Kpk.39.177/2026/3. számú határozat

Dátum

A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.177/2026/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Hajdu Edit bíró; Dr. Sperka Kálmán bíró; Dr. Sugár Tamás bíró

Kérelmező: kérelmező (cím1)

A kérelmező képviselője: Dr. Sztrókay Eszter Judit (cím2) 
                                          Dr. Paragh Györgyi (cím2)

Az ügy tárgya: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bekezdés a) pontjának „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Alkotmánybírósági határozat száma: 7/2026. (X.2.) AB határozat (belső ügyszám: IV/2294/2025.)

Rendelkező rész

A Kúria megállapítja, hogy az Alkotmánybíróság 7/2026. (X. 2.) AB határozata alapján perújításnak van helye, ezért az alkotmányjogi panasz indítványozója e végzés kézbesítését követő harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

  1. Az alapügy felperese 2006-ban született, gyermekkori autizmusban, közepes mentális retardációban az aktivitás és figyelemzavarban szenved. 2024. szeptember 10. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmet terjesztett elő az alapügy alperesénél.
  2. Az alperes határozatával a felperes kérelmét elutasította, egyúttal megállapítva, hogy az egészségi állapota alapján „E” minősítési csoportba tartozó megváltozott munkaképességű személynek minősül. A határozat szerint azonban az ellátásra a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és az egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján nem jogosult, mert a kérelem benyújtását megelőző öt, tíz és tizenöt éven belül 201 nap biztosítási időt szerzett valamint – bár 35. életéve betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált – a kérelem beterjesztését megelőzően szerzett biztosítási idejében van 30 napnál hosszabb megszakítás.
  3. A felperes keresete alapján eljáró Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10.  számú ítéletével a keresetet elutasította. A Fővárosi Törvényszék a saját és a Kúria korábbi gyakorlatának értelmezése alapján azt állapította meg, hogy a biztosítás megszakadásának minősül a biztosítás megszűnésének minden esete, ideértve a szünetelést és a biztosítási jogviszony megszűnését is. A döntés indokolása szerint a felperes biztosítási jogviszonya 2024. május 31-ei megszűnése és a kérelme 2024. szeptember 10-i benyújtása között 102 napig nem volt biztosított. Így a felperes esetében nem valósult meg az Mmtv. 2. § (2) bekezdésének azon feltétele, hogy a tanulmányai befejezését követő 180 napon belül létesített biztosítási jogviszonya a kezdetektől a kérelem benyújtásáig nem szakadt meg 30 napnál hosszabb időre, ezért az ellátásra ezen bekezdés alapján nem volt jogosult.

Az Alkotmánybíróság eljárása és határozata

  1. A felperes (a továbbiakban: indítványozó) ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Törvényszék 106.K.704.366/2024/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint a bírósági döntés megsértette az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, a XIX. cikk (1) bekezdése szerinti támogatáshoz való jogát, a XV. cikk (2) bekezdés alapján a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó másodlagos, az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában az egyedi ügyében alkalmazott Mmtv. 2.  § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XIII.  cikk (1) bekezdése, XIX.  cikk (1) bekezdése és XV.  cikk (2) bekezdése sérelme miatt.
  2. Az Alkotmánybíróság a 7/2026. (X.2.) AB határozatában az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontjának azon fordulatát vizsgálta alkotmányossági szempontból (így különösen az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével való összhangját), mely szerint egy 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált személy akkor lehet jogosult valamely, az Mmtv. szerinti ellátásra, ha iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és „30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt”. 
  3. A döntés rögzítette, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ellátás csak egy jelképes, adott esetben akár egyetlen napig fennálló biztosítási jogviszonyt követel meg [ahogyan ez az Mmtv. 2. § (2) bekezdéséből és a 2. § (2) bekezdés a) pontjához kapcsolódó jogalkotói indokolásból is egyértelműen megállapítható], ekként ezen ellátási forma alapvetően nem a korábbi járulékfizetésen alapul. Ezzel a jogalkotó éppen azt ismerte el, hogy egyes megváltozott munkaképességű személyek egészségi állapotuk miatt képtelenek tartósan megjelenni a munkaerőpiacon.
  4. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a jogalkotó az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti határidő megalkotásával egyidejűleg nem gondoskodott arról, hogy a határidőt elmulasztó fogyatékossággal élő személyek bizonyosan jogosultak legyenek valamilyen más ellátásra, vagy valamilyen módon a határidő elmulasztását orvosolhassák.
  5. A határozat továbbá kiemelte, hogy a megváltozott munkaképességű, az Mmtv. szerinti ellátásokra az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontján jogosultságot szerző fogyatékossággal élő személyek semmilyen tájékoztatást nem kapnak arra vonatkozóan, hogy egy tanulmányaik befejezését követően akár csak egyetlen napig fennálló biztosítási jogviszonyra, és ezen biztosítási jogviszony megszakításához képest egy 30 napon belül előterjesztendő kérelemre van csupán szükségük az adott esetben életük végéig járó ellátás igénylésére, mely határidő elmulasztása esetén utóbb már adott esetben semminemű ellátásra nem válnak jogosulttá, és ezáltal végeredményben akár öregségi nyugdíjban sem részesülhetnek majd.
  6. Az Alkotmánybíróság a fentiek figyelembevételével arra a következtetésre jutott, hogy az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti különbségtételnek nincs tárgyilagos megítélés szerinti észszerű indoka, ekként az önkényes, sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség magából a támadott jogszabályi rendelkezésből (és nem pedig annak bírói jogértelmezéséből) fakadt.
  7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrészét megsemmisítette, egyúttal megállapította, hogy a Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja a Fővárosi Törvényszék előtti 106.K.704.366/2024/10.  számú ügyben,továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.
  8. Az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panasz részeként előadott további indítványelemeit elutasította.

A döntés indokolása

  1. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 123. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásban a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést megsemmisíti, és ezért az az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
  2. A Pp. 427. § (2) bekezdés a) pontja szerint ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben kizárólag per vagy nemperes eljárás volt folyamatban, értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben a Kúria kérelemre, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján soron kívül jár el.
  3. A felperes (indítványozó) kérelme alapján a Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 7/2026. (X. 2.) AB határozatában anyagi jogi szabályt semmisített meg, így a felperes (indítványozó) ügyében perújításnak van helye. A perújítás folytán megindult eljárásban az Mmtv. 2. § (2) bekezdés a) pontja „és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt,” szövegrészét nem alkalmazandó.

Záró rész

  1.  A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2026. november 5. 

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke 
Dr. Balogh Zsolt s.k.előadó bíró 
Dr. Hajdu Edit s.k.bíró 
Dr. Sperka Kálmán s.k.bíró 
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró