A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.41.068/2021/3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Farkas Attila bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 29/2021. (XI. 10.) AB határozat (belső ügyszám: IV/35/2021.)
Az ügy tárgya: a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.248/2020/7. számú és a Váci Járásbíróság 2.P.21.128/2016/77. számú ítéleteinek megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 29/2021. (XI. 10.) AB határozata alapján a Váci Járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügy tényállása szerint a felperes férje a felperes tulajdonában álló gépjárművel 2015. február 24. napján a 2108-as műúton közlekedett, amikor a településjelző tábla előtt egy szarvascsorda szaladt át előtte. A gépjárművel megállt, azonban az álló gépjármű oldalának ütközött egy szarvas, mely megrongálta a gépjármű karosszériáját. Az okozott kárt utóbb a gépjárműszakértő 302 889 Ft-ban határozta meg. A balesetet követően a gépjármű vezetője azonnal értesítette a rendőrséget, s az intézkedő rendőr a helyszínen azt állapította meg, hogy ugyan az érintett műúton két vadveszélyt jelző tábla is kihelyezésre került, azonban a baleset helyszíne nem esett a vadveszélyt jelző tábla hatálya alá.
[2] A felperes a gépjárműben keletkezett kárról készült szakvélemény alapján az okozott kár megtérítését kérte a területen vadászatra jogosult alperes gazdasági társaságtól, aki a kárigényt elutasította. Álláspontja szerint az érintett útszakaszon a vadveszélyt jelző tábla végig ki volt helyezve, a társaság pedig a baleset időpontjában vadászati tevékenységet nem folytatott, a vad közútra történő kiváltása éppen ezért neki nem volt felróható. A kárigény elutasítását követően a felperes fizetési meghagyást bocsáttatott ki, mellyel szemben az alperes vadászatra jogosult gazdasági társaság ellentmondással élt, ezért az eljárás perré alakult át.
[3] A Váci Járásbíróság 2.P.21.128/2016/77. számú ítéletével a felperesi keresetet elutasította. Ítéletében rögzítette, hogy a baleset időpontjában a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:563. §-a szabályozta a vadászható állat által okozott kárért való felelősség eseteit. Eszerint a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a területéről a vad kiváltott, a vadászatra jogosult pedig akkor mentesülhet a felelősség alól, ha azt bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A döntés hivatkozott a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) baleset idején hatályos 75/A. §-ára, mely értelmében a vadászatra jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Ptk.-ba foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kereseti kérelem nem alapos, mivel ha a vadásztársaságoknak minden közutat vadvédelmi kerítéssel kellene ellátniuk, továbbá az összes vadbalesetet meg kellene téríteniük, anyagilag teljesen tönkremennének. A bíróság szerint a jogalkotó a Ptk. 5:563. §-ával – a normaszöveggel ellentétben - valójában nem objektív felelősségi szankciót telepített a vadászatra jogosultra.
[4] Az ítélettel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben alapvetően arra hivatkozott, hogy a baleset idején irányadó jogszabályi rendelkezések egyértelműen objektív felelősséget állapítanak meg a vadászatra jogosultak tekintetében. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.248/2020/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, ugyanakkor nem osztotta az elsőfokú ítélet azon indokait, hogy az ügyben a Ptk. 6:563. § alkalmazásának lett volna helye.
[5] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.248/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Váci Járásbíróság 2.P.21.128/2016/77. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Az indítványozó szerint a támadott döntések ellentétesek az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével és a 28. cikkével. Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése kiemelte, hogy az eljárt bíróságok nem a hatályos jogszabályok alapján hozták meg döntésüket. Az indítványozó véleménye szerint a támadott bírói ítéletekben tulajdonjogának és részjogosítványainak korlátozására került sor, így sérült a tulajdonhoz való alapjoga.
[6] Alkotmánybíróság döntésében mindenekelőtt kiemelte, hogy a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.), már vizsgálta a vad által okozott kár megtérítésének kérdésével kapcsolatos szabályozást, így különösen az alkotmányjogi panasz szempontjából releváns időpontra vonatkozóan is. Az Abh. indokolásának [18] pontjában az Alkotmánybíróság már rögzítette, hogy 2014. március 15. napja előtt és 2015. május 5. napjától kezdődően a jogszabályi rendelkezések végeredményben azonos módon rendezték a vad által okozott kár megtérítésének kérdését, nevezetesen: ha a károkozás egyik félnek sem volt felróható, az érintettek kárukat maguk viselték. A köztes időszakban hatályos jogi szabályozás azonban a fentiektől eltérően rendelkezett, és a vadászatra jogosultra telepítette a kárt.
[7] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék contra legem jogalkalmazása során a hatályos jogi normákat nem vette figyelembe, és a döntését egy olyan jogszabályi rendelkezésre alapította, mely a bíróság által is kifejezetten elismert módon 2014. március 15. napja és 2015. május 5. napja között az ügyben nem volt alkalmazható, mindezt úgy, hogy e kérdésben az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már állást foglalt, és a Budapest Környéki Törvényszék ítéletében egyáltalán nem adott indokolást arra vonatkozóan, hogy az ügy eldöntése során miért nem volt tekintettel az Abh. megállapításaira. Az Alkotmánybíróság azt is kiemelte, hogy a bíróság a jogszabály értelmezésére vonatkozó indokolását nem érdemi jogi, hanem pusztán „célszerűségi” szempontokkal támasztotta alá, így a Budapest Környéki Törvényszék ítélete nyilvánvalóan contra constitutionemmé, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértővé vált. Az Alkotmánybíróság ezért a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.248/2020/7. számú ítéletét megsemmisítette.
[8] Az Alkotmánybíróság továbbá megállapította, hogy az ügyben első fokon eljárt Váci Járásbíróság ítéletét ugyan formálisan az ügyben alkalmazni rendelt Ptk. 6:563. §-ára alapította, azonban az alkalmazott jogszabályi rendelkezésnek nyilvánvalóan és a bíróság ítéletében is elismert módon contra legem értelmet tulajdonított. Bár az ítéletében idézte az Abh. [18] pontját is, ugyanakkor nem indokolta annak figyelmen kívül hagyását, a hatályos jogot pedig csak formailag vette figyelembe, így lényegében nem jogi, hanem célszerűségi szempontok alapján hozta meg döntését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a Váci Járásbíróság ítélete a fenti szempontok miatt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértővé vált, ezért az Alkotmánybíróság a Váci Járásbíróság 2.P.21.128/2016/77. számú ítéletét is megsemmisítette.
[9] Az Alkotmánybíróság összességében elvi éllel azt mondta ki, hogy az eljáró bíróságnak a feladata nem annak vizsgálata volt, hogy megítélése szerint kinek lenne célszerű viselnie az okozott kárt, hanem azt kellett volna ítéletében eldöntenie, hogy a jogszabályok alapján ki köteles erre. Továbbá az ítélkező bíró személyes meggyőződése soha nem lehet indoka a contra legem jogértelmezésnek.
A döntés indokolása
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[12] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék és a Váci Járásbíróság ítéletét is megsemmisítette, így a felperesek kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria a Váci Járásbíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel a 29/2021. (XI. 10.) AB határozat megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy az eljáró bíróság az idézett Abh. rendelkezéseire tekintettel és az ügy szempontjából hatályos jogszabályok alapján döntse el a jogvitát és az alapján indokolja meg döntését.
Záró rész
[13] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. november 23.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s.k. bíró