A felperes 2003. november 1-jétől állt az alperesnél alkalmazásban. 2008. május 1-jétől ellenőrzési koordinációs munkatárs munkakörben dolgozott. Feladata a jegy- és bérletellenőrzést végző vállalkozókkal történő kapcsolattartás, a szolgáltatás felügyelete és koordináció volt. 2012. szeptember 4-én K.L. gépkocsivezetőt K-n az alperes alvállalkozója, V.E. ellenőrizte, és megállapította, hogy három utas nem rendelkezett menetjeggyel. Az alvállalkozó vezetője 2012. szeptember 4-én egy jelentést küldött az alperes vezetőjének, amelyben arról tájékoztatta, hogy a felperes megpróbálta őt úgy befolyásolni, hogy változtassák meg az ellenőri jelentést, a buszsofőr pedig a jegyet kifizeti. A cél az, hogy ne legyen hátrányos jogkövetkezmény, mert a buszsofőr házastársa az alperes munkavállalója, aki a felperessel jó kapcsolatot ápol. A jelentés szerint V.E. a közreműködést megtagadta. A felperes erre kijelentette, hogy majd ő intézi tovább a dolgot. Az irat alpereshez érkezését követően elrendelt vizsgálat eredményéről a biztonsági igazgató 2012. szeptember 24-én készített jelentést, mely szerint a felperes munkaköri jogaival és kötelezettségeivel visszaélve próbálta meg befolyásolni az esetet. A jelentés tartalmazza az alvállalkozó által küldött tájékoztatást, valamint azt a tényt, hogy az ellenőrzött buszsofőr felesége 2012. szeptember 13-án a kereskedelmi igazgatóság vezetőjét is megkereste érdeklődve, hogy mi az eljárás olyan esetben, amikor egy buszsofőrnél jeggyel való visszaélést állapítanak meg. 2012. szeptember 25-én kelt azonnali hatályú felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Az indokolás szerint a felperes magatartása kötelezettségszegés, mivel az alvállalkozó munkatársát visszaélés elkövetésére kísérelte meg rávenni. A felperes keresete a jogellenes azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, marasztalta az alperes perköltségében, és megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperes 2012. szeptember 4-én az alvállalkozó munkatársánál a beosztásával visszaélve megpróbálta elérni, hogy az aznap délelőtt K-n történt ellenőrzés eredménye megváltoztatásra kerüljön. Ez a tény már önmagában is munkavállalói kötelezettség súlyos megszegésének minősül, melyet súlyosít, hogy a munkáltató vagyonának védelméért felelős szervezet munkatársaként járt el. A perben az alperesnek az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján ezen közölt indok valóságát kellett bizonyítania. Ezen kötelezettségének az alperes a perben eleget tett: csatolta az azonnali hatályú felmondást megelőzően az alvállalkozó részéről küldött jelentést; a vizsgálat eredményét; tanúként meghallgatásra került a vizsgálatot végző, valamint az alvállalkozó alkalmazottja V.E., aki tanúként az általa írásba foglaltakat a felperessel történt szembesítést követően is változatlanul fenntartotta. Az általa leírtakat alátámasztja az ellenőrzött buszsofőr feleségének a vallomása, aki nem tartotta kizártnak, hogy idegességében felhívta a felperest, és kérte arra, hogy ha tud, segítsen abban, hogy ne legyen hátránya a férjének. Bár a tanú ezt követően azt is előadta, hogy nem emlékszik, csak lehetségesnek véli, hogy megkereste a felperest, ennek ellenére vallomása nem alkalmas V.E. írásbeli nyilatkozatában foglaltak kétségbe vonására. V.E. vallomásait, melyek az azonnali hatályú felmondás indokait bizonyítják, a perbeli bizonyítékok nem teszik kétségessé, annak pedig nincs jelentősége, hogy az erről általa készített írásbeli jelentés hangfelvétel alapján készült-e vagy sem. T.S. sem volt a beszélgetésnek a tanúja, ő végezte az alperesnél az eset kivizsgálását, melyről okiratba foglalt jelentése a perben rendelkezésre állt. Erre tekintettel T.S. tanúmeghallgatásának elmaradása (mivel az általa készített írásbeli jelentés a perben rendelkezésre állt, és annak címzettje a jelentésről maga is nyilatkozott) nem eredményezheti V.E. tanúvallomásának megkérdőjelezését. A felperes kötelezettségszegő magatartása értékelésekor annak nincs döntő jelentősége, hogy arra K.L-né kérésére vagy maga elhatározásából került-e sor. A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződése szerint – bírálja el, mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétet miként oldja fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnni, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173., Mfv.I.10.300/2016.). Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértésére. A törvényszék kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredményeként hozta meg a döntését, nem indokolta meg, hogy V.E. tanú vallomását a többi bizonyítékokkal összevetve miért nem tartotta meggyőzőnek. Az ügyben K.L-né vallomása annyiban volt értékelhető, hogy nem tartotta kizártnak, miszerint maga kereste meg a férje ügyében a felperest, és ennek indokát is megadta. Előadása alátámasztotta V.E. szóban is megerősített jelentésében foglaltakat a felperes szabályszegő magatartásáról. K.L. vallomásának annyiban volt jelentősége, hogy nem vitatta, miszerint szabályszegést követett el a jegyek értékesítésekor, ami a felperes eljárását eredményezte. A fentiekre tekintettel az alperes megalapozottan szüntette meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát, aki a jegyértékesítést ellenőrző külső vállalkozókkal tartotta az alperes részéről a kapcsolatot. Szabályszegő magatartása, mellyel a külső ellenőrzés eredményét befolyásolni igyekezett, jogszerűen eredményezett a munkáltatóban bizalomvesztést, így az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt. A bírói gyakorlat szerint az nem eredményezi a munkáltatói intézkedés jogellenességét, hogy abban tévesen a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott. A jognyilatkozatot ugyanis tartalma szerint kell elbírálni attól függetlenül, hogy a fél mely pontot jelölte meg (Mfv.I.10.050/2004.). A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2018. április 05.
A Kúria Sajtótitkársága