Kpk.39.212/2024/3. számú határozat

Dátum

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.212/2024/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Bajnok István bíró

Kérelmező: hivatalból

Alkotmánybírósági határozat száma: 3322/2024. (VII. 29.) AB határozat (belső ügyszám: IV/1932-23/2023.)

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.II.20.423/2023/9. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 51.Pf.633.783/2022/5. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3322/2024. (VII. 29.) AB határozata alapján a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

  1. Az alapügy I. rendű alperese és a felperes házasságából három gyermek született. A házassági bontóper során, 2014-ben kötött egyezség értelmében a felperes az akkor még kiskorú II. rendű alperes után havi 50.000 Ft tartásdíjat volt köteles fizetni. A felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz, melyben az időközben nagykorúvá lett, egyetemi tanulmányokat folytató II. rendű alperes után fizetendő tartásdíj megszüntetését kérte. Keresetében arra hivatkozott, hogy lánya a tartásra érdemtelen, indokolatlanul nem tartja vele a kapcsolatot, feljelentette őt, és távoltartást kért vele szemben.
  2. Az első fokon eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a keresetet elutasította. A döntés indokolása szerint az érdemtelenség kimentési oka körében a II. rendű alperes kellően bizonyította, hogy a felperes vele szemben megalázóan viselkedett, személyét sértő kijelentéseket tett, többször fizikailag és pszichikailag is bántalmazta.
  3. A felperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék a 51.Pf.633.783/2022/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget 2019. július 31. napjával megszüntette. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperes által sérelmezett felperesi magatartások a kimentési okot nem alapozzák meg, mivel érdemtelenség kimentésére alkalmas kötelezetti magatartásnak olyan súlyúnak kell lennie, amely valóban alapos indokát adja a tartást igénylő gyermek közömbösségének. Jelen esetben a bíróság ezt nem látta megalapozottnak.
  4. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.20.423/2023/9. számú ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A döntés többek között arra hivatkozott, hogy az alperesek által felhozott magatartások részben nem kirívóak, részben bizonyítatlanok.
  5. Ezt követően az alperesek (a továbbiakban: indítványozók) jogi képviselőjük útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybírósághoz, melyben Fővárosi Törvényszék 51.Pf.633.783/2022/5. számú ítéletének és a Kúria Pfv.II.20.423/2023/9. számú ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták. Álláspontjuk szerint a támadott döntések sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdését, a XV. cikk (3) bekezdését, a XVI. cikk (1) bekezdését, a XX. cikk (1) bekezdését, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdését is. Kifejtették, hogy a sérelmezett ítéletek sértik a magánélet és az otthon tiszteltben tartásához való jogot, a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, valamint a testi-lelki egészséghez való jogot. Nézetük szerint a másodfokú bíróság és a Kúria megsértette a férfiak és nők egyenjogúságának elvét, amikor önkényesen, a felperes számára kedvezően értékelték a bizonyítási eljárás során bemutatott tényeket. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére is hivatkoztak, mivel támadott döntések nem vizsgálták, hogy a felperes milyen magatartást tanúsított, és fontos elemeket hagytak ki az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásból.

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az Alkotmánybíróság 3322/2024. (VII. 29.) AB határozatában megállapította, hogy az indítvánnyal támadott döntések az indítványozók Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdésében rögzített jogának sérelmét eredményezték, ezért a Kúria Pfv.II.20.423/2023/9. számú ítéletét és a Fővárosi Törvényszék 51.Pf.633.783/2022/5. számú ítéletét megsemmisítette.
  2. Az Alkotmánybíróság döntése szerint az érintett bíróságok az ügy alapjogi relevanciáját az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdései vonatkozásában egyértelműen felismerték, ugyanakkor a körülmények gondos értékelése helyett az indítványozói kimentést súlytalannak értékelték, s meg sem kísérelték azt értékelni, hogy az érintett alapjoggal szemben áll-e más alapjog.
  3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyben eljáró bíróságok nem voltak figyelemmel az ügy alapjogi érintettségére, bár felismerték a II. rendű indítványozó magánszférához való jogának érintettségét, de adósak maradtak annak feltárásával, hogy a felperes és a II. rendű indítványozó mely alapjogai ütköznek a perben, miközben az érintett alapjogok mindegyike korlátozásra kerülhet a bírói jogértelmezés, a bírói döntések révén, a másik érintett alapjog fényében.
  4. A döntés kiemelte, hogy az a Törvényszék és Kúria által választott jogértelmezés, amely gondos vizsgálat elmulasztásával kizárja az indítványozókéhoz hasonló esetekben a „kellő indok” alapjogi szempontú mérlegelését, teljesen kiüresíti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése által is védett alapjogot, ekként ez a jogértelmezés az Alaptörvény 28. cikke által az eljáró bíróságok számára biztosított értelmezési tartományon kívüli, és így alaptörvény-ellenes.
  5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvánnyal támadott döntések az indítványozók Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdésében rögzített jogának sérelmét eredményezték, erre tekintettel az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének és XX. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatos indítványelemeket már nem vizsgálta.

A döntés indokolása

  1. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
  2. A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
  3. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria és a Fővárosi Törvényszék ítéletét is megsemmisítette, így a felperes kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a felperes kérelmében a Fővárosi Törvényszék hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság 3322/2024. (VII. 29.) AB határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy az eljáró bíróság legyen tekintettel az ügy alapjogi érintettségére, döntése meghozatala során állapítsa meg, hogy az érintettek mely alapjogai ütköznek, s az alapjogi mérlegelést követően az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdésében rögzített jog sérelme nélkül hozza meg kellő indokolással ellátott döntését.

 

Záró rész

  1. A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2024. szeptember 12.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Bajnok István s.k. bíró