Kpkf.37.313/2019/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. április 3.

 A KÚRIA
végzése

Az ügy száma: Kpkf.IV.37.313/2019/2.1

A tanács tagja: dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
                        dr. Tánczos Rita bíró

Kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.III.10.065/2016/6. számú számú, valamint a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.216/2015/5. számú ítéletének megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria, az Alkotmánybíróság 3024/2019. (II. 4.) AB határozata alapján a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2007. november 7. napjától III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült. Az alperes jogelődje a 2012. április 25. napján kelt határozatával a felperes részére 2012. július 1. napjától kezdődően havi 28.720 forint összegű rehabilitációs pénzbeli ellátást állapított meg azzal, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, rehabilitálható. A másodfokon eljárt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2012. október 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 57%, B1 minősítési csoportba tartozik, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitációhoz szükséges időtartam 36 hónap.

[2] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. november 4. napján jogerőre emelkedett 2.M.858/2012/31. számú ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A bíróság megállapította – a perben kirendelt igazságügyi szakértői szakvélemények alapján –, hogy a felperes egészségi állapota 57%-os és B2 minősítési csoportba tartozik.

[3] Az alperes az új eljárásban a 2014. április 3. napján kelt határozatában a felperes részére 2014. július 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 66.960 forint összegben. A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2014. szeptember 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot az ellátás összege vonatkozásában megváltoztatta és azt 42.850 forintban állapította meg 2014. július 1. napi folyósítási kezdettel. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a bíróság 2.M.858/2012/31. számú ítéletére, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33/A. § (1) bekezdésének a) pontjára, valamint a 12. § (1) bekezdésében foglaltakra alapították.

[4] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy rokkantsági ellátása összege 105.760 forint, figyelemmel arra, hogy alperes nem bizonyította, hogy egészségi állapotában állapotjavulás állt volna be, másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezésére, a közigazgatási és munkaügyi bíróság 2.M.858/2012/31. számú ítéletére, valamint a Kúria BH 2015.81. számú határozatára hivatkozva.

[5] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.216/2015/5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (3) és (4) bekezdése, az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja, 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja, 33/A. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezéseire, valamint a KGD 2007.95. számú és a BH 2015.81. számú eseti döntésre. A bíróság megállapította, hogy alperesnek az új eljárás során a 2.M.858/2012/31. számú ítéletben foglaltak szerint kellett eljárni és megállapítani, hogy a felperes 57%-os egészségi állapot és B2 minősítési kategória alapján milyen összegű ellátásra jogosult. A társadalombiztosítási szerveknek a Ket. 109. § (3) és (4) bekezdése szem előtt tartásával kizárólag a rokkantsági ellátás összegéről kellett dönteni. Ennek megfelelően állapította meg alperes a felperes rokkantsági ellátásának összegét az emelésekkel növelten, amely számítás helyességét a felperes sem vitatta. Az ítéleti érvelés szerint a bíróság által megállapított 57%-os mértékű felperesi egészségi állapot a korábbi III. csoportú rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló 50-79%-os mérték közötti össz-szervezeti egészségkárosodáshoz képest állapotjavulást jelent. A bíróság álláspontja szerint az állapotjavulás jogellenességére a felperes a perben nem hivatkozhatott, mivel az egészségi állapot mértékét a bíróság a 2. M.858/2012/31. számú ítéletében rögzítette és attól eltérnie az alperesnek nem lehetett. Ennek megfelelően a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását kérve akként, hogy a rokkantsági ellátás összege az állapotjavulás figyelembevétele nélkül (az időközi emelésekkel számított mértékben) 105.760 forint összegben kerüljön megállapításra. Másodlagosan a felperes a jogerős ítéletnek a társadalombiztosítási szervek határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte és az alperes új eljárásra utasítását azzal, hogy a megismételt eljárásban szakértő bevonásával kerüljön meghatározásra, hogy a felperes egészségi állapotában következett-e be javulás.

[7] A felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria az Mfv.III.10.065/2016/6. számú ítéletében a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.216/2015/5. számú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy tévesen foglalt úgy állást a bíróság, hogy az állapotjavulás a megismételt eljárásban nem vizsgálható. Ezt követően korábbi joggyakorlatára, valamint az Mmtv. 33/A. §-át beiktató 2012. évi CXVIII. törvény indokolására hivatkozva kifejtette, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdésének a) pontjában rögzített állapotjavulás kizárólag a korábban az erre vonatkozó irányelvek, majd pedig a rendelet alapján megállapított egészségkárosodási mértékek összehasonlítása alapján vizsgálható, mivel az egészségi állapotot érintő változások más, jogszabály által meg nem határozott kritériumok, szempontok szerinti vizsgálatára a társadalombiztosítási szervnek és a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben eljáró bíróságnak sincs felhatalmazása. A Kúria megerősítette a korábbi ügyekben kifejtett álláspontját, miszerint a szóban forgó ellátásokra való jogosultság feltételeinek jogszabályi úton történt módosítása (ideértve az egészségkárosodás, egészségi állapot meghatározására vonatkozó feltételek változását) nem vet fel jogalkalmazási problémát, az ezzel kapcsolatos sérelmek orvoslására az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. Az állapotjavulás jogszabályi definiálásának hiányával kapcsolatos alkotmányossági aggály a rendes bíróságok eljárásában nem orvosolható, mert mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását bíró nem kezdeményezheti.

[8] Az ügyben a felperes (a továbbiakban: indítványozó) nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságra többek között azért, mert álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti a bíróságoknak az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdésének a) pontjában rögzített állapotjavulás fogalmára vonatkozó jogértelmezése. Az alkotmányjogi panasz alapján eljárt Alkotmánybíróság a 3024/2019. (II. 4.) AB határozatában (belső ügyszám: IV/1630-17/2016.) a Kúria Mfv.III.10.065/2016/6. számú számú és a valamint a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.216/2015/5. számú ítéletét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált bírósági döntés azért nem felel meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében és 28. cikkében szereplő kritériumoknak, mert a bíróság nem vizsgálta, és ezáltal nem indokolta meg, hogy az indítványozó részére megállapított – a korábban folyósítottnál – alacsonyabb összegű ellátás indokául szolgáló állapotjavulás valóban bekövetkezett-e. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy az ellátórendszer átalakítása során a jogalkotó az átmeneti rendelkezésekre vonatkozó alkotmányos követelményre figyelemmel előírta, hogy a korábbi ellátás összege csak kivételesen, az állapotjavulás esetében csökkenthető. A jogalkotó a korábban megállapított összegek továbbfolyósítását tekintette főszabálynak, az állapotjavulás tehát olyan kivételes esetként szerepel, amelyre tekintettel a korábban folyósított ellátási összeg mégis csökkenthető. Ugyanakkor sem az Mmtv., sem az új minősítési rendszer paramétereit rögzítő jogszabály nem tartalmaz olyan előírást, amely értelmében a korábbi besorolás és az új minősítés – kizárólag – százalékos értékek alapján való, általános érvényű összevetése önmagában az állapotjavulás tényét bizonyítaná.

A döntés indokolása

[9] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[10] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[11] A fentiekre tekintettel a Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy a 3024/2019. (II. 4.) AB határozat alapján vegye figyelembe: az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő állapotjavulás, az ellátás csökkentésére kiható olyan tényezőnek tekintendő, amely az eljárás során önállóan, az érintett személy egyedi helyzetére tekintettel, orvosszakmai (és nem pusztán jogi) szakértői vizsgálatot és bizonyítást igényel.

Záró rész

[12] A végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2019. április 3.

dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
dr. Tánczos Rita s.k. bíró

 

1 A Kpkf.IV.37.313/2019/4. számú végzéssel kijavított szöveg