Mfv.II.10.546/2014
A felperes megbízott kistérségi tiszti főorvosi munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2012. január 17-én reggel munkavégzésre jelent meg irodájában, majd röviddel ezután – mivel rosszul érezte magát – felkereste háziorvosát, aki keresőképtelennek nyilvánította. Ezután otthonába távozott, állapotáról azonban nem értesítette munkáltatóját. Délelőtt telefonon kereste titkárnője és elmondta, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a humánpolitikus társaságában személyesen kereste. A felperes erre figyelemmel visszament irodájába. A munkáltatói jogkör gyakorlója és a humánpolitikai munkatárs itt várta és közölték, hogy vezetői megbízása visszavonását, illetmény eltérítését és felmentését tartalmazó okiratokat kívánnak átadni a számára. A felperes az iratok átvételét megtagadta, közölte, hogy keresőképtelen állományba vették, és a táppénzes állománya alatt nem áll módjában hivatali ügyekben aláírni, és kérte, hogy az okiratokat postán küldjék meg számára. A munkáltató ezt követően postai úton kézbesítette a felperesnek az okiratokat.
A felperes felmentését sérelmezve keresetet nyújtott be a közigazgatási és munkaügyi bíróságon.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra figyelemmel, hogy a felperes a keresetlevelet személyes kézbesítést követő 30 napon túl nyújtotta be, így igényérvényesítésével elkésett, de érdemben sem tartotta megalapozottnak a felperes keresetét.
Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nem találta elkésettnek a felperes igényérvényesítését figyelemmel arra, hogy az ügyben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes 2012. január 17-én, illetve az azt követő két hónapban az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel átmenetileg teljes mértékben nem rendelkezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.
Megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték a perben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, és ítéletüket csupán a beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményre alapították. Az ügyben nem annak volt jelentősége, hogy a felperes belátási képessége korlátozottsága folytán fel tudta-e mérni az okiratok tartalmát és annak súlyát, és tudott-e arra érdemben reagálni a közlés napján vagy sem, hanem annak, hogy volt-e objektív akadálya, hogy a munkáltató által kézbesíteni kívánt dokumentumokat átvegye. A rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok (tanúvallomások, okirati bizonyítékok) alapján megállapítható volt, hogy a felperest betegsége nem gátolta abban, hogy a mindennapi életben szokásos, akár egy cselekvőképtelen személy által is gyakorolható cselekményt megtegye, és átvegye a számára kézbesíteni kívánt iratot. Az adott időpontban nem kellett tudatának átfognia azt, hogy mihez van joga és mihez nincs, és miként kell eljárnia annak érdekében, hogy a legkedvezőbb helyzetbe kerüljön. Mivel az okiratok átvételét a felperes megtagadta, a felmentő intézkedés 2012. január 17-én kézbesítettnek volt tekinthető. Az a körülmény, hogy a felperes 2012. január 17-én, illetve ezt követő két hónapig nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel teljes mértékben, arra lett volna alkalmas, hogy a felperes erre hivatkozva igazolási kérelmet terjesszen elő a kereseti kérelem határidőben történő benyújtásának elmulasztása miatt, ezt azonban nem tette meg. Mindezekre figyelemmel a felperes elkésetten érvényesítette igényét, így a Kúria a pert megszüntette.
Budapest, 2015. május 4.
A Kúria Sajtótitkársága