A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.070/2023/3.
A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, dr. Sperka Kálmán bíró
A kérelmező: Pásztor János Gellért Ügyvédi Iroda (székhely: …, képviselő: dr. Pásztor János ügyvéd)
Az ügy tárgya: Somogytúr Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 4/2015. (V. 6.) önkormányzati rendelete 5. §-ának megsemmisítését követő eljárás
Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 7/2023. (VI. 6.) AB határozat
Rendelkező rész
A Kúria megállapítja, hogy az Alkotmánybíróság 7/2023. (VI. 6.) AB határozata alapján perújításnak van helye, az alkotmányjogi panasz indítványozója e végzés kézbesítését követő harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthetnek elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügy felperese 2019. február 8. napján több beépítetlen, közművesítetlen és közútkapcsolattal nem rendelkező belterületi ingatlant vásárolt Somogytúr községben összesen 6.690.000 Ft-ért. A felperest az elsőfokú adóhatóság 2020. január 1. napjától kezdődően 60 Ft/m2 adómérték alapulvételével 2.847.120 Ft telekadó fizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú, telekadót kiszabó határozatokat helybenhagyta.
[2] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság három ingatlantípus fajlagos forgalmi értékének megállapítása végett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be. Ennek alapján megállapította, hogy az ugyanazon, 60 Ft/m2 mértékű telekadó hatálya alá tartozó ingatlanok fajlagos forgalmi értékében jelentős különbségek állnak fenn. A közmű nélküli és közútról meg nem közelíthető ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 169,23 Ft/m2. A közútról megközelíthető, de közművekkel el nem látott ingatlanok fajlagos forgalmi értéke 513,6 Ft/m2, a közútról megközelíthető és közművekkel is ellátott telekingatlanok fajlagos forgalmi értéke pedig 1022,63 Ft/m2.
[3] Az elsőfokú bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult, mert álláspontja szerint számos adóalany teherviselő képességét hátrányosan érinti, hogy a különböző fajlagos forgalmi értéket képviselő ingatlanok ugyanazon, 60 Ft/m2 mértékű telekadó hatálya alá tartoznak.
[4] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Köf.I. 5.030/2021/3. számú határozatával elutasította. A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlantulajdonos ingatlanjai fajlagos értékének 35%-át kitevő, az ingatlanok forgalmi értékének kétszeres értékét az általános öt éves elévülési idő alatt sem elérő telekadó nem minősült konfiskáló jellegűek. Az elsőfokú bíróság a Kúria döntése alapján a felperes keresetét elutasította.
[5] A felperes ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Somogytúr Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 4/2015. (V.6.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 5. §-ának, valamint az elsőfokú bírói döntés alaptörvény-ellenességének a megállapítását.
Az Alkotmánybíróság határozata
[6] Az Alkotmánybíróság a 7/2023. (VI. 6.) AB határozatában megállapította, hogy az Ör. 5. §-a ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXX. cikk (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság azonban az elsőfokú bíróság ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[7] Az Alkotmánybíróság vizsgálta a konfiskáló telekadóval kapcsolatos gyakorlatát. Kiemelte, hogy a telkek (és építmények) adómértéke érzékenyebb a túladóztatásra, tehát ezek esetében egy 20-30-40%-os adóterhelés már alkotmányossági vizsgálatot vonhat maga után. Hangsúlyozta az is, hogy az arányosság vizsgálatát nem lehet feltételezésekre alapozni. Az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, új tényállást nem állapít meg és fő szabály szerint kiterjedt bizonyítási eljárást sem folytat le, hanem a bírósági eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében rögzített tételkeretből indul ki. Az Alkotmánybíróság emlékeztetett arra is, hogy amikor a telekadó mértékéknek súlyos aránytalanságát vizsgálja, a perben kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított telekérték és a telekadó százalékban kifejezhető viszonyát értékeli, de figyelemmel van az adójogi jogviszony és az ügy más, alkotmányjogilag releváns körülményeire is. Utóbbi szempontok határesetekben nyerhetnek kiemelkedő jelentőséget [27/2022. (XI. 693.) AB határozat, Indokolás [36]].
[8] A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egy négyzetméterre vetített adóterhelés a perben kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított értékhez képest kb. 35,5% volt. Ez annak a 20-30-40%-os tartománynak a felső részéhez áll közel, amely határesetet jelent a súlyosan aránytalan adóztatás megítélése során. Az Alkotmánybíróság ezért különös figyelemmel volt az ügy egyéb körülményeire, így a polgármester beadványában felhozott érvekre is. Megállapította, hogy az önkormányzat beadványában közölt értékek – a fair, méltányos és kiegyensúlyozott közhatalmi eljárás kritériumai szerint – önmagukban nem alkalmasak arra, hogy felülírják azt az értéket, amelyet az igazságügyi szakértői bizonyítás eredményeképpen a közigazgatási bíróság a jogerős ítéletébe belefoglalt. Az Alkotmánybíróság tehát az aránytalanság vizsgálata körében a szakértő által megállapított telekértékek és a telekadó százalékban kifejezett arányából indult ki.
[9] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó ügyében a telekadó 35,5 %- os elvonást jelentett 2020-ban az adótárgyként szolgáló telkek igazságügyi szakértő által megállapított fajlagos telekértékeihez képest. Ilyen adóterhelés mellett a telekadó kevesebb, mint három év alatt felemészti a telkek értékét. Másrészt az adóügyi elévülési ciklusra vetítve megállapítható volt, hogy az indítványozó majdnem kétszeresen kifizeti telkei értékét telekadó formájában. Mivel az adóterhelés a határesetet képező tartománynak egyértelműen a felső részéhez esett közel és az önkormányzat sem támasztotta alá az adómérték arányosságát, továbbá ilyet a testület sem azonosított, az Alkotmánybíróság megállapította az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének és XXX. cikk (1) bekezdésének együttes sérelmét az Ör. 5. §-a tekintetében.
A döntés indokolása
[10] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 123. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásban a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést megsemmisíti, és ezért az az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés a) pontja szerint ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben kizárólag per vagy nemperes eljárás volt folyamatban, értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben a Kúria kérelemre, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján soron kívül jár el.
[12] A felperes kérelme alapján a Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 7/2023. (VI. 6.) AB határozatában anyagi jogi szabályt semmisített meg, így a felperes (indítványozó) ügyében perújításnak van helye. A perújítás folytán megindult eljárásban az Ör. 5. §-a – alaptörvény-ellenességének megállapítása folytán – nem alkalmazandó.
Záró rész
[13] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2023. július 14.
Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt előadó bíró,
dr. Sperka Kálmán bíró