Kpk.39.161/2026/3. számú határozat

 A Kúria 
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.161/2026/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Gyarmathy Judit bíró, Dr. Hajdu Edit bíró

Kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.20.580/2025/7. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 1337/2026. (VII. 3.) AB határozat (belső ügyszám: IV/720-23/2026.)

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 1337/2026. (VII. 3.) AB határozata alapján a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

1. Az alapügy felperese nyugdíjas bíró. Az egyéb hivatal1 (a továbbiakban: egyéb hivatal1) mint az alapügy alperese, az általa szerkesztett és üzemeltetett belső oldalon egy másik bírótól származó nyílt levelet tett közzé, melyet később számos sajtótermék közölt és kommentált. A felperes a nyílt levelet híresztelő sajtótermékek kiadói ellen személyiségi jogi pert indított, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete többek között megállapította a nyílt levél egyes tényállításainak valótlanságát. A felperes emellett az egyéb hivatal1-el szemben is személyiségi jogi pert indított. 
2. Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy az egyéb hivatal1 megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, ezen túl elégtétel nyújtására és sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Az egyéb hivatal1 fellebbezése folytán a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú döntés ellen az egyéb hivatal1 terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához.
3. A Kúria a Pfv.IV.20.580/2025/7. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A döntés kiemelte, hogy a közéleti szereplő esetén a szabad véleménynyilvánításhoz való jog lehetőségei az átlagosnál jóval tágabbak. Ha a közlések belül maradnak a közéleti szereplővel szemben tágabban értelmezendő szabad véleménynyilvánítás határain, úgy közéleti ügyben nincs helye a jóhírnév megsértése megállapításának. A felülvizsgálat során vizsgált közlések tekintetében azt állapította meg, hogy bár azok formailag tényállításként szerepelnek a közlésben, de az összefüggésekre figyelemmel ténylegesen véleményként értelmezendőek, és az indítványozó hivatali tevékenységének kritikáját képezik. Véleménynyilvánítás esetén pedig nincs helye a jóhírnév megsértése megállapításának.
4. Ezt követően a felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Pfv.IV.20.580/2025/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a támadott döntés sérti az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jogát. Indítványában kifejtette, hogy a Kúria ítélete azért alaptörvény-ellenes, mert az egyéb hivatal1-t alapjogi jogosultnak tételezi, és e hibás premisszára alapozva végez alapjogi mérlegelést, annak ellenére, hogy valójában az egyéb hivatal1 alapjogi jogviszony jogosultja nem lehet, és így a véleménynyilvánítás szabadsága sem illeti meg. Az egyéb hivatal1 jogszabályi felhatalmazás nélkül, még hivatalban lévő bíróról jelentetett meg nyílt levelet úgy, hogy állításainak valóságát nem tudta bizonyítani. Az indítványozó szerint a Kúria ezt elmulasztotta azonosítani, ezzel az alapvető jogait alaptörvény-ellenesen korlátozta.

Az Alkotmánybíróság határozata

5. Az Alkotmánybíróság 1337/2026. (VII. 3.) AB határozatában megállapította, hogy mivel a Kúria tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az egyéb hivatal1 az Alaptörvény IX. cikkével – a véleménynyilvánítási szabadsággal – összefüggésben alapjogi jogosultnak tekinthető, így a Kúria a vizsgálatának téves kiindulópontjával megsértette az indítványozó jóhírnévhez való jogát, ezért a támadott ítéletet megsemmisítette.
6. Az Alkotmánybíróság indokolásában rögzítette, hogy egy állami szervnek (jelen esetben az egyéb hivatal1-nek) az általánosság szintjén sincs alapjogi jogosultsága.
7. Az Alkotmánybíróság határozatában azt is kiemelte, hogy az egyéb hivatal1 intranet oldala egy zárt elérésű oldalnak tekinthető, amelynek nem feladata a polgároknak az egyes közügyekről, közéletről történő tájékoztatása, azaz az egyéb hivatal1 intranet oldala nem tekinthető sajtóterméknek, és így az egyéb hivatal1 sem tekinthető sajtószervnek. 
8. Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy az egyéb hivatal1 az Alaptörvény IX. cikke vonatkozásában nem tekinthető alapjogi jogosultnak, így az indítványozó jóhírnévhez való jogával sem állhat szemben az egyéb hivatal1 véleménynyilvánítási szabadsága és sajtószabadsághoz való joga. Ennek hiányában azonban az ilyen tartalmú és összevetésű alapjogi mérlegelés elvégzésére sincs lehetősége az eljáró bíróságoknak. A Kúria téves kiindulópontról kezdte vizsgálatát, ami az indítványozó jóhírnévhez való jogának sérelmével járt.
9. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria Pfv.IV.20.580/2025/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

A döntés indokolása

10. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
11. A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
12. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria végzését megsemmisítette, így a felperes felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a felperes kérelmében a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsa hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Alkotmánybíróság 1337/2026. (VII. 3.) AB határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy az eljáró tanács a felülvizsgálati eljárás során vegye figyelembe, hogy az egyéb hivatal1 az Alaptörvény IX. cikkével összefüggésben nem tekinthető alapjogi jogosultnak, így az indítványozó jóhírnévhez való jogával sem állhat szemben a véleménynyilvánítási szabadság és sajtószabadság az egyéb hivatal1 részéről. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az alapjogi kollíziót az indítványozó jóhírnévhez való joga és (nem az egyéb hivatal1, hanem) a nyílt levél szerzőjének véleménynyilvánítása között azonosította, így „amennyiben jelen ügyben eljárva a bíróságok arra a megállapításra jutottak volna, hogy az egyéb hivatal1 intranet oldalán közzétett nyílt levél alaptörvény-ellenesen korlátozta az indítványozó jóhírnévhez való jogát, akkor az egyéb hivatal1 mint állami szerv aktusa (vagyis az intranet oldalon történő közzététel) az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írt teszt szerint megítélhető lett volna. A bíróság vizsgálhatta volna, hogy valamely alapvető jog vagy alkotmányos érték szükségessé tette-e az egyéb hivatal1 magatartását, illetve, hogy az egyéb hivatal1 eljárása megfelelt-e az arányosság követelményének.” (Indokolás [42]) Tehát az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján jelen ügyben az vizsgálható az egyéb hivatal1 tekintetében, hogy szükséges és arányos volt-e a nyílt levél közzététele.

Záró rész

13. A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2026. július 14. 

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke 
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró 
Dr. Farkas Attila s.k. bíró 
Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró 
Dr. Hajdu Edit s.k. bíró