A KÚRIA
végzése
Az ügy száma: Kpk.IV.39.044/2023./3.
A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró; Dr. Tánczos Rita bíró
Kérelmező: hivatalból
Alkotmánybírósági határozat száma: 3200/2023. (V. 5.) AB határozat (belső ügyszám: IV/1853-13/2022.)
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete megsemmisítését követő eljárás meghatározása
Rendelkező rész
A Kúria az Alkotmánybíróság 3200/2023. (V. 5.) AB határozata alapján a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügy felperese 1995. január 12-én létesített munkaviszonyt az alperes gazdasági társaság jogelődjével. Az alperesre, illetőleg annak jogelődjére, valamint a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra kiterjedt az eredetileg 1995. november 7-én megkötött, majd többször módosított Villamosenergia-Ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) és az Egységes Kollektív Szerződés (EKSZ) hatálya.
[2] Az alperes jogelődje 2017. február 1-jétől köztulajdonban álló munkáltatóvá vált. Az alperes 2020. júniusában kibocsátott felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes kizárólag a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit alkalmazta az elszámolás során, a VKSZ és az EKSZ rendelkezéseit nem – amelyek hosszabb felmondási időt és magasabb végkielégítést tartalmaztak. A felperes keresettel élt a végkielégítés-különbözet és felmondási időre járó távolléti díj különbözet megfizetésére céljából. Az elsőfokú bíróságként eljáró Szegedi Törvényszék 2021. március 3. napján kelt 3.M.70.252/2020/11. számú ítéletében kötelezte az alperest a VKSZ és az EKSZ szerint fizetendő végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj, valamint a kifizetett végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj különbözetének, kamatainak és perköltség megfizetésére.
[3] A Szegedi Ítélőtábla a 2021. október 11. napján kelt Mf.l.40.034/2021/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest másodfokú perköltség, valamint illeték megfizetésére.
[4] A Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú 2022. április 27-én kelt ítéletével a Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.034/2021/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a Szegedi Törvényszék 3.M.70.252/2020/11. számú ítéletét pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A döntés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 11. § (1) bekezdésére hivatkozott, amely szerint az Mt. 205. § (1) bekezdését és (2) bekezdés a) pontját az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre is alkalmazni kell.
[5] A felperes (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria 2022. április 27. napján kelt Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint a korábban szerzett joga, vagyis a hosszabb felmondási időhöz és a magasabb végkielégítéshez való joga sérült. Hivatkozott arra, hogy a Kúria ítéletét érdemben befolyásoló jogértelmezése nem felel meg az Alaptörvény 28. cikke, XV. cikke (2) bekezdése és XVII. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek. Valamint utalt arra is, hogy az ügye jogi szempontból lényegében azonos a 17/2022. (VIII. 1.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) alapjául szolgáló üggyel.
[6] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt kiemelte, hogy korábban az Abh.-ban olyan azonos alkotmányossági kérdésekről döntött, mint amelyeket a jelen ügyben a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz felvet, erre tekintettel az Abh.-ban tett megállapításait ismételte meg.
[7] Az Alkotmánybíróság felidézte, hogy az az értelmezés felel meg az Alaptörvény a 28. cikke szerinti értelmezési szabálynak, amely az Mth. 11. § (1) bekezdése a munkavállalók alanyi jogait illetően nem tesz különbséget az Mt. hatályba lépése előtt kötött kollektív szerződések és ezek érintett munkavállalói alanyi jogai között aszerint, hogy a munkáltató az Mt. hatályba lépése előtt vagy után került köztulajdonba.
[8] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott kúriai döntés azért nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, és áll ellentétben az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal, mert a Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésével és XV. cikk (2) bekezdésével összhangban döntött. Figyelmen kívül hagyta ezen alkotmányos tételeket, amikor az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmezésével az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett aszerint, hogy a munkavállaló munkáltatójánál az állam az Mt. hatálybalépése előtt vagy után szerzett többségi befolyást.
[9] Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz folytán eljáró Alkotmánybíróság a 3200/2023. (V. 5.) AB határozatában nem látott okot arra, hogy a jelen ügyben az Abh.-tól eltérjen, így megállapította, hogy Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellentétes, és azt megsemmisítette.
A döntés indokolása
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
[11] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
[12] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság Kúria ítéletét megsemmisítette, így a felperesek kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria munkaügyi ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelemmel az Abh. és az Alkotmánybíróság 3200/2023. (V. 5.) AB határozatának megállapításaira – azt az iránymutatást adja, hogy a bíróság legyen tekintettel az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeire, az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjogra, valamint a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjogra. Figyelembe véve azt is, hogy az eljáró tanács feladata eldönteni azt a tényállási és szakjogi törvényértelmezési kérdést, hogy a kollektív szerződés és a munkaszerződés az Mt. hatályba lépése után kötöttnek minősül-e az Mth. alkalmazásában.
[13] Végezetül a Kúria az ügyben eljáró munkaügyi tanácsnak felhívja a figyelmét arra, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint az előzetes döntéshozatali indítványra jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Ebből következően az eljáró tanácsnak át kell tekintenie a Kúria ezen tárgyú közzétett gyakorlatát, s ha az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő új határozat csak úgy hozható meg, hogy az eltérne a Kúria BHGY-ban már közzétett határozatától, úgy a Bszi. fenti rendelkezéseire tekintettel kell eljárnia.
Záró rész
[14] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2023. május 15.
Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró