Kpkf.38.127/2018/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. december 11.

A KÚRIA
végzése

Az ügy száma:  Kpkf.IV.38.127/2018/2.

A tanács tagja: dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
                        dr. Sperka Kálmán bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3027/2018. (II. 6.) AB határozat

Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3311/2018. (X. 16.) AB határozata alapján elrendeli, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] 1. A felperes részére a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Metrológiai Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) engedélyezte a felperes által bemutatott pénztárgép forgalmazását. Utóbb a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elektronikus levélben arról tájékoztatta a Hatóságot, hogy a pénztárgépen a típusvizsgálatra bemutatott modellhez képest – a forgalmazó hirdetései szerint – olyan funkcionalitást tettek lehetővé, amely felveti az illegális működési mód lehetőségét. A forgalmazó ugyanis a honlapján „számítógéppel is összeköthető” eszközként hirdette a berendezést. A Hatóság felszólította a felperest, hogy a felhasználók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást távolítsa el a honlapjáról vagy egyéb helyen megjelent hirdetéseiből. Egyúttal végzésével elrendelte a perbeli pénztárgép etalon-példányának lefoglalását, és felhívta a felperest e példány átadására. A felperes az etalon-pénztárgépet a Hatóságnak átadta. Ezt követően a Hatóság szakértőt rendelt ki annak vizsgálatára, hogy a típusvizsgálatra beadott dokumentáció és a pénztárgép etalon-példányának vizsgálata alapján megállapítható-e, hogy a pénztárgép megfelel a jogszabályi követelményeknek.

[2] A szakértő ugyanazon gyártó másik típusú pénztárgépével vetette össze a perbeli pénztárgépet, s megállapította, hogy mindkettőbe ugyanolyan módon be lehet avatkozni. Erről kiegészítő szakvélemény készült, és a Hatóság felkérte a szakértőt, hogy azt a részére adja át. A Hatóság a pénztárgép forgalmazási engedélyét ezt követően határozatával visszavonta.

[3] A felperes az elsőfokú eljárás után tekintett be az iratokba, ennek során a szakértői véleményt és annak kiegészítését is kézhez kapta. A felperes kérte a pénztárgép naplófájlok kigyűjtését is, de ehhez a Hatóság nem járult hozzá. Egy későbbi iratbetekintés kapcsán a felperes a kért naplófájlok nyomtatott formátumban készült másolatát megkapta.

[4] A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, melyhez magánszakértői véleményt is csatolt. A másodfokon eljárt Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Jogi Főosztálya (a továbbiakban: Hivatal) mint másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában megállapította, hogy a szakértői vélemény és annak kiegészítése a jogszabálysértést alátámasztotta, ezért a forgalmazási engedély visszavonására jogszerűen került sor. A magánszakértői véleményt úgy értékelte, hogy az nem cáfolta az eljárás során beszerzett szakértői vélemény megállapításait, mivel a magánszakértő – azáltal, hogy a pénztárgépet nem bontotta meg – nem végzett teljes körű vizsgálatot. Rögzítette az indokolás, hogy a felperes az ellenőrzés során az iratbetekintés jogával nem élt, holott a lefoglalási végzésből tudomást szerzett az eljárás megindulásáról. A felperes az eljárás során másik szakértő kirendelését nem kérte.

[5] 2. A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével a Hatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy a hivatalból indult eljárásban a Hatóság az eljárás megindításáról a felperest a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) előírása ellenére nem értesítette. A felperest, mint ügyfelet már az elsőfokú eljárásban megillette az iratbetekintés joga, ezért már az elsőfokú határozat meghozatala előtt a felperessel meg kellett volna ismertetni az eljárás során keletkezett szakvéleményt és az annak részét képező naplófájlokat. Ehhez képest a szakértői véleményt csak az elsőfokú határozat kézhezvételét követően kapta meg, így az elsőfokú eljárásban nem élhetett észrevételezési, nyilatkozattételi jogával, mely a jogorvoslathoz való jogát is korlátozta. A Hatóság mulasztásával megsértette a bizonyítékok megismeréséhez és az iratbetekintéshez való jogot, valamint az észrevételezési jogot is. Mindezek az ügy érdemére kihatottak.

[6] A jogerős elsőfokú ítélettel szemben a Hivatal terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mely alapján a Kúria a Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A kúriai ítélet indokolása szerint az eljárás megindításáról való értesítést, a bizonyítékok rendelkezésre bocsátását a Hatóság a Ket. rendelkezéseibe ütköző módon elmulasztotta, ugyanakkor ezeket az eljárási jogsértéseket nem tekintette az ügy érdemére kihatónak. A Kúria hangsúlyozta: „amennyiben ezek az eljárási jogsértések az elsőfokú eljárás során kerülnek elkövetésre, de az ügyfél a fellebbezési jogával él, élni tud, mert az elsőfokú határozat meghozatala után az iratbetekintés joga megilleti, a bizonyítékokat megismerheti, és ezáltal megalapozott jogorvoslati kérelmet tud előterjeszteni, mindezek az eljárási jogsértések ebben az esetben nem hatnak ki az ügy érdemére, hiszen azok a másodfokú eljárás során orvosolható jogsértések.” A perbeli esetben a felperes a másodfokú eljárásban élt iratbetekintési jogával, megismerte a szakvéleményt, a kiegészítő szakvéleményt, nyomtatott formában megkapta a naplófájlokat, azaz megismerte a bizonyítékokat, és jogorvoslati jogával élhetett, ügyféli jogaiban a másodfokú eljárás során nem volt korlátozva, érdemi jogorvoslati kérelmet terjeszthetett elő. Megjegyezte azt is a Kúria, hogy a bíróság a másodfokú határozat törvényességének felülvizsgálatát végzi el a keresettel érintett körben, de nem gyakorol törvényességi felügyeletet az elsőfokú hatóság felett

[7] 3. A felperes (az alkotmánybírósági eljárásban indítványozó) alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítéletével szemben. Ennek nyomán az Alkotmánybíróság a 3311/2018. (X. 16.) AB határozatával (belső ügyszám: IV/957/2017.) a Kúria ítéletét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes ügyintézéshez való joggal összefüggésben állapított meg alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság – többek között – kifejtette, hogy az eljárás megindulásáról való értesítés garanciális jelentőségű az ügyféli részvételi jogok gyakorlása szempontjából, mivel az eljárás megindulásáról való értesülés minden ügyféli eljárási jognak alapvető feltétele. Amennyiben az ügyfél nem értesül az eljárás megindításáról, az elsőfokú eljárásban biztosított számos ügyféli jogával nem tud élni, így például az irat-megismerési, nyilatkozattételi, indítványtételi jogával. A bizonyítékok megismeréséhez való jog szintén a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog szerves részét képezi.

[8] Az Alkotmánybíróság – szemben a kúriai mérlegelés eredményével – azt állapította meg az ügyben, hogy az eljárás megindításáról való döntés, valamint a bizonyítékok ügyféllel való ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértések, amelyek kihatnak az ügy érdemére.

[9] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria azon értelmezése, amely szerint az elsőfokú eljárásban elkövetett szabálytalanságok a másodfokú eljárásban orvosolhatóak voltak, nem áll összhangban a tisztességes eljáráshoz való jog követelményével. Az ügyfelek bevonása nélkül lefolytatott elsőfokú eljárást nem az teszi jogszerűvé és tisztességessé, hogy az ügyfél előterjesztett fellebbezést és annak alapján sor került a másodfokú eljárás lefolytatására.

[10] Az Alkotmánybíróság összességében megállapította, hogy a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítélete sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, ezért azt megsemmisítette. Mivel az Alkotmánybíróság a közigazgatási szervek tevékenységére vonatkozó alaptörvényi rendelkezés sérelmét állapította meg, határozatában nem foglalkozott – a bírósági eljárásra irányadó – XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel fennálló ellentéttel, azaz a bírói döntést megsemmisítő alkotmánybírósági határozat nem tartalmaz indokolást a tisztességes bírósági eljárás sérelmét illetően.  

A döntés indokolása

[11] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[12] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[13] A fentiekre tekintettel a Kúria ebben az eljárásban elrendelte, hogy a Kúria közigazgatási szakágba tartozó tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy vegye figyelembe:

– az Alkotmánybíróság nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésbe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, hanem a közigazgatási szervek tevékenységére vonatkozó, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog alapján állapított meg alaptörvény-ellenességet;
– a felperest a közigazgatási eljárás során nem érte olyan hátrány, amelyet a közigazgatási eljárás későbbi szakaszában ne került volna orvoslásra;
– illetve, hogy az ügyben alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275. § (3) bekezdése szerint az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő szabálysértések megítélése a Kúria hatáskörébe tartozik.

Záró rész

[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2018. november 19.

dr. Kalas Tibor s. k. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt s. k. előadó bíró,
dr. Sperka Kálmán s. k. bíró