Kpk.39.020/2024/3. számú határozat

Dátum

A Kúria
végzése

Az ügy száma: Kpk.IV.39.020/2024/3.

A tanács tagjai: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Farkas Attila bíró

A kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.III.20.232/2022/10. számú részítéletének – az Alkotmánybíróság 3099/2024. (III. 14.) AB határozata által történő – megsemmisítését követő eljárás meghatározása

Az Alkotmánybíróság határozatának száma: 3099/2024. (III. 14.) AB határozat (belső ügyszám: IV/148-13/2023.)

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3099/2024. (III. 14.) AB határozata alapján a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

  1. cím1 alatti ingatlan 1950. május 2. napjától kezdődően 1991. szeptember 1. napjáig egyéb érdekelt tulajdonában állt (a továbbiakban: IV. rendű alperes). Az ingatlan kezelője a egyéb fél1 jogelődje, a egyéb fél2 volt. A tanács egyéb érdekelt 12 különböző vegyi anyagok ingatlanon folyó gyártására 1954-ben engedélyt adott egyéb érdekelt 1nak, aki ezt a tevékenységét 1979. december 10. napján bekövetkező haláláig folytatta.
  2. 1987-ben a egyéb érdekelt 11 vállalkozási szerződést kötött egy környezetvédelmi és számítástechnikai gazdasági munkaközösséggel az ingatlanon elhelyezett veszélyes hulladék eltávolítására. A egyéb érdekelt11 megbízásából a egyéb fél3 talajszennyeződési vizsgálatokat végzett a területen, és az elkészült szakvéleményében megállapította, hogy az ingatlan egy része veszélyes hulladékkal szennyezett. Az épületrészek elbontását és 0,5 méter mélységben talajcserét javasolt különösen, hogy „az ingatlant kertes családi ház építése céljából kívánják értékesíteni.”
  3. 1991. szeptember 1. napján a perbeli ingatlan jogszabály alapján egyéb érdekelt3 tulajdonába került, kezelője változatlan maradt. Az önkormányzat felkérése alapján egyéb érdekelt4 is szakvéleményt készített, erre alapítva az építési osztály a talaj szanálási munkáinak költségét 1.873.500 forintban határozta meg azzal, hogy 15m3 föld kitermelése, valamint 600m3 föld visszatöltése szükséges. Az önkormányzat 1993. november 30. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra egyéb5-el (a továbbiakban: II. rendű alperes), amelyben rögzítették, hogy az ingatlan talaja szennyezett, termőföldcserét tesz szükségessé. Az adásvételi szerződésben a II. rendű alperes vállalta, hogy szakvéleményt készített, azt a egyéb érdekelt6 jóváhagyatja, majd annak alapján a mentesítést, a termőfölcserét saját költségén elvégezteti és csatolja az elszállított földmennyiségről a veszélyes hulladék-lerakótelep átvételi igazolását. A felek az ingatlan vételárát a II. rendű alperest terhelő kötelezettségre tekintettel határozták meg.
  4. Az egyéb érdekelt6 (az alapügyben a IX. rendű alperes jogelődje) 1994. szeptember 21. napján kelt, KF:20.000/1994. számú szakhatósági állásfoglalásában a szennyeződések kitermeléséhez és a szennyezett talaj elszállításához kikötésekkel hozzájárult. A környezetvédelmi főfelügyelőség az egyéb érdekelt7hez címzett, KF:20.000-3/1994. számú átiratában azt állapította meg, hogy az ingatlanról a szennyezett talaj elszállítása megtörtént, és a „szennyezettség megszűnt.” Ezzel a II. rendű alperes teljesítette az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségét és a tulajdonjogát 1994. január 24-én bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.
  5. Az egyéb érdekelt8 (a továbbiakban: III. rendű alperes) 1994. decemberében egyéb érdekelt3ból való kiválással jött létre. A III. rendű alperes megállapodást kötött egyéb érdekelt9 (az alapügyben VII. rendű alperes) arról, hogy az önkormányzati ingatlanok a közigazgatásilag illetékes önkormányzatok tulajdonát képezik, az ilyen ingatlanokon fennálló jogok és kötelezettségek az illetékes önkormányzatot illetik és terhelik.
  6. A II. rendű alperes 2003. december 5. napján adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra az egyéb érdekelt 10-el (az alapügyben I. rendű alperes), akinek tulajdonjogát 2004. február 16. napján bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.
  7. Az egyéb érdekelt8 (a továbbiakban: VIII. rendű alperes) 2004. június 21. napján kelt határozatával megadta az építési engedélyt az ingatlanon két darab új, háromlakásos lakóépület építésére. A határozat rögzítette, hogy a hatóság helyszíni szemlét is tartott, ahol az engedély megtagadására szolgáló tényt, körülményt nem észlelt. Az építkezést követően a VIII. rendű alperes egyéb érdekelt8 Városfejlesztési Osztálya 2006. decemberében az elkészült lakásokra megadta a végleges használatbavételi engedélyt. A határozat indokolása szerint az elvégzett építési munka megfelel az építési engedélynek, az épület rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas, a használatbavételi engedély megadása ellen településrendezési, építésrendészeti, közegészségügyi, tűzvédelmi és egyéb szempontból kifogás nem merült fel.
  8. Az I. rendű alperes a lakásokat az I-II. és IV-X. rendű felpereseknek, valamint az V-VI. rendű alpereseknek adta el, akik későbbiekben a lakásukat a III. rendű felperesnek értékesítették.
  9. 2010. június 18. napján a IX. és X. rendű felperesek tulajdonában álló lakás alatt több robbanás történt, ami később megismétlődött. A robbanások következtében a VIII-X. rendű felperesek tulajdonában álló lakások is megsérültek, ezért ki kellett költözniük az ingatlanokból.
  10. A VIII. rendű alperes egyéb érdekelt8 Műszaki Osztálya egyetemlegesen kötelezte a IX. és X. rendű felpereseket, hogy a lakás életveszélyes állapotát szüntessék meg, valamint egyetemlegesen kötelezte az ingatlan valamennyi tulajdonosát, hogy 10 napon belül készítessenek szakértői véleményt, és azt a VIII. rendű alperesnek soron kívül nyújtsák be, a IX. és X. rendű felperes lakásának használatát pedig a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság helyreállításáig megtiltotta. A VIII. rendű alperes egyéb érdekelt8 Műszaki Osztálya utóbb a VIII. rendű felperest is kötelezte a lakás életveszélyes állapotának megszüntetésére, és ennek a lakásnak a használatát is megtiltotta a helyreállításig terjedő időtartamra.
  11. A VIII. rendű alperes kötelezése alapján a felperesek felkértek egy szakértőt a robbanás okainak megállapítására. A felkért szakértő 2010. november 15. napján elkészített szakvéleménye szerint a Pest Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: IX. rendű alperes) jogelődje a II. rendű alperes által benyújtott dokumentáció alapján fogadta el a talajmentesítés megtörténtét, sem helyszíni szemlét, sem ellenőrző laborvizsgálatot nem végzett. Utalt arra, hogy a lakások alatti pincét nem kellő alapossággal töltötték fel. A robbanás kiváltó okának a pince feltöltéséhez használt földben lévő pikrinsavat jelölte meg. Megállapította, hogy a társasház valamennyi lakásából ki kell költözni, mert egészségkárosodást, rákot okozó és mérgező anyagok vannak jelen, a robbanás bármikor felléphet. A területen lévő lakásokból valamennyi felperes kiköltözött.
  12. A Fővárosi Törvényszék a 2018. november 6. napján kelt, 36.P.24.412/2015/139. sorszámú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes gazdasági társaság és a használatbavételi engedélyt kiadó VIII. rendű alperes egyetemlegesen felelősek a felperesek tulajdonát képező ingatlanokon bekövetkezett robbanásokkal okozott vagyoni és nem vagyoni károkért. A II-VII., IX-XI. és XIII. rendű alperesekkel szemben előterjesztett, valamint az ingatlan adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseteket elutasította.
  13. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2019. május 7. napján kelt, 4.Pf.20.124/2019/16. számú részítéletében az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét  részben megváltoztatta, és a VII., VIII. és IX. rendű alperesekkel szemben előterjesztett kártérítési kereset tekintetében a VII. és IX. rendű alperessel szemben a keresetet elutasító, valamint a VIII. rendű alperes kárfelelősségének fennállását megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, míg egyebekben a rész-és közbenső ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság lezárta a kártérítés tekintetében a II., III., IV., V., VI. rendű alperesekkel szembeni keresettel indult jogvitát.
  14. A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2020. október 27. napján meghozott Pfv.III.21.484/2019/12. számú ítéletével a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
  15. Az Alkotmánybíróság 5/2022. (IV. 14.) AB határozatával megállapította, hogy a Kúria Pfv.III.21.484/2019/12. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.124/2019/16. számú részítélete és a Fővárosi Törvényszék 36.P.24.412/2015/139. számú rész- és közbenső ítélete alaptörvényellenes, ezért azokat megsemmisítette. A Kúria 2022. május 16. napján kelt, Kpk.IV.39.445/2022/3. számú végzésével a Fővárosi Törvényszéket a IV. rendű alperes egyéb érdekelt2 kártérítési felelőssége vonatkozásában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
  16. Időközben a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.124/2019/16. számú részítélete nyomán megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék a 2021. június 10. napján kelt, 71.P.24.412/2015/216. számú rész-és közbenső ítéletében vizsgálta, hogy a felperesek VII., VIII. és IX. rendű alperesekkel szembeni követelései közül melyek évültek el és melyek érvényesíthetők a polgári peres eljárás keretei között. A Fővárosi Törvényszék a felperesek keresetét a VII., VIII. és IX. rendű alperesekkel szemben az el nem évült követelések vonatkozásában is elutasította, azonban megállapította a XIV. rendű alperes felelősségét a robbanásokkal ok-okozati összefüggésben a felpereseket ért vagyoni és nem vagyoni károkért.
  17. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2021. október 19. napján kelt, 4.Pf.20.607/2021/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság rész-és közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az indítványozók keresetét a XIV. rendű alperes vonatkozásában is elutasította. A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria 2022. szeptember 28. napján kelt, Pfv.III.20.232/2022/10. számú részítéletével a jogerős ítéletet részítéletnek tekintette és azt hatályában fenntartotta.
  18. A Kúria ítéletével szemben az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy az ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, VI. cikkével, XV. cikkével, XX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XXI. cikkével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével és a 28. cikkével.

Az Alkotmánybíróság határozata

  1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség sérelme miatt megállapította a Kúria Pfv.III.20.232/2022/10. számú részítéletének alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette.
  2. Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét a IX. rendű alperes 1994-ben szakhatóságként történő eljárásával kapcsolatos felelőssége kérdésében állították. A felülvizsgálati kérelmükben arra hivatkoztak a IX. rendű alperes kártérítési felelőssége körében, hogy a IX. rendű alperes jogelődje, mint szakhatóság 1994-ben nem megfelelően járt el a szakhatósági állásfoglalás kiadása során, utóbb nem ellenőrizte, hogy a környezeti károk elhárítása ténylegesen megtörtént-e, ugyanakkor ezt leigazolta annak ellenére, hogy a tényállás tisztázásának kötelezettsége a IX. rendű alperest terhelte.
  3. A Kúria részítélete a felülvizsgálati kérelem ezen elemével kapcsolatban megállapítást nem tartalmaz, illetve nem tartalmaz utalást arra sem, hogy a felülvizsgálati kérelem ezen eleme érdemi elbírálására ne lenne alkalmas. A IX. rendű alperes kártérítési felelősségével összefüggésben a Kúria részítélete az állapítja meg, hogy az építési engedélyezési eljárásban (2004), illetve a használatbavételi engedélyezési eljárásban (2006) a IX. rendű alperesnek, mint szakhatóságnak nem kellett hozzájárulást adnia, mulasztás pedig azért nem terheli mert a szakhatóság csak az eljáró hatóság megkeresésére köteles nyilatkozni. Az építési engedélyezési, illetve használatbavételi engedélyezési eljárás azonban alapvetően a per VIII. rendű alperesének magatartásával állhat összefüggésben, mert ezekben az eljárásokban a IX. rendű alperes szakhatóságként nem vett részt.
  4. Az Alkotmánybíróság idézte az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos gyakorlatát [7/2013. (III.1.) AB határozat, 30/2014. (IX.30.) AB határozat, 3407/2022. (X.21.) AB határozat]. Hangsúlyozta, hogy a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza a bírói döntésekkel szemben, hogy „a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” [7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás (34)]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanakkor az indokolt bírói döntéshez való jogból „nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása”, azonban „az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre minden esetben ki kell terjednie.” [3407/2022. (X. 21.) AB határozat, Indokolás (23)].
  5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria részítélete nem tartalmaz megállapítást a felülvizsgálati kérelemnek a IX. rendű alperes jogelődjének 1994-ben a szennyezés elhárításával összefüggésben folytatott tevékenységével, illetőleg nyilatkozatainak jogellenességével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság szerint a IX. rendű alperes kártérítési felelősségének megállapíthatósága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy a IX. rendű alperes jogelődje 1994-ben jogszerűen, az eljárására irányadó jogszabályoknak megfelelően járt-e el, hiszen az indítványozóknak „valamennyi alperessel szemben volt el nem évült követelésük.” A Kúria részítéletében formálisan elbírálta az indítványozók IX. rendű alperes magatartásának értékelésével kapcsolatos felülvizsgálati kérelmét, az elbírálás jogi indokairól azonban ítéletében nem adott számot abban az alapügy eldöntése szempontjából alapvető jelentőségű kérdésben (nevezetesen a IX. rendű alperes jogelődje 1994-es szakhatósági eljárása jogszerűségének kérdésében), amelyben az indítványozók a felülvizsgálatot kérték a IX. rendű alperes kártérítési felelősségének megállapításával összefüggésben.
  6. Az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy a IX. rendű alperes jogelődje magatartása jogszerűségének vizsgálata során mind a szakhatósági hozzájárulás megadása körülményeinek (ideértve, hogy a IX. rendű alperes jogelődje a szennyezés körülményeiről, becsült kiterjedéséről és a potenciális szennyező anyagokról a szakhatósági állásfoglalás kiadását megelőzően tudomással bírhatott-e), mind pedig az 1994. szeptember 21. napján kiállított nyilatkozatban foglaltaknak jogi jelentősége lehet, figyelemmel arra, hogy a perbeli ingatlanon a szennyezés a IX. rendű alperes jogelődje kifejezett nyilatkozatával ellentétben valójában nyilvánvalóan nem szűnt meg. Továbbá, az Alkotmánybíróságnak a 5/2022. (IV. 14.) AB határozatában a mulasztás eredményeként bekövetkező környezetszennyezésért való felelősség lehetőségének kizárásával kapcsolatosan tett megállapításai (így különösen az indokolás [88]–[89] bekezdései) adott esetben a IX. rendű alperes jogelődje magatartásával összefüggésben is megfelelően irányadóak lehetnek.
  7. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.III.20.232/2022/10. számú részítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

A döntés indokolása

  1. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panaszorvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.
  2. A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljáráshivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.
  3. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Kúria részítéletét megsemmisítette, így a felperesek felülvizsgálati kérelme elbírálatlan maradt. A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria polgári ügyekben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy az Alkotmánybíróság 3099/2024. (III. 14.) AB határozata szerint a felülvizsgálati kérelmet teljes körűen bírálja el és indokolja meg, az alkotmánybírósági döntés szerint járjon el az alperesek magatartásának értékelése során.

Záró rész

  1. A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2024. május 7.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke, 
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró, 
Dr. Farkas Attila s.k. bíró