a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben marasztalási kereset, amelyben a kielégítés tűrésére kötelezi a bíróság; a marasztaló rendelkezésben pontosan meg kell jelölni azt a követelést, amelynek kielégítését tűrni köteles. Vita alakult ki a tekintetben, hogy a másik féllel szemben szükséges-e marasztalási keresetet előterjeszteni a követelés teljesítése iránt; a többségi álláspont szerint erre nincs szükség, de a felperes nincs elzárva ettől a lehetőségtől. Arra sincs szükség, hogy a jogosult egy előzményi perben a főadóssal szemben marasztalási keresetet terjesszen elő; a Ptk. 203. §-a alapján megindított perben ugyanis meg lehet állapítani a főadóssal szembeni igény fennálltát. Vita alakult ki atekintetben is, hogy milyen jellegű követelést lehet a Ptk. 203. §-a szerint érvényesíteni. A kisebbségi álláspont szerint bármely igényt, így dolog kiadása vagy tulajdonjog bejegyzése iránti igényt is, míg a többségi álláspont szerint kizárólag pénzkövetelés iránti igényt, hiszen a jogosult a fedezetelvonó szerződés alapján szerzőtől nem a szerződésben kikötött szolgáltatásra, hanem csak annak fedezetére tarthat igényt.
A fedezetelvonás fogalma kapcsán élénk vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy egy visszterhes, nem feltűnően értékaránytalan szerződés teljesítése is megvalósíthatja-e a fedezetelvonást, ha az így szerzett ellenszolgáltatást a főadós nem az adott tartozás kiegyenlítésére fordítja. Az egyik álláspont szerint – ha a törvény a hitelezők között nem állít fel kielégítési sorrendet, mint például a felszámolási eljárásban – akkor az adós szabadon dönti el, hogy hitelezői közül kinek, illetve milyen sorrendben teljesít, ezért ez fedezetelvonásnak nem minősíthető. A másik álláspont szerint ez a magatartás megvalósíthatja a fedezetelvonást, hiszen ellenkező értelmezés mellett a rosszhiszemű szerző fél és a főadós – egy másik hitelezővel összefogva - kijátszhatják a jogosultat. Abban ugyanakkor egyetértés mutatkozott, hogy a fedezetelvonó szerződések láncolatot is alkothatnak, és a jogkövetkezmények – ha a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételek a láncolatot alkotó többi szerződés tekintetében is fennállnak – nem csupán a főadóssal közvetlenül szerződő fél viszonylatában, hanem minden későbbi származékos jogszerzővel szemben is érvényesíthetők. Volt olyan álláspont is, hogy ha a fedezetelvonó szerződésre alapítottan szerző fél az általa elvont fedezettől rosszhiszeműen esik el, a kártérítés általános szabályai szerint a fedezet erejéig teljes vagyonával felel, ha vele szemben az igényérvényesítésnek a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételei fennálltak.
[1959-es Ptk. 203. §]