Knk.VII.37.942/2018/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A Kúria
végzése

Az ügy száma:     Knk.VII.37.942/2018/2.

A tanács tagjai:     Dr. Tóth Kincső tanácselnök
                             Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
                             Dr. Kalas Tibor bíró

A kérelmező:     Magyar Szocialista Párt
                          (1073 Budapest, Erzsébet körút 40-42. fszt./I-1.)

A kérelmező képviselője: Steiner és Kuthán Ügyvédi Iroda
                                         Dr. Kuthán Viktória ügyvéd
                                         (cím)

Az ügy tárgya:     népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 1014/2018. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 1014/2018. számú határozatát helybenhagyja.

A le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.

E végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a Magyar Szocialista Párt (a továbbiakban: kérelmező) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés ügyében 1014/2018. számú határozatával döntött. Az NVB az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés határozattal kötelezze a Kormányt arra, hogy kérelmezze az Európai Unió Tanácsánál és a Bizottságánál az Európai Ügyészségről szóló megerősített együttműködésben való részvételét?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését jelzett számú határozatával megtagadta.

[2] Az NVB megállapította, hogy az országos népszavazásra javasolt kérdés nem teljesíti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményt, azaz a kérdés nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe, az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, valamint sérti a népszavazási kezdeményezésről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét is.

[3]  Az NVB az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt azon követelmény vizsgálata során, hogy az országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet, a következő megállapításokat tette. Az NVB a vonatkozó európai uniós rendelkezések [az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 331. cikk, az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSz) 20. cikk (1)-(3) bekezdései, EUMSz. 326-334. cikkei, EUMSz. 86. cikk (1) bekezdése, EUSz 16. cikk (2) bekezdés] áttekintését követően arra a megállapításra jutott, hogy amennyiben Magyarország az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó, a Tanács (EU) 2017/1939 (2017. október 12.) rendelete (a továbbiakban: Rendelet) által deklarált megerősített együttműködésben részt kíván venni, ezt a szándékát Magyarország miniszteri szintű képviselőjének, Magyarország kormánya nevében kell jeleznie a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az NVB szerint általánosan kijelenthető, hogy a megerősített együttműködésben való részvétel szándékának kinyilvánítása – a Szerződések vonatkozásában – nem az Országgyűlés, hanem a Kormány hatáskörébe tartozik.

[4] AZ NVB az Országgyűlés hatáskörének meglétét a hazai jogi szabályzás mellett is vizsgálat tárgyává tette. E körben az Alaptörvény [(C) cikk (1) bekezdés, 1. cikk, 15. cikk, E) cikk (2) bekezdése] és az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) vonatkozó rendelkezéseinek  [62. cikk (1) bekezdés, 65. § (1) bekezdés, (5)-(7) bekezdés]  együttes értelmezésével megállapította, hogy az Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben, így a Tanácsban a döntéshozatali eljárásban való részvételi és döntési hatáskör gyakorlója a Kormány és nem az Országgyűlés.

[5] Az NVB a fenti rendelkezések figyelembe vételével hangsúlyozta, hogy az Országgyűlésnek az Ogytv. alapján a Kormánynak az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben folytatott tevékenysége felett ellenőrzési jogköre van – amelyet országgyűlési bizottság útján is gyakorolhat –, és ezzel összefüggésben az európai uniós tervezetekkel kapcsolatban állásfoglalásban fejtheti ki véleményét. Sem az ellenőrzési jogkör, sem az ebből fakadó állásfoglalás tételének joga nem teremt azonban hatáskört az Országgyűlésnek arra, hogy az európai uniós döntéshozatali eljárásban a Kormány önálló döntési hatáskörét elvonja, és határozatával egy általa előírt döntés meghozatalára kényszerítse.

[6] Az NVB értelmezése szerint az olyan normatív határozat meghozatala, amely túlterjeszkedik az Országgyűlés ellenőrzési jogának az Ogytv.-ben megállapított szabályain, az Ogytv.-vel lenne ellentétes, amelyet közvetlenül a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 24. § (1) bekezdése tilt, illetve az Alaptörvény T) cikkét is sértené.

[7] Az NVB szerint jelen népszavazási kezdeményezés valójában a Kormány hatáskörébe tartozó ügyben kíván meghatározott tartalmú döntést kikényszeríteni országos népszavazás útján, azonban, – ahogy azt a Kúria Knk.37.807/2012/2. számú döntésében az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének értelmezése kapcsán kifejtette – a népszavazás Alaptörvényben meghatározott funkciójával lenne ellentétes, ha nemcsak a képviseleti hatalomgyakorlás vonatkozásában, hanem a végrehajtó hatalom vonatkozásában is érvényesülne annak komplementer, kiegészítő jellege.

[8] A fentiek alapján az NVB arra a következtetésre jutott, hogy a népszavazási kezdeményezés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelmény megkerülésére irányul, mivel az valójában a Kormány hatáskörébe tartozó kérdést kíván népszavazás tárgyává tenni az Országgyűlés által meghozandó normatív határozattal, amelynek tartalma az Alaptörvény és a Jat. tételes rendelkezésébe ütközne. Az országos népszavazási kezdeményezés mindezekből kifolyólag sérti az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésében foglalt követelményt, így az népszavazásra nem bocsátható.

[9] Az NVB vizsgálta az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykörbe ütközést is. E körben a Rendelet vonatkozó szabályainak összefoglalásaként rögzítette, hogy az Európai Ügyészség meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában nyomozást rendelhet el vagy a tagállamtól átveheti a nyomozást, azt önállóan lefolytathatja és adott esetben a nemzeti bíróság előtt vádat emelhet, illetve a bírósági döntést követően fellebbezéssel élhet. Ha az Európai Ügyészség úgy határoz, hogy gyakorolja ezen felsorolt hatásköreit, a nemzeti hatóság ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában már nem gyakorolhatja ugyanezen hatásköröket. Megállapítható továbbá, hogy a delegált európai ügyésznek – delegált európai ügyésszé való kinevezésétől a felmentéséig – az őt jelölő tagállam ügyészének vagy bírájának kell lennie, azzal, hogy ha a delegált európai ügyésszé kinevezett nemzeti ügyészt a tagállam – a Rendelettel összefüggő okból – fel kívánja menteni ügyészi tisztségéből, e döntés tekintetében az Európai Főügyész vétójoggal rendelkezik.

[10] Az NVB az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) és b) pontjai és korábbi alkotmánybírósági határozatok [52/1996. (XI. 14.) AB határozat, 3/2004. (II. 17.) AB határozat] alapul vételével hangsúlyozta, hogy a legfőbb ügyész és a hazai ügyészi szervezetrendszer a nemzeti büntetőigény kizárólagos érvényesítője, vagyis az Alaptörvény maga tulajdonít a magyar szervek eljárásának kizárólagosságot, e tárgykörben az Unióra történő hatáskör-átruházás fogalmilag – jelen szabályozás mellett – kizárt, és ezt a jogi ellentmondást egy eredményes népszavazást követően csak az Országgyűlés tudná feloldani alkotmányozói tevékenysége során.

[11] Az NVB szerint az is megállapítható, hogy a szuverenitás-transzfer jelenlegi terjedelme sem teszi lehetővé az Európai Ügyészség ilyen módon történő hatáskörgyakorlását Magyarországon, tekintettel arra, hogy az EUSz (helyesen: EUMSz) nem hozta létre az Európai Ügyészséget, annak csak a lehetőségét tartalmazza, teret biztosítva a tagállamoknak a megerősített együttműködésben történő részvételre.

[12] Az NVB szerint az Alkotmánybíróság 50/2001. (XI. 29.) AB határozata alapján az Alaptörvényben az ügyészégi szervezet számára meghatározott kizárólagos hatáskör más szerv részére történő biztosítása felveti azt a kollíziót, hogy az állam megfelelően biztosítja-e az ügyészi szervezettel kapcsolatos kötelezettségeit, ha az Alaptörvény kizárólagossági előírása ellenére más szervnek is biztosítja az ügyészi feladatok ellátásának lehetőségét a magyar ügyészi szervezettel részben párhuzamosan vagy akár konkurálóan.

[13] Az NVB hivatkozott továbbá a Kúria Knk.IV.37.359/2015/3. számú végzésében foglaltakra is, amely szerint a vádképviselet az állami főhatalom igazságszolgáltatáshoz tartozó elemét érinti, amely hatáskörnek a többi tagállammal, avagy az Európai Unió intézményei útján történő közös gyakorolásához kifejezett és egyértelmű országgyűlési döntés mellett az Alaptörvény 29. cikkének módosítása is szükséges.

[14] Az NVB hangsúlyozta azt is, hogy a Rendelet olyan szabályozott struktúrát tartalmaz, amelyben az ügyészi feladatok ellátásának középpontjában – a Rendelet preambulumának (30) bekezdése szerint az Európai Főügyész felügyeleti jogköre mellett – a tagállami delegált ügyészek állnak, azonban – tekintettel arra, hogy ezen delegált ügyészeknek a hazai jog szerint már a kinevezésükkor ügyészi státuszba kell lenniük – az Alaptörvény 29. cikk (3) bekezdésében foglalt („az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja, kinevezi az ügyészeket”) rendelkezései sérülnének azáltal, hogy ezen ügyészek vonatkozásában a legfőbb ügyésznek a kinevezési, az irányítási és egyben felmentési jogköre részben elvonásra kerülne, illetve ezen utóbbi jogkörét – a Rendeletben meghatározottak szerint – feltételesen gyakorolhatná.

[15] A fentiek miatt az NVB álláspontja szerint a népszavazási kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerinti tiltott tárgykört is érint.

[16] Végül az NVB vizsgálta a kérdés egyértelműségét az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a vonatkozó szabályozás értelmében, amennyiben a magyar állam a jelen eljárás tárgyát képező megerősített együttműködésben kíván részt venni, úgy ezen szándékát a hivatkozott szabályok szerint kell jeleznie a Tanácsnak és a Bizottságnak. A csatlakozási eljárás lefolytatását követően az együttműködésben történő részvételről végérvényesen a Tanácsnak kell egyhangú döntést hoznia, azaz megállapítható, ha Magyarország részt kíván venni a megerősített együttműködésben, ez önmagában még nem eredményezheti azt, hogy abban feltétlenül részt is vehet, ugyanis a döntés a Tanács kezében van. A részvételi kérelem benyújtásával nem jön létre automatikusan a csatlakozás, a népszavazási kérdés ellenben azt sugallja, hogy a Kormány ez irányú jelzése elengedő a részvételhez.

[17] Ebből kifolyólag a hitelesíteni kért kérdés megtévesztő tartalma a választópolgári egyértelműség hiányának megállapítására okot adó körülmény. A választópolgár ugyanis jelen kérdésben tartott esetleges népszavazás esetén nem tudja pontosan milyen tartalmú kezdeményezést támogat.

[18] A fentiek alapján az NVB megállapította, hogy a kérelmező által benyújtott népszavazási kérdés az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében rögzített egyértelműség követelményét sem teljesíti.

A felülvizsgálati kérelem

[19] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását kérte annak érdekében, hogy a benyújtott kérdés hitelesítésre kerülhessen.

[20] A felülvizsgálati kérelem szerint az NVB határozatában összemosódik a döntési kompetencia elosztásának kérdése, illetve a döntés képviseletének joga. A kérelmező a 90/2008. (VI. 19.) AB határozat alapján azt hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény keretei között bármire kötelezheti a Kormányt, mint végrehajtó hatalmat.

[21] Nézete szerint elválasztandó egymástól a döntés kialakítása (ahol kodecíziót, együttműködést ír elő a törvény), és a döntés belső jogi meghozatalát követő európai uniós képviselet. A kodecízió és együttműködés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés, és csak az Ogytv. kiterjesztő és helytelen értelmezésével juthatott arra a következtetésre az NVB, hogy kizárólagos kormány-hatáskört vonna el a népszavazási kérdésben foglalt döntés.

[22] A felülvizsgálati kérelem szerint az országgyűlési ellenőrzési feladat- és hatáskör az Alaptörvény 1. cikkéből ered, ennek szabályozási eszköze a határozati forma lehet, ezzel ellentétes következtetést tartalmazó Ogytv.-beli rendelkezés nincsen kifejezetten nevesítve az Országgyűlés és a Kormány együttműködését és kodecízióját rendező Ogytv.-ben. Ebből adódóan a kérelmező szerint a kérdés nem ütközik az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe, az csupán az ellenőrzés jogából eredő állásfoglalás határozati formáját konkretizálja.

[23] A felülvizsgálati kérelem szerint a népszavazási kérdés nem töri meg az ügyész vádemelési és vádképviseleti monopóliumát sem, mivel az a nemzeti büntetőigény érvényesítésére szolgál, míg az Európai Ügyészség az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában rendelkezik hatáskörrel.

[24] Hivatkozik továbbá a 3113/2015. (VI. 23.) AB végzésre és a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatra, és hangsúlyozza, hogy a magyar jog is ismer vádkorrektívumot elismerő jogintézményt, ez a magánvád intézménye, így az ügyészi vádmonopólium sem teljes. Ezzel analóg módon a vádkorrektívum alkotmányosan elismert intézményére lehet hivatkozni abban a körben, hogy nem feltétlenül lenne szükséges az Alaptörvény módosítása.

[25] Álláspontja szerint, mivel a Rendelet nem a tagállami büntetőigények érvényesítését, hanem az Európai Unió büntetőigényének érvényesítését tartalmazza, nem lenne szükséges módosítani az Alaptörvény 29. cikkét.

[26] Kiemelte, hogy az NVB határozatának indokolása azért is önellentmondásos, mert érvényes és eredményes népszavazás esetén sem lehetne automatikus a csatlakozás az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködéshez, mivel a csatlakozási kérelemről a Tanács és a Bizottság dönt.

[27] A felülvizsgálati kérelem végül az Nsztv. 9. § (1) bekezdésébe foglalt egyértelműség követelményével kapcsolatban kifejtette, hogy a magyar nyelv általános szabályai szerint a kérelem valamely jogi lehetőség, cél, vagy eredmény elérése érdekében tett előterjesztés, tehát feltételezi a kérelmezett mérlegelési lehetőségét. Ebből adódóan a felülvizsgálati kérelem szerint az NVB helytelen következtetésre jutott azzal, hogy a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, mivel az nem zárja ki az Európai Tanács mérlegelését a magyar kérelem előterjesztését követően.

A Kúria döntése és jogi indokai

[28] A Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.

[29] A Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy a népszavazásra szánt kérdés tárgya az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése alapján az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozik-e. E kérdés megválaszolása során a Kúriának szükségszerűen ki kell térnie a kérdés egyértelműségének kérdésére is, mivel, ha a kérdés nem az Országgyűlés feladat- és hatáskörét érinti, illetve ezen belül az Országgyűlés határozattal direkt módon nem kötelezheti a Kormányt egy bizonyos intézkedés megtételére, akkor a kérdés nemcsak az idézett alaptörvényi rendelkezésbe ütközik, de egyúttal a választópolgári egyértelműség követelményét is sérti.

[30] A Kúria – a határozatban kifejtettekre is figyelemmel – áttekintette az Európai Ügyészségről szóló szabályokat.

[31] Az EUSz 20. cikk (1)-(2) bekezdése értelmében azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, az e cikkben és az EUMSz 326-334. cikkében megállapított korlátokon belül és szabályokkal összhangban igénybe vehetik az Unió intézményeit, és a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek alkalmazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket. A megerősített együttműködés az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére irányul. Az ilyen együttműködés az EUMSz 328. cikkével összhangban valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll.

[32] Az Európai Ügyészség létrehozatalának lehetőségéről az EUMSz 86. cikke rendelkezik, amikor megadja a felhatalmazást a Tanácsnak arra, hogy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben - az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére - az Eurojustból Európai Ügyészséget hozzon létre. E döntéshozatal a Tanácsot az Európai Parlament egyetértésével illeti meg. Az EUMSz 86. cikke – egyhangúság hiányára figyelemmel - részletesen tartalmazza azt a különleges jogalkotási eljárást, amely lehetővé teszi a tagállamok megerősített együttműködését, rendelettervezet elfogadását. A megerősített együttműködésre vonatkozó szabályokat az EUMSz 326-334. cikke tartalmazza.

[33] Az EUMSz 86. cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az (1) bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.

[34] A EUMSz 328. cikk (1) bekezdése alapján a megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek.

[35] Az EUMSz 331. cikk (1) bekezdése alapján bármely tagállam, amely a 329. cikk (1) bekezdésében említett területek (lsd. pl. Európai Ügyészség) valamelyikén folytatott megerősített együttműködésben részt kíván venni, ezt a szándékát bejelenti a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[36] Mindezek alapján megállapítható, hogy a Lisszaboni Szerződés megteremtette az Európai Ügyészség felállításának lehetőségét, szabályozta a különleges jogalkotási eljárást, az abban való részvétel szabályait. Mivel az Európai Unió Tanácsa (Tanács) az EU-tagállamok kormányainak képviseletét ellátó intézmény, és tagjai az uniós országoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős miniszterei, egyértelmű, hogy a részvételi szándék kinyilvánítása a Kormány feladata.

[37] A Kúria vizsgálta az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárását illetően az Országgyűlés és a Kormány eljárásának kapcsolódási pontjait meghatározó szabályokat. Vizsgálta van-e olyan döntéshozatali eljárás, létezik-e olyan országgyűlési határozat, amely alapján az Országgyűlés közvetlenül tudja utasítani a Kormányt bizonyos cselekvésre, s annak a Kormány minden körülmények között köteles-e eleget tenni. Ennek vizsgálatát az tette indokolttá, hogy a népszavazási kérdés azt a látszatot kelti, hogy az Országgyűlésnek van ilyen hatásköre, van ilyen típusú határozata. E kérdések vizsgálatánál az Alaptörvényből és az Ogytv.-ből lehetett kiindulni.

[38] Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdése példálózó felsorolással rögzíti az Országgyűlés feladatát, az itt nevesített feladatok egyikéből sem vezethető le azonban, hogy jelen ügyben országgyűlési hatáskör állna fenn. Az Alaptörvény E) cikk szerinti feladatát az Országgyűlés a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával elvégezte, az E) cikk alapján további teendője nem áll fenn. Törvényalkotási feladata fel sem merülhet, mivel a Tanács (EU) 2017/1939 Rendelete a jogalkotási eljárásban résztvevő vagy ahhoz utólag csatlakozó tagállamok számára kötelező jogi aktus (EUMSz 288. cikk).

[39] Az Alaptörvény 19. cikke alapján az Országgyűlés tájékoztatást kérhet a Kormánytól az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában képviselendő kormányálláspontról, és állást foglalhat az eljárásban napirenden szereplő tervezetről. A Kormány az európai uniós döntéshozatal során az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével jár el. Ezen alaptörvényi rendelkezés tehát együttműködési kötelezettséget teremt az Országgyűlés és a Kormány között az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárása során.

[40] Az Ogytv. VI. fejezete szabályozza az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben való együttműködését. Az EUMSz 86. cikke és a 326-334. cikke alapján egyértelmű, hogy a Rendelethez való utólagos csatlakozás, a megerősített együttműködésben – egy különleges jogalkotási eljárás keretében –  való részvétel az Ogytv. VI. fejezete alá eső együttműködésnek minősül, ugyanis a rendelet a csatlakozni szándékozó tagállamok tekintetében még csak egy tervezetnek minősül.

[41] Az Ogytv. 62. § (1) bekezdése értelmében az Országgyűlés a Kormánynak az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben folytatott tevékenysége feletti – az e fejezetben meghatározott – ellenőrzési jogokat országgyűlési bizottság útján is gyakorolhatja. A fentiekben kifejtettekre is figyelemmel a Rendelethez való utólagos csatlakozás iránti kérelem előterjesztése, az ennek érdekében való Tanács előtti kormányzati eljárás felett az Országgyűlés ellenőrzési jogot gyakorol, azt országgyűlési bizottság útján is gyakorolhatja.

[42] Az Ogytv. 62. § (2) bekezdése alapján az Országgyűlés európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizottságának az e fejezetben meghatározott eljárások során – ha e fejezet vagy a házszabályi rendelkezések másként nem rendelkeznek – ügydöntő hatásköre van.

[43] A Kormánynak a 63. § alapján tájékoztatási kötelezettsége van, míg az Országgyűlés a 64. § alapján tájékoztatást kérhet a Kormánytól, és a kormányzati álláspontról egyeztethetnek. Az Országgyűlés a 65.§ (1)-(2) bekezdés alapján az európai uniós tervezetekről állásfoglalást adhat ki, az állásfoglalásában megjelöli azokat a szempontokat, amelyeket az Európai Unió döntéshozatali eljárásában szükségesnek tart érvényre juttatni. E rendelkezés a Kúria álláspontja szerint megfelelően értelmezendő a különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott Rendeletre, azaz a megerősített együttműködésben való részvételre is, mivel - ahogy az korábban is említésre került - a Rendelet a csatlakozni szándékozó tagállam tekintetében még csak egy tervezetnek minősül.

[44] Az Ogytv. 65.§ (5)-(6) bekezdése alapján a Kormány az európai uniós döntéshozatal során képviselendő álláspontját az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével alakítja ki. Ha az európai uniós tervezet olyan tárgykörrel kapcsolatos, amelyet érintően az Alaptörvény értelmében az Országgyűlés minősített többségű döntése szükséges, a Kormány az állásfoglalástól csak indokolt esetben térhet el. Az Ogytv. 66. §-a szerint a Kormány álláspontjavaslatát az Európai Unió döntéshozatali eljárására figyelemmel módosíthatja. A Kormány folyamatosan tájékoztatja az Országgyűlést az európai uniós tervezetek, illetve az álláspontjavaslatok tartalmának lényeges változásáról. Ez alapján korábbi állásfoglalását az Országgyűlés is módosíthatja.

[45] Mindezek alapján a Kúria levonta azt a következtetést, hogy az Országgyűlés az Európai Ügyészségről szóló rendelethez való utólagos csatlakozás keretében jogosult ugyan határozati formában megjelenő állásfoglalást előterjeszteni a Kormány számára, azonban ez az állásfoglalása kötelező erővel nem bír, a Kormány attól eltérhet, azt módosíthatja. Azaz az Országgyűlésnek nincs olyan hatásköre, amely alapján a Kormányt direkt módon meghatározott kormányzati intézkedés megtételére kötelezhetné az európai uniós intézmények előtti eljárásban. A népszavazási kezdeményezés ezért részben ellentétes az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésével, és a [29]. pontban foglalt összefüggés okán, a kérdés megtévesztő jellege miatt sérti az Nsztv. 9.§ (1) bekezdésében foglalt választópolgári egyértelműség követelményét.

[46] A Kúria mindezen túl utal arra, hogy hatalmi ágak elválasztásának Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés szerinti alkotmányos elvéből, valamint a Jat. 23. § (1)-(3) bekezdése alapján az Országgyűlés normatív határozatának jogi természetéből adódóan az Országgyűlés határozatával egyébként sem jogosult a Kormányt bármilyen tárgykörben kötelezni. Az Országgyűlés normatív határozata az Országgyűlés szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját szabályozhatja. Ugyan általában a normatív határozati forma lehetőséget teremt a kibocsátó számára, hogy az általa irányított szervekre vonatkozóan rendelkezéseket állapítson meg, azonban az Országgyűlés és a Kormány között ilyen irányítási viszony a hatalmi ágak megosztásának jogállami elve mellett nem tételezhető.

[47]  Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontjának sérelmével kapcsolatban a Kúria jelen ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak vizsgálata okafogyottá vált. A Kúria jelen határozatában részletesen indokolta, hogy a népszavazási kérdést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése és az Nsztv. 9. § (1) bekezdése alapján miért nem lehet hitelesíteni. Mivel alaptörvényi és egyértelműségi kizáró okok állnak fenn a hitelesítés megtagadása mögött, ezért a hitelesítés további követelményének vizsgálata szükségtelenné vált.

[48] A Kúria a fentiekben rögzített okokból megállapította, hogy a hitelesítés megtagadása az NVB részéről az Nsztv. 11. §-ára tekintettel jogszerű volt, amelynél fogva az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az NVB határozatának helybenhagyásáról.

[49]  A Kúria a kérelmező személyes illetékmentességére tekintettel, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése szerint rendelkezett akként, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

[50] A Kúria e végzéséről az Nsztv. 30. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben nyolc napon belül közleményt tesz közzé.

[51] A Kúria végzése elleni további jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2018. november 20. napján

Dr. Tóth Kincső s.k. tanácselnök,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró