Kvk.V.39.422/2022/3. számú határozat

A Kúria

végzése

Az ügy száma: Kvk.V.39.422/2022/3.

A tanács tagjai:

Dr. Márton Gizella a tanács elnöke
Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér előadó bíró
Dr. Darák Péter bíró

A kérelmezők:

Amnesty International Magyarország I. rendű (cím1);
Háttér Társaság II. rendű (cím2);
Artemisszió Alapítvány III. rendű (cím3);
Szivárvány Misszió Alapítvány IV. rendű (cím4);
Labrisz Leszbikus Egyesület V. rendű (cím5);
Magyar Aszexuális Közösség VI. rendű (cím6);
Magyar Helsinki Bizottság VII. rendű (cím7);
Atlasz Leszbikus, Meleg, Biszexuális Transznemű és Queer Sportegyesület VIII. rendű (cím8);
PATENT Patriarchátust Ellenzők Társasága Jogvédő Egyesület IX. rendű (cím9);
Ökotárs Alapítvány X. rendű (cím10);
A noÁr mi vagyunk! Nonprofit Kft. XI. rendű (cím11);
Szimpozion Egyesület XII. rendű (cím12);
Szivárványcsaládokért Alapítvány XIII. rendű (cím13);
Társaság a Szabadságjogokért XIV. rendű (cím14);
Transvanilla Transznemű Egyesület XV. rendű (cím15)

A kérelmezők képviselője: dr. T. Tóth Balázsügyvéd (cím16)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálni kért határozat: Nemzeti Választási Bizottság 327/2022. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 327/2022. számú határozatának felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálat kérelemmel támadott részét az I-XV. rendű kérelmezőkre vonatkozóan megváltoztatja és a kifogást e körben is elutasítja.

A feljegyzett 150.000 (százötvenezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Egy magánszemély (a továbbiakban: kifogástevő) – magát a központi névjegyzékben szereplő választópolgárként nevesítve –, a 2022.  április 6. napján elektronikus úton előterjesztett kifogásában a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt, a választás tisztaságának, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét megjelölve kifejtette, hogy az Amnesty International Magyarország honlapján elérhető, 19 civil szervezet közös közleménye a 2022. április 3-ra kitűzött népszavazáson való érvénytelen szavazásra buzdít. A jogsértő politikai üzenetet 2022. április 3-án 16 óra után észlelte, melyről a kifogásához három képernyőfotót mellékelt; azokból véleménye szerint megállapítható, hogy a kifogásban megjelölt civil szervezetek mindegyike a kifogásolt közlemény aláírója. Előadta, hogy a jogsértések közzétételüktől fogva folyamatosak, a felhívás a kifogásolt honlapon, a kampányidőszakban és 2022. április 3-án is mindenki számára elérhető és megtekinthető volt. Ebben a kifogásolt szervezetek üzeneteikkel nyíltan és egyértelműen arra hívják fel és arra buzdítják a választópolgárokat, hogy a népszavazáson nyilvánvalóan érvénytelenül szavazzanak, amellyel teljes mértékben ellehetetleníteni igyekeznek a népszavazást és a választópolgárok valós akaratának megismerését. A 270/2022. NVB számú határozatot megjelölve utalt arra, hogy az érvénytelen szavazat jogsértő, szembe megy a népszavazás céljával és a Ve. rendelkezéseivel, az érvénytelen szavazatra való buzdítás ezért jogellenes tevékenység. Kérte, hogy az NVB a kifogásának adjon helyt és a Ve. 218. § (1) és (2) bekezdése alapján állapítsa meg a kifogásában megnevezett 16 szervezet tekintetében a jogsértés elkövetését, a jogsértőket tiltsa el a további jogszabálysértéstől, valamint – tekintettel a jogsértés súlyára, a jogsértéssel érintettek körének nagyságára és ismétlődő jellegére – szabjon ki bírságot.

[2] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 327/2022. számú határozatában a kifogásnak részben helyt adott és megállapította, hogy az I-XV. rendű kérelmezők és egy további, felülvizsgálati kérelemmel nem élő szervezet megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét; egyúttal a kifogást a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása miatti alapelv sérelem tekintetében elutasította és a jogsértőket egyenként 176.400 forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.

[3] Elsőként a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmét vizsgálta. Indokolása szerint – figyelemmel a Kúria Kvk.II.39.260/2022/5. számú végzésében kifejtettekre – a kifogással érintett szervezetek alapvető célja nem a választópolgári akarat szabad kifejezésének korlátozása vagy a szavazás titkosságának csorbítása volt, hanem tudatos választópolgári engedetlenségre ösztönzés, így az NVB a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmét nem látta bizonyítottnak.

[4] A Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelv sérelem vizsgálata kapcsán érvelése első pilléreként az Alaptörvény B) cikke, a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.), a Kúria Knk.IV.37.728/2013/3. számú, valamint Knk.II.39.058/2022/8. számú végzése és az azokban foglalt AB határozatok [52/1997. (X. 14.) AB határozat, 31/2013. (X. 7.) AB határozat, 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, 22/2012. (V. 11.) AB határozat, 13/2013. (VI. 17.) AB határozat] alapján rögzítette, hogy a népszavazás intézményesített célja az, hogy valamely kérdésben a nép átvegye a jogalkotó szerepét, ezzel pedig a képviseleti hatalomgyakorlás helyett a közvetlen hatalomgyakorlás kerüljön előtérbe. A kötelezően elrendelendő népszavazás az Alaptörvény B) cikkében deklarált közvetlen hatalomgyakorlás egyetlen tiszta formája, amely a jogrendszerben fajsúlyos szerepet tölt be: az érvényes és eredményes népszavazás esetén az országos népszavazással hozott döntés az országgyűlésre a népszavazás napjától – ha a népszavazás törvényalkotási kötelezettséget keletkeztet, a törvény kihirdetésétől – számított három évig kötelező [Nsztv. 31. § (2) bekezdés]. Annak érdekében, hogy az országgyűlés olyan helyzetbe kerüljön, hogy az eredményes népszavazást követően a nép akaratát visszatükröző döntést tudjon hozni, szükséges az, hogy a választópolgárok egyértelműen, kétséget kizáróan kifejezzék véleményüket. Miként az Alkotmánybíróság a 52/2001. (XI. 29.) AB határozat IV.3.3. pontjában rámutatott: „Az egyértelműség vizsgálatakor arra a kérdésre kell választ keresni, hogy a népszavazásra szánt kérdés kétséget kizáróan megválaszolható-e, eldöntendő kérdés esetében arra igennel vagy nemmel egyértelműen lehet-e felelni. Ahhoz azonban, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az is szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen.”. Az NVB szerint tehát csak olyan kérdés hitelesíthető, amelyre egyértelműen „igen”-nel vagy „nem”-mel lehet válaszolni, harmadik válaszadási lehetőség kizárt. A jogalkotó célja ennélfogva az első pillért képező hitelesítési szakaszban kristálytisztán az volt, hogy két válaszadási lehetőség álljon a választópolgárok rendelkezésére.

[5] Érvelése második pilléreként a hitelesítést követő népszavazási eljárásra nézve kifejtette, hogy a kampánytevékenységet végzők fő célja, hogy közérdekű üzenetet juttassanak el a választópolgárokhoz, fő funkciója pedig az, hogy az országgyűlés a népszavazásban feltett kérdésben a népszavazás eredményének megfelelő döntést hozzon. Döntést pedig akkor tud hozni, ha tisztában van a népakarattal. A rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme a jogintézmény céljával és tartalmával való visszaélést jelenti. Csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a polgári jogban a joggal való visszaélés tilalmának alapelvével összefüggésben vált a jogrendszer egészét átható általános alapelvvé a bírói gyakorlatra bízva az alanyi jogok gyakorlásának esetről esetre történő rendeltetésellenessé minősítését. A Kúria e követelmény kapcsán a Kvk.IV.37.359/2014/2. számú döntésében kiemelte, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme megállapításához felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul.

[6] Az NVB szerint a kifejtett dogmatikai szempontok alapján a népszavazási kampány nem irányulhat érvénytelen szavazásra való buzdításra, mert az nemcsak szétfeszíti, hanem át is töri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot. Bár a választópolgári akarat manifesztálódhat egy érvénytelen szavazat formájában is, de a választópolgári akarat kinyilvánítása előtt, még mielőtt az a szavazólapon megjelenne, a választási kampány azon iránya, amely érvénytelen szavazásra buzdít, a jogintézmény alkotmányos céljával, az Nsztv. és a Ve. szellemével össze nem egyeztethető, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül. Ekként az NVB a kifogás ezen részének helyt adott és megállapította, hogy a kifogással érintett szervezetek azon tevékenysége, hogy a népszavazási eljárásban érvénytelen szavazásra buzdítanak, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjába ütközik.

[7] A jogsértés súlyosságát, a visszaélésszerű joggyakorlást és a jogsértés ismétlődő jellegét, a felhívás jelentős számú állampolgárhoz való eljutását mérlegelve a jogsértőkkel szemben szervezetenként 176.400 forint bírságot szabott ki, a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezményt pedig a kampányidőszak lezárultára tekintettel nem tartotta szükségesnek.

A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem

[8] Az I-XV. rendű kérelmezők a határidőben előterjesztett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmükben az NVB 327/2022. számú határozatának részbeni, a kifogásnak helyt adó részének a megváltoztatását és a kifogás teljes körű elutasítását és ezáltal a bírság mellőzését kérték. Álláspontjuk szerint a támadott határozati rendelkezés ellentétes az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 6. és 10. cikkével, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjával, 46. § d) pont da) és dc) alpontjával, valamint 209. § (1)-(2) bekezdésével.

[9] A határozat hiányos, nem tartalmazza a releváns tényállást és annak adekvát bizonyítékait, a kifogástevő érintettségével kapcsolatban semmilyen megállapítást nem tesz, nem derül ki, hogy szerepel-e választópolgárként a központi névjegyzékben, nem jelöli meg, hogy a kérelmezők pontosan milyen közösségi médiafelületen, mikor megjelent és milyen szövegezésű politikai hirdetését vette alapul. Ugyanakkor a kérelmezők – a III., VIII., IX. rendű kérelmezők kivételével – nem vitatják, hogy a népszavazási kampány során érvénytelen voks leadására hívták fel a választópolgárokat a 2022. április 3-i népszavazáson. Ez azonban nem teszi a formailag jogszerűtlen határozatot alakilag érvényessé, hiszen a határozatból sem a kérelmezők pontos magatartása, sem annak tanúsítási ideje nem derült ki. A határozat nem tartalmazza, hogy a kérelmezők mikor tanúsították a jogsértő magatartást, és azt sem, hogy az Amnesty International (I. rendű kérelmező) honlapján talált cikket mikor tették közzé, továbbá, hogy a „folyamatosan fennálló tevékenység” fordulat miért vonatkozna korábban publikált cikkre, vagy tucatnyi másik szervezet által tanúsított magatartásra. Mindezen körülmény a kifogás benyújtási határidejének megtartása szempontjából is lényeges körülmény, amely vizsgálatra nem került.

[10] A kifogásnak részben helyt adó döntés érdemben is jogsértő. Az NVB a döntését a népszavazásra bocsátott kérdések hitelesítésének szabályaiból vezetett le úgy, hogy nem létezik olyan szabály, amely tiltaná az érvénytelen szavazást vagy az arra való felhívást. Az NVB utalt a 270/2022. számú határozatára, de nem fejtette ki, hogy annak milyen megállapítására. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, a XXIII. cikk (7) bekezdése pedig mindenkinek biztosítja a jogot arra, hogy a népszavazáson részt vegyen. Az EJEE 10. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Európai Unióról szóló szerződés és az európai közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény 11. § (1) bekezdése szintén biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, az információk és eszmék közlésének szabadságát. A kérelmezők álláspontja szerint – párhuzamot vonva a Magyar Kétfarkú Kutyapárt kontra Magyarország üggyel –, az NVB egy olyan gyakorlatot minősít jogsértőnek, amelyre nézve annak jogellenességét kimondó alkotmánybírósági jogértelmezés vagy NVB állásfoglalás korábban nem volt. A tiltakozó szavazásra példaként hozták fel a 2000-es perui elnökválasztást, a 2017-es francia elnökválasztást.  Állításuk szerint az alapjoggyakorlást szankcionáló és ezzel korlátozó NVB döntés értelemszerűen nem előrelátható, nem lehet törvényes. A szankció – különösen a bírság kiszabása –, de már a jogsértés megállapítása is a szólásszabadság szükségtelen és aránytalan korlátozását jelenti. Az érvénytelen szavazat leadása jogszerű magatartás, amely nem lehet kapcsolatban az EJEE-ben felsorolt legitim korlátozási céllal sem. Az NVB határozat azért sérti a véleménynyilvánítás szabadságát – fejtették ki –, mert annak jogszerű gyakorlását szankcionálja, ugyanakkor arra legitim célt szolgáló törvényes alapja nem volt.

[11] A választói akarat kifejeződése kapcsán utaltak a 19/2016. (X. 28.) AB határozat [51] bekezdésére, amely szerint: „Az Alkotmánybíróság elfogadta a Kúriának azt a megállapítását döntése alapjául, hogy a vitatott közlés a tartalma alapján önmagában nézve nem irányul a népszavazási kérdésre adható lehetséges válaszok („igen” - „nem” - „érvénytelen”) közül egyiknek sem a támogatására, hanem csupán közérdekű célt szolgál.”. Hasonló aspektusból utaltak a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a népszavazási kódexszel kapcsolatos álláspontjára (Összefoglaló vélemény 2018. január 77. oldal). A népszavazás eredményeként megnyilvánuló népakarat lehet az is, hogy a választópolgárok közössége távolmaradásával, vagy érvénytelen szavazat leadásával fejezi ki véleményét a feltett kérdésről. Vélt vagy valós közérdek nem írhatja felül a választópolgári egyéni elhatározást a tekintetben, hogy részt vesz-e egy adott népszavazáson vagy választáson és ha igen, akkor érvényes szavazatot ad-e le. Ezek miatt a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját sérti az NVB határozatnak az a következtetése, hogy az érvénytelen szavazat leadása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősülne. Hivatkoztak arra, hogy a 2022. április 3. napján tartott népszavazást a Kormány kezdeményezte az Alaptörvény által biztosított jogának megfelelően aláírásgyűjtés nélkül, a feltett kérdések az LMBTQI+ közösség emberi méltóságát sértik, az érvénytelen szavazatban megjelenő vélemény pedig legitim. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának a lehető legritkább esetben szükséges más jogokkal szemben meghajolnia. Különösen, hogy ahhoz nem fűződik közérdek, hogy az adott népszavazás érvényes vagy eredményes legyen, ahhoz fűződik csak, hogy egy népszavazás során feltett kérdésre a választópolgár kényszermentes, titkos és tisztességes eljárásban adhassa le voksát. Ezt a közérdeket pedig nem sérti, ezzel nem ellentétes, ha valaki úgy véli: a Kormány által feltett kérdés értelmetlen, vagy egyenesen erkölcsileg megvetendő célt szolgál vagy eredménnyel jár, ezért arra az egyik adekvát reakció az érvénytelen szavazat leadása. Amennyiben (a fentiekben bemutatottak szerint) az érvénytelen szavazat nem rendeltetésellenes, akkor annak leadását népszerűsítő kampánytevékenység sem lehet az. Nincs olyan jogszabályhely, amely „az érvénytelen szavazat”-kampányüzenetet tiltaná. A 2016. október 2. napján tartott népszavazási kampánytevékenységekkel összefüggésben korábban sem volt ez vitatott (Kvk.VI.37.942/2016/2.).

[12] A kérelmezők azt is sérelmezték, hogy az NVB nem indokolta, hogy az azonos megítélésű, csak a bírság tekintetében eltérő határozatai (324/2022., 325/2022., 327/2022., 328/2022. számú határozatok) alapjául szolgáló kifogásokat miért nem egyesítette. A 324/2022. és 325/2022. számú határozatokban a lehetséges legmagasabb bírság megfizetésére kötelezte a kérelmezőket, amire nem volt példa a 2022-es kampányidőszakban. A 328/2022. számú határozatban eltekintett a bírság kiszabásától azonos tényállás és indokolás mellett, mert azt nem tartotta szükségesnek. A 327/2022. számú határozatban pedig a kérelmezők által kifejtett tevékenység mértékétől függetlenül egységes bírságösszeget állapított meg, megsértve a Ve. 46. § d) pont dc) alpontját. A határozatból az sem derül ki, hogy a kifogásolt szöveget tévesen politikai hirdetésnek vagy egyéb kampányeszköznek tekintette-e. Mindezek alapján a mérlegelési jogkörben hozott határozatában az NVB megsértette indokolási kötelezettségét, továbbá nem küldte meg észrevételezésre a jelen eljárásban a kérelmezők részére a kifogásokat, ezzel sérült kérelmezők tisztességes eljáráshoz és az abból levezethető fegyveregyenlőséghez való joga, ami az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés és EJEE 6. cikk sérelmét jelenti.

[13] Utaltak arra, hogy egy, felülvizsgálati kérelemmel nem élő további bírságolt szervezet nemlétező jogalany.

[14] Az érintett nyilatkozatot nem tett.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A kérelmezők bírósági felülvizsgálat iránti kérelme alapos.

[16] A jelen eljárásra az Nsztv. 1. § (1) bekezdése folytán a Ve. Általános részi (1-242.§§) szabályait az Nsztv. 65. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Kúria a kérelmezők érintettségét megállapította, az általuk előterjesztett felülvizsgálati kérelmet – mivel az az alaki, tartalmi követelményeknek megfelelt –, törvényes határidőben került előterjesztésre, érdemben vizsgálta [Ve. 222. § (1) bekezdése, 223. § (1) bekezdése, 224. § (1)-(5) bekezdése]. A Kúria a felülvizsgálati kérelemhez kötöttség folytán [Ve. 231. § (4) bekezdése] az NVB határozatának csak a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét, azaz a kifogásnak helyt adó részét vizsgálta, a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott, kifogást elutasító részét nem érintette. A Kúria mindebből következően a felülvizsgálati kérelemmel nem élő, bírságolt szervezetre vonatkozó döntést sem vizsgálhatta, nem érinthette, ezért e körben azzal sem foglalkozhatott, hogy a bírságolt szervezet létező jogalany vagy sem.

[17] A Kúria a kérelmezők eljárási kifogásai kapcsán az alábbiakat emeli ki: a Ve. 217. § (1) bekezdése szerint a választási bizottság együttes vizsgálat és elbírálás végett elrendelheti azoknak az előtte folyamatban levő ügyeknek az egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg. E rendelkezés az ügyek egyesítését lehetőségként és nem kötelezettségként szabályozza, ezért az utóbb nem kérhető számon, ha az egyesítés lehetőségével a választási bizottság nem élt. Emellett a kérelmezők azt sem mutatták be, hogy az ügyek tárgya egymással összefügg. Különböző kérelmezők különböző médiafelületeken, a népszavazáson a szavazás mikéntjére vonatkozó közéleti kommunikációja egyébiránt nem indokolja feltétlenül az ügyek egyesítését.

[18] A kérelmezők alappal kifogásolták, hogy az NVB a kifogást nem küldte meg a részükre, az eljárás során őket nem nyilatkoztatta. Az Alkotmánybíróság a 16/2019. (V. 14.) határozat [22] bekezdésében a választási eljárás bírósági felülvizsgálati szakaszát vizsgálva, de a választási bizottság előtt folyó eljárásra is kötelező érvénnyel jelentette ki, hogy az Alkotmánybíróság az 5/2018. (V. 17.) AB határozatában – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére figyelemmel – mondta ki, hogy sérti a tisztességes eljárás alapvető követelményét, ha az ügyfél „ki van zárva azon hatósági eljárásból, amely jogsértés megvalósítását állapíthatja meg terhére, illetve amely további jogkövetkezményeket alapozhat meg” (Indokolás [7]). A tisztességes eljáráshoz való jogba ütközik az, ha azt a személyt, jogalanyt, akit egy eljárás (adott esetben bírósági eljárás) érint jogain vagy kötelezettségein keresztül, nem értesítenek és nyilatkoztatnak az eljárás során.

[19] A kérelmezők arra is megalapozottan hivatkoztak, hogy az NVB határozata hiányos, nem tartalmaz tényállást, a határozatból nem állapítható meg a kifogással érintett felhívás pontos tartalma, annak közzétételi időpontja, a határozatból hiányzik a jogsértés folyamatosságával, a kifogás Ve. 209. § (1)-(2) bekezdése szempontjából jelentőséggel bíró határidejének megtartásával kapcsolatos megállapítás, a kifogásolt felhívás jogi minősítése, a 270/2022. számú határozatra utalás folytán az e határozatban foglalt és az NVB által fenntartott álláspont megjelölése {határozat [12] bekezdése}. Mindebből következően az NVB határozata nem felel meg a Ve. 46. § d) pont da) és dc) alpontjában foglaltaknak. A kérelmezők kifogásolták a kifogástevő érintettsége vizsgálatának a hiányát is.

[20] A Kúria az általa meghozható döntésre, az új eljárásra utasítás kizártságára és a jogorvoslat rövid elbírálási határidejére figyelemmel [Ve. 228. § (2) bekezdése, 231. § (5) bekezdése] az NVB határozatának hiányosságait, az NVB által elmulasztott eljárási cselekményeket maga volt köteles pótolni, az eljárási cselekményeket elvégezni. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a kifogástevő a Ve. 208. § alapján a kifogás előterjesztésére jogosult volt, ezzel ellentétes adat az eljárásban nem merült fel, a kifogás tartalmazta a Ve. 212. § (2) bekezdésben foglaltakat. A választási bizottságnak a rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie a kifogásról [Ve. 218. § (1) bekezdése], bizonyításnak nincs helye, bizonyítás a bírósági eljárásban sem foganatosítható.

[21] A kifogás benyújtásának határideje tekintetében megállapítható, hogy a kifogás tartalmazta a jogsértésről való tudomásszerzés időpontját (2022. április 3. 16 óra után), a kifogás benyújtásának időpontja 2022. április 6. 12:48 volt, és arra figyelemmel, hogy a kifogás a jogsértés folyamatosságát állította, a kifogás benyújtásának határidejét erre tekintettel kellett vizsgálni. A kifogáshoz csatolt képernyőfotók alapján az volt megállapítható, hogy az Amnesty International Magyarország amnesty.hu webcímen elérhető weboldalán 2022. január 11-én megjelent közös közlemény 2022. április 3-án is elérhető és olvasható volt, így a kifogás benyújtására határidőben került sor [Ve. 209. § (2) bekezdése].

[22] A weboldalon elérhető közlemény „Szavazzunk érvénytelenül a kormány kiközösítő népszavazásán!” címmel került közzétételre, többek között az I-III., V-VII., X-XV. rendű kérelmezők, továbbá a Magyar LMBT Szövetség – amelynek tagja a VIII. és IX. rendű kérelmező –, és a Budapest Pride (szervezője a IV. rendű kérelmező) nevében. Mivel a közös közlemény a III., VIII. és IX. rendű kérelmezők nevében is közreadásra került, e kérelmezők a közlemény tartalmáért felelnek, magatartásukat a többi kérelmezővel együtt kellett megítélni.

[23] A közös közlemény lényegi tartalma szerint „Bejelentette Áder János köztársasági elnök a kormány gyűlöletkeltő, a szexuális és nemi kisebbséget kiközösítő népszavazásának dátumát, ami a választásokkal egy napon, április 3-án lesz. A civil szervezetek érvénytelen szavazásra buzdítanak minden választópolgárt, hogy Magyarországon mindannyian biztonságban és egyenlőségben élhessünk.”[…]”A Fidesz-KDNP kormány immár másodszorra építi a választási kampányát egy sérülékeny csoport ellen irányuló gyűlöletkeltésre. 19 civil szervezet most arra kér mindenkit, hogy a népszavazáson szavazzon érvénytelenül. Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk megtenni, ha a szavazási lapon az „Igen” és a „Nem” karikát minden népszavazási kérdésnél egyaránt beikszeljük.” «„Érvénytelen kérdésekre érvénytelen választ kell adni. Minden érvénytelen szavazat segít abban, hogy a kormány kiközösítő népszavazása ne érje le az érvényességi küszöböt. Bizonyítsuk be újra, hogy a magyarok egy elfogadó társadalomban akarnak élni, utasítsuk el a kormány kirekesztő és gyűlöletkeltő politikáját” – mondta Víg Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.”[…] »

[24] A Kúria a kérelmezők közéleti kommunikációjának megítéléséhez elsőként a népszavazás célját, rendeltetését vizsgálta abban a különleges konstellációban, hogy 2022. április 3-án az országgyűlési képviselő választás és az országos népszavazás is egy napon bonyolódott le.

[25] Miként az Alkotmánybíróság a 22/2020. (VIII. 4.) AB határozatában rámutatott, a népszavazás intézménye kiemelt helyet foglal el az Alaptörvény rendszerében. Az Alaptörvény B) cikk (4) bekezdése kivételesen elismeri a nép hatalmának közvetlen gyakorlását, a 8. cikk részletesen szabályozza a népszavazásra vonatkozó alaptörvényi kötelezettségeket, a XXIII. cikk (7) bekezdése pedig a népszavazáson részvételhez való jogot, mint az Alaptörvényben biztosított jogot garantálja. A népszavazás (és különösen az országos népszavazás) intézményével kapcsolatosan az államot kettős felelősség terheli. Egyfelől az államot objektív intézményvédelmi kötelezettség terheli a népszavazáshoz való jog gyakorlására vonatkozó feltételek kialakítása során, amelynek során a jogalkotónak az adott intézmény alkotmányos feladatainak alapulvételével kell olyan szabályozást alkotnia, amely egyaránt alkalmas az intézmény méltóságának megőrzésére és az esetleges visszaélések megakadályozására, illetőleg az adott intézményhez kapcsolódó, Alaptörvényben biztosított jog gyakorlásának biztosítására. Az államnak tehát a népszavazás intézményére vonatkozóan olyan szabályozást kell megalkotnia, illetőleg olyan szabályozási környezetet kell teremtenie, amely egyaránt alkalmas annak megakadályozására, hogy a népszavazáshoz való jog gyakorlása ne üresedjen ki (pl.: a népszavazásra bocsátandó kérdések és az aláírás gyűjtő ívek vizsgálta a szükséges számú aláírás megkövetelése révén), ugyanakkor pedig a népszavazások megzavarása, illetőleg a népszavazásokkal kapcsolatos visszaélések esetére (ideértve ennek reális veszélyét is) megfelelő szankciórendszert biztosítson. Ezen szabályozás pedig abban az esetben áll összhangban az Alaptörvénnyel, ha a népszavazás méltóságát tiszteletben tartó, az intézményt rendeltetésszerűen használó választópolgárok számára nem nehezíti el indokolatlanul a népszavazáshoz kapcsolódó ­jogosultságaik gyakorlását {Indokolás [23]}.

[26] Az Alkotmánybíróság a 3/2022 (III. 18.) AB határozat [24] pontjában arra mutatott rá, hogy az Alaptörvény 8. cikke a közvetlen hatalomgyakorlás két típusát különbözteti meg: egyrészt kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés által kötelezően elrendelő népszavazást, másrészt a köztársasági elnök, a kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére nem kötelezően elrendelendő (ún. fakultatív) népszavazást. Utóbbi esetén a közvetlen hatalomgyakorlás feltételes, mert a népszavazás megtartásának kikényszeríthetősége hiányzik: az Országgyűlés mérlegelésén múlik az, hogy a népszavazást elrendeli-e, vagy sem.

[27] Az Alkotmánybíróság 33/2021. (XII. 22.) AB határozata szerint „[a] népszavazás elsődleges célja, hogy törvényhozási kötelezettséget vagy meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodást határozzon meg az Országgyűlés számára, azonban fakultatív népszavazás esetén az Országgyűlés mérlegelésén múlik, hogy elrendeli-e a népszavazást, azt kikényszeríteni semmilyen formában nem lehet. Amennyiben az Országgyűlés elrendeli a népszavazást, az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, ennyiben tehát hatalmát ez a közvetlen hatalomgyakorlási forma is korlátozza.” {Indokolás [24]}. „Az országos népszavazás intézménye az Alaptörvénynek megfelelő funkcióját akkor tölti be, amennyiben az olyan kérdés feltételére szolgál, amely alkalmas arra, hogy elérje a népszavazás célját, a választópolgárok közvetlen hatalomgyakorlását a népszavazás tárgyában, azaz olyan népszavazási kérdés, amelyből nem következik egyértelmű törvényalkotási kötelezettség vagy meghatározott tartalmú jogalkotástól való tartózkodás vagy az az országos népszavazási kérdés, amely az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik, az Alaptörvénnyel eleve ellentétes és a népszavazás jogintézményével alkotmányosan nem összeegyeztethető, vagy a népszavazás rendeltetésellenes alkalmazására irányul. Az Alaptörvénynek csak olyan népszavazási eljárás felel meg, amely ezeket a követelményeket biztosítani tudja annak érdekében, hogy a választópolgárok közvetlenül tudják gyakorolni hatalmukat.” {Indokolás [25]}.

[28] Az NVB által is idézett Kvk.IV.37.359/20124/2. számú végzés szerint „a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A rendeltetésszerű joggyakorlás a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzítő polgári jogi szabályozásból kiindulva az egész jogrendszert átható követelmény. Azt jelenti, hogy a jogintézményekkel célhoz és tartalomhoz kötötten élhetnek annak címzettjei. Csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető [összefoglalóan elsőként: 18/2008. (III. 12.) AB határozat]. Ezért a Kúria álláspontja értelmében a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme több a jogsértés megállapíthatóságánál: abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul.” A Kúria ezért abban az eljárásában azt vizsgálta, hogy a választási eljárásban a jelölő szervezeteket és jelölteket a kampány idején megillető jogok gyakorlásakor e jogok eltérő célú felhasználása megvalósult-e.

[29] Azt az NVB is elismerte, hogy a népszavazás során a választópolgári akarat testet ölthet akár egy érvénytelen szavazat formájában is {határozat [33] bekezdés}. A választópolgári akarat a szavazólapon érvényes-érvénytelen szavazat formájában jelenhet meg. Az érvényes szavazat pedig lehet „igen”, vagy „nem” szavazat. Ekként a szavazólapon a választópolgári válasz három módon jelenhet meg: igen, nem és érvénytelen szavazat {határozat [34] bekezdés}. Az Alaptörvény 8. cikk (4) bekezdése, az Nsztv. 75. § (2) bekezdés b) pontja, a Ve. 193. §-a is ismeri az érvénytelen szavazat forgalmát, szabályozza is az érvénytelen szavazat kritériumait.

[30] Mindezekre figyelemmel a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy az Alaptörvény XXIII. cikke (7) bekezdése értelmében a népszavazáson való részvétel a választópolgárok számára nem kötelezettség, hanem alapjog, amellyel a választópolgár élhet úgy, hogy a népszavazáson nem vesz részt, részt vesz és szavaz érvényes vagy érvénytelen szavazat leadásával. Érvénytelen szavazat leadása nem valósít meg jogsértést, kifejezi a választópolgár azon akaratát, hogy a feltett kérdésekkel kapcsolatban íly módon az érdemi döntéstől tartózkodik. A népszavazási kampányban részt vevő kérelmezők véleménynyilvánítása, illetve a választópolgárok népszavazáshoz való joga gyakorlásának – a közleményben írt tartalmú – befolyásolása nem alkalmas a népszavazás, mint alkotmányos érték Alaptörvény szerinti lényeges tartalmának vagy a választópolgárok szavazási autonómiájának csorbítására, mert a választópolgároknak törvényes lehetősége van a tartózkodással vagy érvénytelen szavazattal történő módon a népszavazási joguk gyakorlására.

[31] Ezen túlmenően szükséges rámutatni, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) AB határozatában kimondta, az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának az eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.

[32] Az Alkotmánybíróság a 3132/2018. (IV. 19.) AB határozatában megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, mely szerint „[a] véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is {Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban is, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat rámutatott: „A szólásszabadság különleges védelmet igényel akkor, amikor a közügyeket és a közhatalom gyakorlást a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek.” {Indokolás [17]}. Ugyanez a határozat azt is kimondta, hogy a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. Az Alkotmánybíróság a 3050/2022. (II. 4.) AB határozatában pedig kiindulópontnak tekintette, hogy alkotmányos demokráciában a közéleti (tágabb értelemben vett politikai) vélemény kifejezésre juttatása szabad, annak megjelenési formájára tekintet nélkül. Nem a vélemény kifejezésre juttatásának szabadságát, hanem annak korlátozhatóságát (meg nem engedhetőségét) kell indokolni {Indokolás [35]}.

[33] A 30/1992. (V. 26.) AB határozat III.2.1. fejezetében az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy „Valamennyi alkotmányos alapjog tekintetében fontos kérdés, hogy azokat lehet-e és milyen feltételekkel megszorítani, korlátozni, kollíziójuk esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni. A véleménynyilvánítás, illetve az ebbe bele tartozó sajtószabadság esetén ez a kérdés kiemelt jelentőséget kap, mivel ezen szabadságok a plurális, demokratikus társadalom alapvető értékei közé tartoznak. Éppen ezért a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga” többféle szabadságjognak, az ún. „kommunikációs” alapjogoknak. [...] A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog – az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan – korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely „intézmény” közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom)”.

[34] A rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével kapcsolatban az NVB határozat a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzésében megtestesülő egységes bírói gyakorlatra utalt, mely szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzítő polgári jogi szabályozásból kiindulva az egész jogrendszert átható követelmény. Azt jelenti, hogy jogintézményekkel célhoz és tartalomhoz kötötten élhetnek annak címzettjei. Csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető. A rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme több a jogsértés megállapíthatóságánál, abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom felhasználására irányul. Jelen ügyben a Kúria szerint bár az érvénytelen szavazásra való felhívás ellentétes lehetne a népszavazás jogintézményének alkotmányos céljával, az Nsztv. és a Ve. szellemével, ekként pedig felvetheti a rendeltetésellenes joggyakorlás lehetőségét, azonban a szólásszabadság a közügyeket térintő véleménynyilvánítás – a Kormány által kezdeményezett népszavazás kapcsán is – különös védelmet érdemel, korlátozása alkotmányos, törvényes okból lehetséges {lásd: 3050/2022. AB határozat Indokolás [29], [35]-[36], [43]-[44]}. 

[35] Az Alkotmánybíróság már korábban is foglalkozott olyan esettel, amelyben valamely alapjog korlátozását nem közvetlenül a törvényi szabály eredményezte, hanem annak a bíróság általi értelmezése, alkalmazása: „Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák.” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [21]}.

[36] Az alapjog korlátozás alkotmányosságának megítélése során alkalmazott teszt elemzése kapcsán a konkrét ügyben egyrészt intézményvédelmi oldalról az érvénytelen szavazásra felhívás kapcsán az a védett jog jelenik meg, hogy a népszavazás intézménye az Alaptörvényben meghatározott célja és funkciója szerinti szerepét betöltse és így a népszavazáson hozott érvényes döntéssel az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerüljön. Az országos népszavazás kivételesen alkalmazott közvetlen hatalomgyakorlási forma, ezért, ha ilyenre sor kerül, elsőrendű közérdek, hogy az állampolgárok részt vegyenek a népszavazáson, és a népszavazás érvényes legyen. Ezzel szemben áll az érvénytelen szavazat leadására biztató politikai véleménynyilvánítás szabadsága, illetve a közéleti kommunikáció megengedett szintje.

[37] A kifogástevő meglátása az volt, hogy a kifogással érintett szervezetek üzeneteikkel nyíltan és egyértelműen arra hívják fel és arra buzdítják a választópolgárokat, hogy nyilvánvalóan érvénytelen szavazólapokat adjanak le az urnákba, amellyel teljes mértékben ellehetetleníteni igyekeznek a népszavazást és a választópolgárok valós akaratának megismerését. Az NVB határozat pedig az első pillért képező hitelesítő szakaszban, majd a kampányidőszak során is az egyértelmű igennel vagy nemmel való szavazás megakasztását látta az érvénytelen szavazásra buzdításban, amely szétfeszíti és áttöri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot. Ezzel szemben a kérelmezők a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozták az érvénytelen szavazás jogszerűségét és létjogosultságát, kiemelve az Alkotmánybíróság 19/2016. (X. 28.) határozatának [51] pontjának szövegrészét, mely szerint „Az Alkotmánybíróság elfogadta a Kúriának azt a megállapítását döntése alapjául, hogy a vitatott közlés a tartalma alapján önmagában nézve nem irányul a népszavazási kérdésre adható lehetséges válaszok („igen”-„nem”- „érvénytelen”) közül egyiknek sem a támogatására, hanem csupán közérdekű célt szolgál”. Kétségtelen, hogy a népszavazás eredményeként megnyilvánuló népakarat a népszavazáshoz kötődően nem csak az igen, vagy a nem szavazatok leadásában, hanem a választópolgár távolmaradásával, vagy akár – bár annak más hatása van – az érvénytelen szavazat leadásával is kifejeződhet. Utóbbi, mint politikai vélemény – miként a kérelmezők helytállóan mutattak rá – attól függetlenül lehet a választópolgárok által képviselhető és kifejezésre juttatható álláspont, hogy hatásában rendeltetésellenes joggyakorlást eredményez. Valóban nincs olyan jogszabályhely, amely az érvénytelen szavazat kampányüzenetet tiltaná. A politikai vélemény korlátozásának a megítélésekor minden esetben tekintettel kell lenni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogra, és a politikai kommunikáció kiemelt alkotmányos védelmére.

[38] A kérelmezők helytállóan vezették le a véleménynyilvánítási szabadság elsőbbségét az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdéséből fakadóan, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, amely az érvénytelen szavazat adására felhívás, mint rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításával sem korlátozható.

[39] Mindezek folytán a bírósági felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértése nem volt megállapítható. A Kúria az NVB határozatát – annak felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve –, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján az I-XV. rendű kérelmezőkre vonatkozóan megváltoztatta, a kifogást e körben is elutasította. A kifogás teljes körű elutasításának következményeként az I-XV. rendű kérelmezők bírság fizetésére nem kötelezettek.

A döntés elvi tartalma

[40] A népszavazás célját, rendeltetését átható, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvsérelem és a választópolgárok véleménynyilvánítási szabadságának az alapjoga ütközése esetén a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányos indok és törvényes lehetőség nélkül nem korlátozható. A kérelmezők a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogukat gyakorolva foglaltak állást közéleti kérdésben a népszavazáson való érvénytelen szavazat leadásáról, amely joguk az NVB által megjelölt indokok alapján törvényesen nem volt korlátozható.

Záró rész

[41] A Kúria a bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (13) bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

[42] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (5) bekezdés szerinti összegű, kérelmezőnként számított eljárási illeték – a kérelmezőket az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja és a felülvizsgálati kérelemben tett nyilatkozataik alapján megállapítható illetékmentességük folytán – a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 102. § (6) bekezdése értelmében az állam terhén marad.

[43] A végzés ellen a további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése kizárja.

Budapest, 2022. április 15.

dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke
dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. előadó bíró
dr. Darák Péter s.k. bíró