A KÚRIA
végzése
Az ügy száma: Kpkf.IV.37.901/2019/3.
A tanács tagja: dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró
Kérelmező: hivatalból
Az ügy tárgya: a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria, az Alkotmánybíróság 23/2019. (VII. 18.) AB határozata alapján a Fővárosi Törvényszék 65.P.22.706/2017/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapul fekvő tényállás szerint az alperes televíziós csatorna a híradójában tudósított egy, a Kúria előtt folyó tárgyalásról, melynek során a vádlott arcát kitakarta, de az őt kísérő büntetés-végrehajtási dolgozóét nem. A büntetés-végrehajtási dolgozó a képmása védelméhez fűződő jogának megsértése miatt bírósághoz fordult, az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék a 65.P.22.706/2017/4. számú ítéletében az alperest marasztalta és sérelemdíj fizetésére kötelezte. A Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a felperes a képmás nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá, rámutatott továbbá arra, hogy nem minősül nyilvános közéleti eseménynek a tárgyalótermi jelenlét és a felperes egyedi ábrázolása sem minősíthető tömegfelvételnek. Hivatkozott továbbá az ítélet arra, hogy sem a rendőrök, sem a büntetés-végrehajtási alkalmazottak nincsenek abban a helyzetben tevékenységük ellátása során, hogy a képkészítés ellen tiltakozzanak; öncélú ábrázolásuk jogsértő.
[2] Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletében az elsőfokú döntést helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla az indokolásban kitért arra, hogy az alperes a tájékoztatási kötelezettségének akként is eleget tehetett volna, hogy a felperest felismerhetően nem jeleníti meg. Az alperes olyan eseményről nem számolt be, ami miatt a felperes kifejezetten a tudósítás középpontjába került, a konkrét esetben tehát a képmáshoz való jog védelme megalapozta a sajtószabadság érvényesülésének a korlátozását.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla döntésével szemben az alperes (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a 23/2019. (VII. 18.) AB határozatában a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a 28/2014. (IX.29.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) és az erre épült gyakorlata szerint, ha valamilyen médiatartalomban egy közhatalmat gyakorló személy e minőségében felismerhetővé válik, akkor önmagában a képmás védelme nem alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. A nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik (Abh., Indokolás [44]). Ugyanez a sajtó oldaláról megfogalmazva azt jelenti, hogy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére hivatkozással főszabály szerint szabadon közzétehetik közhatalmat gyakorló személy képmását a közhatalom gyakorlása során.
[4] Az Alkotmánybíróság szerint a képmásvédelem csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) vagy más alkotmányos érték sérelmét okozza. Ilyen esetekben kell a konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a sajtószabadság és a képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában a közhatalmat gyakorló személyek e tevékenységük során tűrni kötelesek képmásuk közzétételét.
[5] Az Alkotmánybíróság kitért arra is, hogy a fénykép- és videófelvétel készítése tekintetében a szólás- és sajtószabadság gyakorlásának mércéi eltérnek egyfelől a bírósági tárgyalóterem és tárgyalás, másfelől az egyéb helyszínek (jellemzően nyilvános közterületek) és ott zajló közéleti események kontextusában. A tárgyalás nyilvánossága, mint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében is nevesített garanciális alapelv, mindenekelőtt a tárgyalóterem nyilvánosságát, a bírósági eljárás és döntés figyelemmel követhetőségét jelenti. Alapvető indoka nem a közéleti vita általános információs érdeke, hanem az eljárásban érintettek védelme azzal, hogy jogaikról a bíróság a tárgyalás nyilvánosságának színe előtt döntsön.
[6] Az Alkotmánybíróság akként összegezte döntését, hogy a bírósági döntések kizárólag az indítványozó személyiségi jogainak megsértését vizsgálták, azt, hogy képmását akarata ellenére közzétették. A bírósági döntés semmilyen formában nem tartalmazott olyan elemet, ami az indítványozó emberi méltóságának sérelmére utalhatna. A bíróság nem állapított meg olyan körülményt, amely szerint a képmásáról készült felvétel megalázó, sértő vagy egyébként az emberi méltóságba ütköző lehetne. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a közhatalmat gyakorló személy e minőségében folytatott tevékenységének képi bemutatása csak akkor ütközik akadályba, ha ennek külön alkotmányos indoka van. Az igazságszolgáltatás rendje és a bíróság függetlensége igazolhatja a sajtószabadság korlátozását a tárgyalóteremben, de önmagában a felismerhetővé válás nem ilyen ok.
[7] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében rögzített jogát sértette a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete, ezért azt megsemmisítette.
A döntés indokolása
[8] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[9] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[10] Az Alkotmánybíróság a 23/2019. (VII. 18.) AB határozatában csak a Fővárosi Törvényszék ítéletét helybenhagyó Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletét semmisítette meg, tehát az elsőfokú ítéletet nem érintette. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében hatályon kívül helyezi az elsőfokú, a Fővárosi Törvényszék 65.P.22.706/2017/4. számú ítéletét is, annak érdekében, hogy a felek az új eljárásban is élni tudjanak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogukkal.
[11] A Kúria az új eljárásra a Fővárosi Törvényszéknek azt az iránymutatást adja, hogy az Alkotmánybíróság 23/2019. (VII. 18.) AB határozatában adott alkotmányértelmezés szerint járjon el, s döntésében vegye figyelembe, hogy a közhatalmat gyakorló személy a bírósági tárgyaláson sem hivatkozhat alappal a képmása védelméhez fűződő személyiségi jog sérelmére pusztán amiatt, mert egy médiatartalomban felismerhetővé válik.
Záró rész
[12] A végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. szeptember 4.
dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt s. k. előadó bíró,
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. bíró