A KÚRIA
v é g z é s e
Az ügy száma: Kpkf.IV.37.675/2018/2.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
Dr. Farkas Attila bíró
Kérelmező: hivatalból
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.20.624/2016/9. sorszámú ítéletének – az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII.11.) AB határozata által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII.11.) AB határozata alapján elrendeli, hogy a Kúria P.IV. tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] 1. A Magyar Szocialista Párt (III. rendű alperes) két országgyűlési képviselője és szombathelyi szervezetének elnökségi tagja, Czeglédy Csaba (I. rendű alperes) a dohány koncessziós pályázatokkal kapcsolatban 2013. április 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyen az I. rendű alperes a pályázatot az államosított korrupció iskolapéldájának nevezte, és egyebek között a következőket mondta: „Teljesen kézivezérelt a dolog. A pályázatokat a Fidesz helyi vezérkara újszerű pártbizottságként véleményezte, a végső döntést pedig a választókerületi elnök, Hende Csaba mondta ki.” A Nyugat Média és Világháló Egyesület (II. rendű alperes) az általa szerkesztett „nyugat.hu” internetes oldalon még aznap tudósítást jelentetett meg a sajtótájékoztatóról: „A trafiktörvény – Az államosított korrupció iskolapéldája” címmel. A tudósítás az elhangzottakat pontosan, szöveghűen idézte, egyértelművé téve, hogy a nyilatkozat az I. rendű alperestől származik. A hírportál „Fidesz: egy adócsalásért jogerősen elítélt szocialista politikus vádaskodik” címmel a cikkbe foglaltan közzétette a Fidesz szombathelyi szervezetének a sajtótájékoztatóra reagáló közleményét, amely szerint Hende Csaba (a per felperese) „a leghatározottabban visszautasítja Czeglédy Csaba hazug és alaptalan vádjait”. Később a „nyugat.hu” oldalon a „Szombathelyi szocialisták a trafikosztásról” címmel az előző tudósítás tartalmát megismétlő cikk jelent meg azzal a kiegészítéssel, hogy „Czeglédy Csaba hozzátette, hogy pontosan mi történt, annak feltárása a hatóságok feladata lesz”. E cikk végén a lap „Helyreigazítás” címmel a következőket tette közzé: „A 2013. április 29-én Szombathelyi szocialisták a trafikosztásról című cikkben írottakhoz (idézettekhez) kapcsolódva helyet adunk Hende Csaba azon közlésének, hogy a trafiktörvénnyel összefüggő helyi pályázatokra vonatkozó semmiféle döntést nem hozott, döntéshozatalban nem vett részt, döntésre nem hatott. A pályázatok elbírálására kizárólag a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXIV. törvény szabályai alapján került sor.”
[2] 2. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a „nyugat.hu” „A trafiktörvény – Az államosított korrupció iskolapéldája” című tudósításában foglalt kijelentésekkel megsértették a jó hírnevét és a becsületét. Kérte a bíróságot, hogy tiltsa el az alpereseket a további jogsértéstől, kötelezze őket nyilvános elégtétel adására a Népszabadság és a Magyar Nemzet című napilapokban saját költségükön közzéteendő bocsánatkérő közlemény formájában, valamint kötelezze az indítványozót és a III. rendű alperest egyetemlegesen 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a II. és III. rendű alperes a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette. Kötelezte a II. és III. rendű alperest, hogy elégtétel adásaként 15 napon belül saját költségükön a „nyugat.hu” honlap közélet rovatában az eredeti közleménnyel azonos betűtípussal tegyék közzé a következő közleményt: „A 2013. április 29-én megtartott sajtótájékoztatón az MSZP Szombathelyi Szervezetének képviselője valótlanul állította, a Nyugat Média és Világháló Egyesület a «nyugat.hu» internetes oldalon megjelent «A trafiktörvény – Az államosított korrupció iskolapéldája» című cikkben valótlanul híresztelte, hogy Szombathelyen a trafikpályázat nyerteseiről a végső döntést dr. Hende Csaba mondta ki. Ezért vele szemben sajnálkozásunkat fejezzük ki”. Kötelezte a III. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 100.000 forintot és annak 2013. április 30. napjától járó törvényes mértékű kamatát, valamint 305.600 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Rendelkezett a további perköltség és az eljárási illeték viseléséről.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kifogásolt közlések közül az, amely szerint a szombathelyi trafikpályázatokkal kapcsolatos végső döntést a választókerületi elnök, a felperes mondta ki, a felperes személyére vonatkozó tényállítás, melynek valóságát az alperesek nem bizonyították, ezért az a Ptk. 78. § alapján a jóhírnév megsértésének megállapítását megalapozza.
[5] Az elsőfokú bíróság a jogsértésért az I. rendű alperes felelősségét nem találta megállapíthatónak azon elfoglalt álláspontjánál fogva, hogy az I. rendű alperes az önkormányzati frakció vezetőjeként – a frakció rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a Ptk. 30. § (2) bekezdése alapján –, mint a III. rendű alperes szervezeti képviselője járt el, így magatartása „betudódik” a III. rendű alperes magatartásába, emiatt a természetes személy polgári jogi felelőssége nem állapítható meg, helyette a jogi személy tartozik felelősséggel.
[6] Az elsőfokú bíróság az irányadó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a II. rendű alperes jogsértésért való felelősségét a sajtó tudósítása során a valótlan tény híresztelésével találta megállapíthatónak. Kifejtette, hogy a sajtó felelőssége csak egy szűk körben, akkor kizárt, ha a folyamatban lévő büntetőeljárásról tudósít a valóságnak megfelelően. Nem mentesül azonban a sajtó jogsértés objektív szankciói alól a politikai párt sajtótájékoztatóján elhangzott valótlan tény híreszteléséért viselt felelősség körében.
[7] A felperes, valamint a II. és III. rendű alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a II. rendű alperessel szemben a felperes keresetét teljes egészében elutasította, a III. rendű alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította és rendelkezett az elsőfokú eljárási illeték viseléséről. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[8] A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria a Pfv.IV.20.624/2016/9. számú ítéletében a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű alperes tekintetében is helybenhagyta, és az elsőfokú bíróság ítéletének az elégtétel adására vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy a II. és III. rendű alperesek az elégtételt adó nyilatkozatban kötelesek közölni, hogy a jogsértő közlést a sajtótájékoztatón az MSZP Szombathelyi Szervezetének képviselője, dr. Czeglédy Csaba tette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) irányadó rendelkezései alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a sajtót az általa közzétett vagy híresztelt tényállítások helytállósága tekintetében objektív felelősség terheli.
A Kúria nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy a II. rendű alperes nem tartozik felelősséggel a sajtótájékoztatón elhangzottak közlése miatt. Indokolása szerint a bírói gyakorlat értelmében a sajtó csak a hatósági eljárásokról tájékoztathat a valóság bizonyításának kötelezettsége nélkül, mivel ez esetben a tények vizsgálata az adott hatóságok feladata, így a sajtót az érintett személy kívánságára csupán az a kötelezettség terheli, hogy az eljárás végleges eredményéről beszámoljon. A politikai vagy közéleti vitát érintő sajtótájékoztatóról tudósító sajtó a közszereplők által elmondottakat szélesebb körben terjeszti, és ezzel híreszteli a tényállítást. Amennyiben ez a tényállítás valótlan és sértő, a sajtó felelőssége megállapítható. A sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatok tekintetében a sajtó maga döntheti el, hogy közzéteszi-e őket, vállalva ezzel az esetleges jogsértésért való felelősséget. Ha a közzététel mellett dönt, akkor nem mentesíti az objektív felelősség alól, hogy a tevékenységére vonatkozó jogszabályokat vagy sajtóetikai szabályokat betartotta. Mindezek alapján a Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint az indítványozó felelőssége a valótlan tény híresztelése miatt megállapítható.
[9] 3. Az ügyben a Nyugat Média és Világháló Egyesület II. rendű alperes terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria Pfv.IV.20.624/2016/9. számú ítéletével szemben. Az ügyben eljárt Alkotmánybíróság a Kúria ítéletet megsemmisítette, s egyben megállapította, hogy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadságból fakadó alkotmányos követelmény, hogy a közéleti szereplők sajtótájékoztatóján a közügyek vitájában egymást érintően tett kijelentésekről hűen, saját értékelés nélkül tudósító, a közlések forrását egyértelműen megjelölő és a jóhírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosító (vagy a válaszadás lehetőségét felkínáló) médiatartalom-szolgáltató tevékenységét nem lehet a személyiségi jogsértés polgári jogi szankcióit megalapozó híresztelésként értékelni.
[10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria jogértelmezése az ügyre vonatkozó szakjogi rendelkezésekkel és érvekkel alátámasztható. A jóhírnév megsértésére irányadó polgári jogi szabályok [a jelen ügyben alkalmazott régi Ptk. 78. § (2) bekezdés, illetve az azzal azonosan rendelkező Ptk. 2:45. § (2) bekezdés] alapján a sérelmes valótlan tényállítás továbbadása generálisan híresztelésnek tekinthető annyiban, amennyiben maguk a rendelkezések nem fogalmaznak meg kivételeket az ilyen magatartással megvalósított jogsértés alól. Annak ellenére, hogy a jelen ügy nem sajtó-helyreigazítási ügy, a sajtóra alkalmazandó szakjogi szabályok értelmezése tekintetében nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a híresztelés – mint a vitatott tények továbbadása – fogalmán belül maga az Smtv. sem differenciál: a sajtó-helyreigazítás tényállásában [Smtv. 12. § (1) bekezdés] a híresztelés szintén a polgári jogban megjelenő általános kategóriaként szerepel. A Kúria tehát összességében a szakjogi szempontokat a bevett módon értékelve jutott a támadott ítéletben foglalt döntésre.
[11] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a demokratikus közvélemény alakulásában központi szereppel bíró sajtó tevékenységének egyik lényegi eleme a közéleti események nyilvánossághoz való közvetítése. A média a modernkori nyilvánosság fő letéteményese, nélküle teljes mértékben elképzelhetetlen a demokratikus társadalmi tanácskozás működése. A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése. Nemcsak annak van jelentősége, hogy a közügyek vitájához tartozó információk terjesztése a sajtó alkotmányos küldetése, hanem annak is, hogy a demokratikus vita többi résztvevőjének pedig joga van ehhez a tájékoztatáshoz. Különösen fontos tehát, hogy a sajtó a közvita számára releváns körülményekről minél szabadabban számolhasson be. A mások állításait közlő sajtó felelősségének korlátozottsága kiváltképp fennáll akkor, amikor a média a közéleti vita frontvonalában tevékenykedő politikusok kijelentéseit terjeszti. Ebben az esetben ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ő esetükben a személyüket ért bírálatot és minősítést a társadalmi nyilvánosság eleve másként, a demokratikus vita szükségszerű részeként, jellemzően a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásként kezeli.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria felülvizsgálati döntésében foglalt jogértelmezés az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadság jogába ütközik, ezért az ítéletet megsemmisítette.
A döntés indokolása
[12] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[13] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[14] A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria P.IV. tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy a jogerős ítéletet – az Alkotmánybírósági eljárás indítványozója, a Nyugat Média és Világháló Egyesület – II. rendű alperes vonatkozásában is hagyja helyben.
Záró rész
[15] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2018. június 19.
Dr. Kalas Tibor s. k. a tanács elnöke;
Dr. Balogh Zsolt s. k. előadó bíró,
Dr. Farkas Attila s. k. bíró