Kpk.39.087/2026/3. számú határozat

Dátum

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.087/2026/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán bíró, Dr. Sugár Tamás bíró, Dr. Tánczos Rita bíró

Kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzésének – az Alkotmánybíróság IV/1085/2026. számú határozat által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: IV/1085/2026. számú határozat

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság IV/1085/2026. számú határozata alapján a Kúriát – mint választási ügyekben eljáró bíróságot – új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

  1. A Somogy Vármegye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületben (a továbbiakban: OEVK) nyilvántartásba vett egyéni képviselő-jelölt (a továbbiakban: Kifogástevő) 2026. március 19-én kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB).
  2. Előadta, hogy egyéb1, az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásán jogerősen nyilvántartásba vett egyéb2 (a továbbiakban: egyéb2) jelölő szervezet elnöke, valamint a egyéb3 (a továbbiakban: egyéb4) országos listájának első helyén álló jelöltje (a továbbiakban: Elnök) országjárásának kaposvári állomásán egy gyermeket használt fel kampánycélra, mellyel megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket.
  3. Az NVB a 175/2026. számú határozatával a kifogást elutasította. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek kampányeseménnyel összefüggő részvételére, megjelenítésére a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdésében, illetve a hasonló tilalmat tartalmazó, a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szakképzési törvény) 31. §-ában foglaltakon túl választásra irányadó jogszabályban tilalmi rendelkezés nem szerepel. Az NVB szerint a kampányban szerepeltetett kiskorúak védelme a Kúria és az NVB gyakorlatában alapvetően az oktatási és nevelési intézmények esetében érvényesül, ahol a gyermek önrendelkezési joga és a szülő beavatkozási képessége is korlátozott, továbbá a gyermekek egyszerre nagy számban lehetnek érintettek a kampányt folytatók tevékenységében. Az NVB és a Kúria joggyakorlata alapján hivatkozott arra is, hogy a kampányrendezvény tekintetében a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja sérelmének megállapítása igen szűk körben, kizárólag kirívó esetben lehetséges. Az NVB rögzítette, hogy a kifogásban jelölt videók tartalma alapján nem egyértelmű, nem beazonosítható a gyermeket felügyelő személye, de az megállapítható, hogy a gyermek, a felügyeletét ellátó személy mellett, azok egyetértésével szerepel a videókon, ők politikai üzenetet nem tolmácsolnak. Jól láthatóan spontán gesztust, teljesen önkéntes részvételt, nem előre eltervezetten felépített jelenetet láthatunk. Az NVB végezetül hivatkozott az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának választási kampányidőszakban történő érvényesülésére.
  4. Az NVB határozata ellen a egyéb5 (a továbbiakban: kérelmező) nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely alapján a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzésében az NVB 175/2026. számú határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy egyéb1 mint a egyéb2 és a egyéb3 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook és Instagram közösségi oldalain, 2026. március 17-én TikTok oldalán videófelvétel, 2026. március 17-én Facebook közösségi oldalán fényképfelvétel közzétételével, továbbá egyéb6 mint a egyéb2  és a egyéb3 2026. évi országgyűlési választáson állított közös listájának jelöltje 2026. március 16-án Facebook közösségi oldalán videófelvétel közzétételével megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvi rendelkezést. A Kúria a jogsértéssel érintett jelölteket eltiltotta a jogsértéssel azonos magatartás jövőbeni tanúsításától. A Kúria végzésének indokolása szerint a külön törvényi tiltás nem azt jelenti, hogy a gyermekek politikai kampányeszközként való „felhasználása” csak intézményi kereteken belül járhat a választási alapelvek sérelmével. A Kúria megállapította, hogy a gyermeknek a választási kampányban a közösségi média felületein kampányüzenet eljuttatása érdekében, politikai szereplők népszerűsítésének eszközeként, azonosítható és központi elemként történő szerepeltetése ellentétes a Ve. – Alaptörvény II. cikkével és XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezett – 2. § (1) bekezdés c) pontjával. A véleménynyilvánítás kampányidőszakban érvényesülő tágabb szabadsága, az egymást sokszor durva jelzőkkel illető, lealacsonyító hangvételű politikai kampány indokolja, hogy a politikai kommunikációhoz, a választási üzenet eljuttatásához a gyermek „katalizátorként” való felhasználására ne kerülhessen sor. 
  5. A Kúria végzésével szemben a jelölő szervezet Elnöke (a továbbiakban: indítványozó) terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amely szerint a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot, továbbá az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésben biztosított passzív választójogot.

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a IV/1085/2026. számú határozatában megállapította, hogy a Kúria Kvk.III.39.071/2026/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára utalva kiemelte, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő esélyegyenlőségi „alapelv érvényesülésének biztosítása a Ve. 14. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, 221. § (1) bekezdése és 229. § (1) bekezdése alapján – más szervek mellett – az NVB és a Kúria feladata” {3119/2019. (V. 29.) AB határozat, Indokolás [43]}. Hangsúlyozta továbbá, hogy „[a] jelölőszervezetnek a választási kampányban – szemben az állami, önkormányzati szervekkel, a közszolgálati médiával, a közszolgáltatókkal – nem feladata az esélyegyenlőség biztosítása. [….] Az esélyegyenlőség a választójogi törvény szempontjából azt jelenti a véleményszabadság tükrében, hogy az állam azonos feltételeket köteles biztosítani azoknak, akik el kívánnak indulni a választásokon” {3279/2019. (XI. 5.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.), Indokolás [39]}. Ez az értelmezés tükröződik a 1147/2026. (III. 24.) AB határozatban is, amelyben médiaszolgáltató – tehát a jelölteken kívül álló jogalany – vonatkozásában állapította meg azt, hogy az esélyegyenlőségi alapelv kötelezettje (Indokolás [71]).
  2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fenti gyakorlatából az következik, hogy úgy a kérelmező, mint az indítványozó a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi követelmény vonatkozásában jogosulti pozícióban van. Ekként az indítványozó – mint jogosult – nem sérthette meg ezen alapelvet, arra felelősség nem alapítható az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a hatályos jogtól – aminek részét képezik az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező döntései is – elszakadó bírói jogértelmezés contra legem jogalkalmazásnak minősül.
  3. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy választási kampányban a jelöltek kampánytevékenységét – jelen ügyben a közösségi médiafelületeken való tartalom elhelyezést, posztolást – az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése által garantált véleménynyilvánítási szabadság oltalma alá helyezi. Figyelemmel arra, hogy a Kúria a contra legem jogalkalmazása arra vezetett, hogy az indítványozó véleménynyilvánítási szabadsága elé új, eddig nem ismert tilalmat állított fel, a végzés contra constitutionem jellegűvé vált, amely miatt ellentétes az indítványozót megillető, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz való joggal.
  4. Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv alapján olyan jogalanyt marasztalt el, aki annak nem is kötelezettje, hanem jogosultja, konkrét hátrány megjelölése és igazolása nélkül hozta meg az alkotmányjogi panasszal támadott döntését. Ezzel a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz, ezért e tekintetben is contra legem eredményt hordoz, ami contra constitutionem értelmezést, s ezen keresztül a végzés alaptörvény-ellenességét önállóan is megalapozza. 
  5. Az Alkotmánybíróság a döntésében utalt arra, hogy „a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv megsértésére való hivatkozás, illetve amiatti elmarasztalás csak konkrét jogsérelem igazolása esetén lehetséges. Ennek hiányában nem állapítható meg a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége sem, amely a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának alapja.”
  6. Az Alkotmánybíróság összegzése szerint: „Tehát túl azon, hogy a Kúria a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv alapján olyan jogalanyt marasztalt el, aki annak nem is kötelezettje, hanem jogosultja, konkrét hátrány megjelölése és igazolása nélkül hozta meg az alkotmányjogi panasszal támadott döntését. Ezzel a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz, ezért e tekintetben is contra legem eredményt hordoz, ami …. a contra constitutionem értelmezést, s ezen keresztül a végzés alaptörvény-ellenességét önállóan is megalapozná.”
  7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság azt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv). 43. § (1) bekezdése szerint megsemmisítette.

A döntés indokolása

  1. A Ve. 228. § (2) bekezdése alapján a bírósági eljárásban a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell – az e törvényben foglalt eltérésekkel – megfelelően alkalmazni. 
  2. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 123. § (2) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, a Kúria az első vagy másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasítja vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Kúria az új eljárásra utasítást mellőzi, ha a jogsérelem utólagos orvoslására nincs lehetőség. A Kp. 123. § (1) bekezdés alapján az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
  3. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alkalmazásával a Kúria soron kívül jár el.
  4. Az alkotmánybírósági megsemmisítés következtében a Kúria előtt elbírálatlan választási felülvizsgálati kérelem van folyamatban, ezért a Kúria jelen eljárásban a Kúriát, mint választási ügyekben eljáró bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. 
  5. Az új eljárásra a Kúria a következő figyelembevételét írja elő:
  6. Az Abtv. 39. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. A jelen ügyben hozott IV/1085/2026. AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hatályos jogtól – aminek részét képezik az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező döntései is – elszakadó bírói jogértelmezés contra legem jogalkalmazásnak minősül (Indokolás [66].) Ebből következően a Kúriának követni kell az alkotmánybírósági határozatokban foglaltakat mind az anyagi jogi, mind az eljárási következtetések tekintetében, ellenkező esetben az contra legem és egyben contra constitutionem jogalkalmazást eredményez, ami önmagában is sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. {lásd például: 26/2022. (XI. 3.) AB határozat, Indokolás [21]–[25]; 11/2023. (VI. 20.) AB határozat, Indokolás [48][52]; 3082/2024. (III. 1.) AB végzés, Indokolás [21]–[22]; 3113/2024. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [25]; 3220/2024. (VI. 25.) AB határozat, Indokolás [50]}” {3002/2025. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [32]–[33]}.
  7. A Ve. 222. § (1) bekezdése szerint „A választási bizottság másodfokú határozata, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.” A IV/1085/2026. AB határozat szerint „…úgy a kérelmező, mint az indítványozó a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi követelmény vonatkozásában jogosulti pozícióban van (Indokolás [65]). Az Alkotmánybíróság határozatából következően tehát ahogy fogalmilag kizárt, hogy valamely jelölt, jelölő szervezet egy másik jelölt vagy jelölő szervezet viszonyában megsértse a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt esélyegyenlőség elvét (hiszen ezen elv jogosultja és nem kötelezettje), úgy egy másik – a versengésben részt vevő – jelölt, vagy jelölő szervezet is jogosulti pozícióban van, ami az esélyegyenlőség érvényesítése szempontjából – hacsak nincs ebből konkrét jogsérelme – kizárja érintettségét egy másik jelölt, jelölő szervezet kampánycselekményének kifogásolása tekintetében. Az alkotmánybírósági határozat szerint konkrét jogsérelem nélkül a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége nem állapítható meg, amely a bírósági felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának alapja. (Indokolás [73]). A határozat arról is szól, hogy a Kúria az esélyegyenlőségi alapelv olyan kiterjesztő értelmezését adta e vonatkozásban is, ami a Ve. 222. § (1) bekezdésével ellentétes tartalmat hordoz (Indokolás [75]).

Mindezek alapján a Kúria az új eljárásra vonatkozóan kiemeli, hogy az eljáró tanács vegye figyelembe, hogy az Alkotmánybíróság határozatából következően a kérelmező érintettsége igazolt konkrét jogsérelem hiányában, a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján nem áll fenn. Az érintettség hiányának megállapítása esetén a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezményt kell levonni.

Záró rész

  1. A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2026. április 4.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró, 
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró, 
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró