I és IV. r. felperes továbbá egy vasúti építkezésekben érdekelt vállalkozás 2004. november 29-én megegyeztek abban, hogy a 2005. évi MÁV tendereket egymás között egyenlő arányban felosztják.
E kartell megállapodás fő bizonyítékát jelentő 2007. évi „helyszíni rajtaütésen” beszerzett feljegyzést I.r. felperesnél találta meg a GVH, amely bizonyíték beszerzését a GVH úgy értékelte, hogy részben olyan tenderekre is vonatkozott, melyre nem rendelkezett előzetes bírói engedéllyel és utólagos sem kért arra, ezért beszerzése jogsértő volt. Erre tekintettel I.r. felperessel szemben alkalmazta a GVH engedékenységi politikáját, az I.r. felperes a feljegyzést becsatolta és beismerő vallomást tett, és döntően az általa szolgáltatott bizonyítékokra tekintettel állapította meg a kartellt azzal, hogy I.r. felperesre bírságot nem szabott ki, a többi felperest és egy további vállalkozást pedig összesen 7.178.000.000 Ft bírsággal sújtotta.
A felperesek keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság bizonyítottság hiányában az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, majd a másodfokú bíróság ezt az ítéletet megváltoztatva a felperesek keresetét elutasította.
A Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az alperesi határozat indokolásának néhány pontját mellőzte, egyebekben a felperesek keresetét elutasította.
A Kúria megállapította, hogy szemben alperes jogi értékelésével a helyszíni rajtaütés jogszerű volt, és erre is tekintettel a kartell megállapodást a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokra is figyelemmel meg lehetett állapítani. Emellett azonosításra került, hogy az egyes felperesi vállalkozások melyik vállalkozáscsoporthoz tartoztak, ezért mód volt a teljes vállalkozáscsoport nettó árbevételének figyelembevételére a bírság kiszabása során. Ugyanakkor mivel az anyavállalatok betudhatóságát nem vizsgálták, a GVH az eljárásba őket nem vonta be, ezen vállalkozáscsoportokat ugyan azonosította, de nem nevesítette, ezért a mögöttes felelősségük sem került megállapításra, ezért utólagos kötelezésük sem lehetséges a bírság megfizetésére abban az esetben sem, ha felperesek azt nem tudják megfizetni, illetve a végrehajtási eljárás eredménytelen lenne.
Emellett számos elvi kérdésben állást foglalt a Kúria ítélete, így –többek között - kimondta, hogy a Tpvt.91/H.§ (2) bekezdése ellentétes az 1/2003 EK rendelet 15. cikk (1) bekezdésével, elemezte az egy forrásból származó bizonyítékok uniós jog szerint irányadó értékelési szempontjait, az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása esetén megállapította az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikkének uniós jogként való figyelembevételét. valamint az EJEB ítélkezési gyakorlatára (Menarini ügy) tekintettel megállapította, hogy a versenyügyekben – ott ahol az EUMSz 101. cikke alkalmazásra kerül- a Pp.339/B.§-a nem alkalmazható.
Budapest, 2014. június 2.
A Kúria Sajtótitkársága