A Kúria a 2009-ben indult perben – igen terjedelmes iratanyag alapján – hozott határozatot, amelyben a másodfokú bíróság jogerős részítéletét hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróság részítéletével értett egyet, megállapítva az I. - III. r. alperesek szerződéseinek a jóerkölcsbe ütközés folytán fennálló érvénytelenségét.
Az I. r. alperes cégnek két – önálló képviseletre jogosult – ügyvezetője volt, akik ellentétbe kerültek egymással és megkísérelték kivonni a perbeli ingatlanokat a társaságból. Az egyik ügyvezető ezért eladta az ingatlanokat a teljesítőképességgel nem rendelkező vele baráti viszonyban álló II. r. alperesnek, aki vételárat nem fizetett, de tulajdonjoga bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba. Az ügyvezető az I. r. alperes képviseletében ezt követően 30 évre bérbe adta az ingatlanokat az érdekeltségi körébe tartozó III. r. alperesnek és kikötötték, hogy a szerződés felmondása esetén az I. r. alperes kötbérként kifizeti a hátralékos időtartamra a bérleti díjat a bérlőnek. Az I. r. alperes a bérleti jogviszonyt felmondta, majd a III. r. alperes ebből eredő kötbérkövetelését oly módon teljesítette, hogy a III. r. alperesre engedményezte a II. r. alperessel szembeni vételár követelését. A II. r. alperes tehát a vételárat a III. r. alperesnek lett volna köteles megfizetni, de annak fejében átruházta a III. r. alperesre a perbeli ingatlanokat. Az I. r. alperes cég tehát ezzel ellenérték nélkül elveszítette az ingatlanait és azok ingyenesen átkerültek az egyik ügyvezető érdekkörébe tartozó III. r. alperes tulajdonába.
Budapest, 2014. június 3.
A Kúria Sajtótitkársága