Kpk.39.175/2026/3. számú határozat

Dátum

A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.175/2026/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Bajnok István bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Gyarmathy Judit bíró

A kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.II.21.226/2024/4. számú végzésének – az Alkotmánybíróság 3001/2026. (X. 6.) AB határozata által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása 

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 3001/2026. (X. 6.) AB határozat (belső ügyszám: IV/983-21/2025.)

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3001/2026. (X. 6.) AB határozata alapján a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás 

  1. Az indítványozók (perben felperesek) az alperessel szemben kártérítés iránti keresetet nyújtottak be a Székesfehérvári Járásbírósághoz. Az indítványozók szerint a lakóingatlanukban keletkezett károk helyreállítására szükséges javítási költségek megtérítésére az alperes köteles, mert a kárt ő okozta. A Székesfehérvári Járásbíróság a 19.P.20.850/2023/29. számú ítéletével a keresetet elutasította, mert arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozók kárkövetelése elévült, az elévülés nyugvása nem volt megállapítható. Az indítványozók fellebbezése folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék a 2Pf.105/2024/6. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az indítványozók felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmüket a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdésére hivatkozással terjesztették elő a Kúriánál. A Kúria a Pfv.II.21.226/2024/4. számú végzésével a felülvizsgálatot a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta, arra hivatkozással, hogy a Pp. 409. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása nem volt megállapítható. 
  2. A Kúria végzése indokolásában kifejtette, „[a] felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény […] 5. pontja szerint a Kúria a Pp. 409. § (3) bekezdés alapján a közzétett határozatától jogkérdésben eltérő jogerős ítélet miatt a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet a Kúria által meghozott, a BHGY-ben [Bírósági Határozatok Gyűjteményében] 2012. január 1-je után közzétett eseti határozatban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapul. A PK vélemény 1. pontjához fűzött – az 5. pont tekintetében is irányadó – indokolás szerint elvi jelentőségű jogkérdésnek minősül minden olyan jogkérdés, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel összefügg.” A Kúria szerint „a Pp. 409. § (3) bekezdésére való hivatkozás esetén a félnek a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében azt kell alátámasztania, hogy egyrészt az ügyben valamely elvi jelentőségű jogkérdés, vagyis az adott ügyön túlmutató jelentőségű jogértelmezési kérdés merült fel, másrészt pedig, hogy e jogkérdés tekintetében a jogerős határozat ellentétes a Kúria közzétett határozatával.”
  3. A Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iráni kérelem tartalma alapján – a tartalom szerinti elbírálás elvét követve – megállapította, hogy az indítványozók valójában a jogerős ítélet okszerűtlen, iratellenes voltát sérelmezték. „Az azonban, hogy egy adott konkrét ügyben a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította-e meg, és abból okszerű következtetéseket vont-e le, nem elvi jelentőségű, hanem az ügy érdemére tartozó mérlegelési kérdés, amely nem érinti a bírói gyakorlat egységességét, és így a felülvizsgálat kivételes engedélyezésének alapjául sem szolgálhat (vö. Pfv.II.20.640/2021/2.).”
  4. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozással kérték a Kúria Pfv.II.21.226/2024/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozók azt kifogásolták, hogy a Kúria a Pp. felülvizsgálat engedélyezésére vonatkozó szabályait önkényesen értelmezte, a Pp. 409. § (3) bekezdése szövegén túlterjeszkedett, mert többletkövetelményként megkövetelte, hogy a kérelemben – a törvényben szereplő feltételeken túl – meg kell jelölni azt az ügyben felmerült elvi jelentőségű jogkérdést, amelyben a Kúria állásfoglalását kérik. 

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelme miatt megállapította a Kúria Pfv.II.21.226/2024/4. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette.
  2. Az Alkotmánybíróság idézte a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal (önkényes vagy kirívóan hibás contra legem jogalkalmazás), valamint a jogorvoslathoz való joggal (a rendkívüli jogorvoslatokkal) kapcsolatban kialakított releváns – a 3002/2025. (I. 21.) AB határozatában – összefoglalt gyakorlatát (Indokolás [32]–[33]).
  3. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – a rendes jogorvoslatra vonatkozik, s a gyakorlata következetes abban, hogy amennyiben a jogalkotó mégis megteremtette a rendes jogorvoslaton felüli, valamely további jogorvoslat lehetőségét, abban az esetben ez a jogalkotói döntés e jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok számára olyan, az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alkotmányos kötelezettséget is létrehozott, amely szerint jogalkalmazásuk során a jogalkotó által megnyitott jogorvoslat lehetősége az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen is érvényesüljön {lásd: 14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [43].} Hiába nem következik tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből kényszerítően az egyfokú rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása, ha a jogalkotó azt mégis biztosította, a vonatkozó szabályozásnak összhangban kell állni az Alaptörvény rendelkezéseivel {3223/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [31]}.
  4. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a Pp. rendelkezései alapján a felülvizsgálat engedélyezésének feltétele a Pp. 409. § (3) bekezdése szerinti esetben a „jogkérdésben való eltérés”. A Pp. 410. § (2) bekezdés cd) alpontja is a közzétett kúriai határozat azon részének megjelölését várja el, amelytől a támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. Az eljárási törvény nem támasztja tehát feltételként a kérelmezők elé az ügyön túlmutató, elvi jelentőségű jogkérdésben való eltérés alátámasztását. Ezt a követelményt a PK vélemény tartalmazza, és a Kúria erre alapította a Pp. 409. § (3) bekezdésének értelmezését, és támasztotta követelményként az ügyön túlmutató, elvi jelentőségű jogkérdésben való eltérés alátámasztását. Ezekből adódóan – az Alkotmánybíróság szerint – megállapítható, hogy a Kúria a Pp. szövegét contra legem kiegészítette, ahhoz többletkövetelményt határozott meg.
  5. Ezt követően az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a Kúria jogértelmezése önkényesnek vagy – alapjogi relevanciát elérően – kirívóan hibásnak tekinthető-e, hogy a hatékony és ténylegesen érvényesülő (rendkívüli) jogorvoslat lehetősége biztosított volt-e. Arra a következtetésre jutott, hogy döntését végeredményben a Pp. 409. § (3) bekezdése és 410. § (2) bekezdés cd) alpontja helyett, a Pp.-ben nem szereplő, a fentiek alapján nem kötelező erejű, a bíróságok számára csupán értelmezési segédletként figyelembe vehető PK véleményben meghatározott követelménynek való megfelelés hiányára alapította. Ezzel a Kúria a törvénytől eloldotta magát, leszűkítve a Pp. szabályainak – a Pp. 409. § (3) bekezdésének – alkalmazhatóságát, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben felhívható okok körét. A döntésben a Kúria nem utalt a felülvizsgálat megtagadása során a törvényi feltételek hiányára, azaz, hogy a megjelölt határozatoktól a jogerős döntés jogkérdésben nem tért el, vagy a megjelölt határozatok nem tekinthetők a BHGY-ban közzétett kúriai határozatoknak. Az ilyen contra legem jogértelmezés nem egyeztethető össze a hatékony és tényleges jogorvoslat követelményével.
  6. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.II.21.226/2024/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. 

A döntés indokolása

  1. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
  2. A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljáráshivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
  3. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria végzését megsemmisítette, így a felperesek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy összhangban az Alkotmánybíróság 3001/2026. (X. 6.) AB határozatával a Pp. 409. § (3) bekezdése szerint értékelje a felperesek kérelmét, s vegye figyelembe azt, hogy az eljárási törvény nem írja elő feltételként a kérelmezők elé az „ügyön túlmutató, elvi jelentőségű jogkérdésben való eltérés alátámasztását” (Indokolás [49]). Az Alkotmánybíróság döntése azonban nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy az indítványozók felülvizsgálatát engedélyezése iránti kérelme a Pp. 409. § (3) bekezdésében és a 410. § (2) bekezdés cd) alpontjaiban foglaltaknak megfelel-e, és így érdemi vizsgálatra alkalmas-e vagy sem.

Záró rész

  1. A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2026. november 5. 

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke 
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró
Dr. Bajnok István s.k. bíró 
Dr. Farkas Attila s.k. bíró 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró