Ibrahim Suso Musa Málta elleni ügye (42.337/12. sz. ügy)1
A kérelmező állítólag sierra leonei állampolgár, aki 2011 áprilisában szabálytalanul, csónakon érkezett Máltára; partot érésekor a rendőrség őrizetbe vette. A kérelmező menedékjog iránti kérelmét elutasító döntést 2012 áprilisában helybenhagyták, a kérelmezőt pedig 2013 márciusáig kiutasítására számítva továbbra is őrizetben tartották.
A kérelmező – az Egyezmény 5. cikkének 1. és 4. bekezdésére hivatkozással – sérelmezte, hogy jogellenesen tartották őrizetben, és nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat az őrizet törvényességének felülvizsgálatára.
A Bíróság emlékeztetett, hogy az 5. cikk 1. bekezdése az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából megengedi a személyi szabadságtól való megfosztást. Egy korábbi ügyben a Bíróság kimondta, hogy minden belépés jogtalannak minősül, amíg azt az Állam nem engedélyezi, és egy olyan személy fogvatartása, aki az országba való belépést megkísérelte és az ahhoz szükséges engedéllyel – bár szükséges lett volna – nem rendelkezett, a jogtalan belépés megkísérlését akadályozhatja meg. Nem fogadta el azt az érvelést, hogy azáltal, hogy a menedékkérő átadta magát a bevándorlási hatóságoknak, jogszerű belépésre törekedett, ami azzal az eredménnyel járna, hogy fogvatartásának törvényessége az 5. cikk 1. bekezdése alapján nem lenne igazolható.
A Bíróság megvizsgálta a kérelmező állítását, mely szerint a máltai jog megengedi az olyan bevándorlók belépését vagy az országban tartózkodását a menedékjog iránti kérelmük elbírálásának folyamatban léte alatt, ami azzal jár, hogy a menedékkérő a menedékjog iránti kérelem előterjesztésétől kezdve nem tartható fogva. Elfogadta, hogy a Szerződő Államok hazai joga a menedékkérők számára kedvezőbb rendszert hozhat létre. Bár a máltai jognak többféle értelmezése is lehetséges, és ezért a jogi keretek tisztázására van szükség, a Bíróság kész volt elfogadni azt, hogy a fogvatartásnak kellően világos törvényi alapja volt, és azt, hogy mivel nem nyert bizonyítást, hogy a kérelmező valóban kapott alakszerű tartózkodási engedélyt, a menedékjog iránti kérelme elbírálásáig történő fogvatartása az 5. cikk 1. bekezdésének hatálya alá esik. A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a fogvatartás önkényes volt. Valójában a kérelmező elhelyezésének körülményei igen aggályosak voltak a 3. cikk szempontjából. Ráadásul ésszerűtlenül hosszú időt vett igénybe, hogy a hatóságok eldöntsék: a kérelmező Máltában maradhat-e vagy sem.
A Bíróság azt is megvizsgálta, hogy a kérelmező a menedékjog iránti kérelme elbírálását követően mennyi időt töltött őrizetben, és megállapította, hogy a kiutasítási eljárást nem kellő szorgalommal folytatták le.
A fentiekre tekintettel az Egyezmény 5. cikkének 1. bekezdését megsértették.
A Bíróság úgy találta, hogy az Egyezmény 5. cikkének 4. bekezdését megsértették, tekintettel arra, hogy a kérelmezőnek nem állt rendelkezésére hatékony jogorvoslat, mely lehetővé tette volna menekültügyi őrizet törvényességének gyors felülvizsgálatát.
A Bíróság megállapította, hogy az ügyben feltárt problémák további hasonló kérelmek benyújtására adhatnak alapot. Ezért felhívta a máltai hatóságokat egy olyan eljárási rend kialakítására, amely lehetővé teszi a menekültügyi őrizetük törvényességének felülvizsgálatát kérők számára, hogy ésszerű időbeli korlátok között döntsenek kérelmükről. Azt is javasolta a máltai hatóságoknak, hogy tegyék meg a menedékkérők fogvatartási körülményeinek javításához és a fogvatartás időtartamának lerövidítéséhez szükséges lépéseket.
A Bíróság a kérelmező részére 24.000 Euro nemvagyoni kártérítést ítélt meg.
1Az ítélet 2013. december 10-én vált véglegessé.