A Kúria
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.IV.37.555/2019/2.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
A kérelmező: Magyar Szocialista Párt
A kérelmező képviselője: Dr. Kuthán Viktória ügyvéd
Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: a Nemzeti Választási Bizottság 59/2019. számú határozata
Rendelkező rész
Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 59/2019. számú határozatát és a Fővárosi Választási Bizottság 10/2019. (IV. 18.) számú határozatát megváltoztatja, és megállapítja, hogy a B. B. D.- és K. Kft. 1152/2019. tájékoztató levelében a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3b) bekezdésére és a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet 1. §-ára utalás téves jogértelmezés eredménye.
A felülvizsgálati kérelmet egyebekben elutasítja.
A feljegyzett 10.000.- (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező 2019. április 15. napján kifogást nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB) a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 144. § (3)-(4) és (6) bekezdéseinek, valamint a 2. § (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti alapelvek sérelme miatt.
[2] Kifogásában előadta, hogy a B. D.- és K. Kft. (a továbbiakban: BDK Kft.) 2019. április 12-én levélben arról tájékoztatta, hogy közvilágítási oszlopaira plakátkihelyezési hozzájárulást akkor ad, ha a kérelmező közterület-foglalási engedélyt szerez a Fővárosi Önkormányzattól. Erre, véleményük szerint, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (3b) bekezdés alapján, a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendeletben megadott díjszabás szerint kerül sor, amely alkalmazására a Ve. 144. § (6) bekezdése ad lehetőséget. Álláspontjuk szerint ugyanis minden olyan plakátelhelyezés, amely nem közvetlenül az oszlopra történik, nem közvetlenül arra van ragasztva, az csak olyan eszközön lehetséges, amely önálló hirdetőberendezésnek minősül. A közvetlen ragasztásra a tulajdonosi hozzájárulásukat nem adták meg.
[3] A kérelmező álláspontja szerint az önálló hirdetőberendezés fogalmának önkényes meghatározása, és a közterület-használati díj megfizetésével kapcsolatos kötelezettség alkalmazása sérti a Ve. alapelveit és a választási plakátokra vonatkozó rendelkezéseket. Indokolása szerint a Ve. kizárólag a 144. § (6) bekezdésében, az önálló hirdetőberendezések alkalmazásánál rendeli alkalmazni a közterület-használatról szóló jogszabályokat, amelyek a díjfizetési kötelezettséget keletkeztetik. Minden más esetben a plakát elhelyezéséhez nem kapcsolódik közterület-használati díj. Hivatkozik a Kúria gyakorlatára, amely szerint a Ve. 144. §-ának szabályozása zárt rendszert alkot.
[4] Megítélése szerint a Ve. 144. § (4) bekezdése alapján „a tulajdonosi, illetve vagyonkezelői hozzájárulás nem egy lehetőség arra, hogy a tulajdonos korlátokat állítson a plakátok kihelyezéséhez, hanem egy lehetőség arra vonatkozóan, hogy eldöntse, hogy kívánja-e, hogy az oszlopain plakátok legyenek, vagy sem. A beleegyezés korlátokhoz (jelen esetben önálló hirdetőberendezés fogalmának önkényes, törvényi felhatalmazás nélküli megalkotásához és így közterület-foglalási engedélyhez) kötése ugyanis ellentétes a Ve. 144. § (3) bekezdés "korlátozás nélkül" fordulatával, amely így szintén a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 1:5. § szerinti joggal való visszaélést valósítja meg. Megjegyzi, a közterület-használati engedély kifogásolható azért is, mert a „Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendelet 24. (2) bekezdés d) pontja alapján különösen indokolt esetben, egyedi elbírálás alapján a közterület használati díj akár 90%-kal is csökkenthető”. Ez álláspontja szerint lehetőséget ad a jelölő szervezetek rejtett megkülönböztetésére, amennyiben eltérő mértékű, nem nyilvános engedményeket ad az önkormányzat.
[5] A leírt indokok alapján a kérelmező kérte a jogszabálysértés megállapítását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Az FVB 10/2019. (IV. 18.) határozatával a kifogást elutasította.
Indokolása szerint jogsértés nem történhetett, mert az FVB elé tárt adatok alapján a BDK Kft. a jelölő szervezet plakátjaival kapcsolatban konkrét kérelmet nem utasított el, és így tényleges jogsérelem hiányában álláspontja lehet ugyan helyes vagy téves, de semmiképpen nem jogsértő.
[6] A kérelmező az FVB határozata ellen 2019. április 21-én nyújtotta be fellebbezését, amelynek jogalapjaként az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdését, valamint a Ve. 2. §, 43. § és 144. §)-ait jelölte meg. Megítélése szerint a BDK Kft. a becsatolt bizonyítékok alapján egy létező és érvényes, de még nem hatályos hozzájárulást adott. Kifogása lényege az volt, hogy a BDK Kft. beleegyezését korlátokhoz kötötte, amely ellentétes a Ve. 144. § (3) bekezdésének „korlátozás nélkül” fordulatával, és a Ptk. 1:5. § szerinti joggal való visszaélést valósítja meg. Kérte a jogsértés megállapítását és a további jogsértéstől való eltiltást a kifogásnak megfelelően.
Az NVB határozata
[7] Az Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 2019. április 23-án kelt 59/2019. számú határozatával az FVB határozatát helybenhagyta.
[8] Az NVB megállapította, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az egyes választásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVI. törvény 57. §-ával megállapított Ve. 144. § a választási plakátok elhelyezésének eljárásrendjét jelentősen módosította. A Ve. 144. § (4) bekezdése mind a magántulajdon, mind az állami vagy önkormányzati tulajdon esetében előzetes és írásbeli hozzájáruláshoz köti a plakát elhelyezhetőségét. Emellett a jogalkotó meghagyta a Ve. 144. § (6) bekezdésében foglalt, az önálló hirdetőberendezésekre alkalmazott szabályozást, amely alkalmazni rendeli a közterület-használatról szóló jogszabályokat.
[9] Az NVB szerint az FVB helyes döntést hozott, amikor a BDK Kft. válaszlevele alapján, amely általánosságban nyilatkozik a plakátok elhelyezhetőségéről, ellenkező bizonyíték hiányában nem találta megállapíthatónak, hogy lett volna a kérelmezőnek olyan konkrét kérelme, amelyre a hivatkozott válaszlevél döntésként lenne értelmezhető, és így a Ve. 144. §-a alapján minősíteni lehetne. A BDK Kft. álláspontját így elvi jellegűnek tekinti, amelynek tartalma a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jogsértést nem eredményez.
A felülvizsgálati kérelem
[10] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja szerint kérte a határozat megváltoztatását és a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja alapján a jogszabálysértés megállapítását és b) pontja alapján a BDK-nak a további jogszabálysértéstől való eltiltását.
[11] Érvelése szerint a Ve. 144. § (3) bekezdése alapján az előzetes, írásbeli hozzájárulás a tulajdonos, vagyonkezelő részéről egy jognyilatkozat, amely jognyilatkozat a plakátok kihelyezésének előfeltétele. A Ptk. 6:4. § (1) bekezdése adja meg a jognyilatkozat fogalmát akként, hogy a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. Jelen esetben ezen joghatás az oszlopok használhatóságában áll. A Ptk. 6:9. §-a utal arra, hogy a jognyilatkozat létezésére, érvényességére és hatálytalanságára a szerződés szabályait kell alkalmazni. A szerződéshez képest azonban a jognyilatkozat különbözik abban, hogy az, különösen ebben az esetben egyoldalú, így létezéséhez nincs szükség a másik fél elfogadó nyilatkozatához. A jognyilatkozat létező pusztán annak megtétele által. Maga a BDK Kft. is létező és érvényes hozzájárulásnak tekinti a saját jognyilatkozatát. Ez felismerhető azon körülményből, hogy a hozzájárulás „hatályba lépésének előfeltétele" fordulatot használja. Ennek értelmében az plakátok kihelyezéséhez további kérelem nem szükséges, a BDK Kft. által adott hozzájárulás megadott (létező, érvényes és hatályos) az általa megadott feltételek teljesítése esetén.
[12] A kérelmező ezen feltételek, pontosabban a közterület-használati díj megfizetésének kötelezettségét előíró feltételszabást találta jogszerűtlennek arra való tekintettel, hogy a beleegyezés korlátokhoz (jelen esetben önálló hirdetőberendezés fogalmának önkényes, törvényi felhatalmazás nélküli megalkotásához és így közterület-foglalási engedélyhez) kötése ellentétes a Ve. 144. § (3) bekezdés "korlátozás nélkül" fordulatával, amely így a Ptk. 1:5. § szerinti joggal való visszaélést valósítja meg, mivel a véleménynyilvánításhoz való jognak, mint kommunikációs alapjognak a korlátozását valósítja meg, amely alapjog, különösen a kampányidőszakban fokozott védelmet élvez és csak törvényben korlátozható, a szükségesség és arányosság követelményének megtartásával. [30/1992. (V. 26.) AB határozat; 4/2007. (II. 13.) AB határozat]
[13] A kérelmező szerint a Ve. 144. §-a, amely egy zárt rendszert alkot, nem tartalmaz a plakátok vonatkozásában díjfizetési kötelezettséget, az kifejezetten „korlátozás nélkül" való elhelyezésről ír, amely értelmezhetetlen volna, ha minden esetben alkalmazandó lenne a Ve. 144. § (7) bekezdése. A Ve. 144. §-ának zárt rendszer jellegére vonatkozó álláspontunkat a Kúria is osztja (ld. Kvk.I.37.476/2014/4.; Kvk.I.37.491/2014/3.;Kvk.V.37.369/2018/2.).
[14] Jelen esetben eszerint a Ve. 144. §-át kibővítő feltételrendszer sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ezzel kapcsolatban a Kúria több határozatában [Kvk.IV.37.359/2014/2.; Kvk.I.37.394/2014/2.] is megjegyzi, hogy arra a Ptk. 1:5. § alapján kialakult gyakorlat is irányadó, hiszen a joggal való visszaélés tilalma egy, az egész jogrendszerre hatást gyakorló alapelv.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[16] A Kúria elsőként azt állapította meg, hogy a kérelmező Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettsége fennáll, mert a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire az állított jogsérelem közvetlenül kihat. A kérelmezőnek, mint nyilvántartásba vett jelölő szervezetnek ugyanis érdeke fűződött ahhoz, hogy az EP-választás kapcsán a 2019. április 6. napjával kezdődő kampányidőszakban kampányeszköznek minősülő plakátot helyezzen el.
[17] A Kúria a továbbiakban vizsgálta, hogy helytálló-e a választási bizottság azon álláspontja, miszerint, mivel a hivatkozott válaszlevél nem értelmezhető döntésként, ezért nem felülvizsgálható. A Ve. 208. §-a szerint kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértésére hivatkozással lehet benyújtani. A Ve. 208. §-a nem korlátozza a kifogás benyújtását csak a döntésekre, kifogást a választással összefüggésben lehet benyújtani. Az ügy tárgyát képező tájékoztató levél a választással kapcsolatos, egy parlamenti párt vezetőjének kérésére a plakát-kihelyezés rendjéről tájékoztat választási kampány időszakában. Bár kétségtelen, hogy az ügy tárgyát képező levél általános megfogalmazásokat tartalmaz, azonban a Kúria megítélése szerint ez nem akadálya annak, hogy az ellen kifogást lehessen benyújtani, s nem akadálya a választási bizottságok eljárásának. Kifogást nem csak kérelemre hozott döntés ellen lehet benyújtani. Másrészt a BDK, mint magánfél amúgy nem hoz formális határozatot.
[18] Az ügy érdemében mindenekelőtt tehát megállapítható, hogy helytelenül jutottak a választási bizottságok arra a következtetésre, hogy a levél a Ve. 144. §-a alapján nem minősíthető.
[19] A jogvita tartalmát tekintve a Kúria a következőket állapította meg. A Ve. 140. § a) pontja alapján a plakát kampányeszköznek minősül. A Ve. 144. §-a szabályozza a plakátelhelyezés rendjét. E szerint három különböző szabály vonatkozik a plakátokra, a plakát jellege, illetve a plakáthordozó tárgy tulajdoni helyzete alapján. Az első körbe a Ve. 144. § (3) bekezdésében szabályozottak tartoznak, e szerint plakát a kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető. A Ve. e szabálya alól a (4)-(7) bekezdésben foglaltak kivételt képeznek. E kivételek alapján a második körbe azok a plakátok tartoznak, amelynek elhelyezése – a Ve. 144. § (4) bekezdése alapján – a tulajdonos hozzájárulásához kötött. E szerint: magántulajdonban álló dolgon kizárólag a tulajdonos vagy a bérlő, állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő dolgon a vagyonkezelői jog gyakorlójának előzetes, írásbeli hozzájárulásával lehet. Végül a harmadik körbe azok a plakátok tartoznak, amelyek elhelyezéséhez közterület-használati engedély kell, ilyen a Ve. 144. §-ában szabályozott választási kampányt szolgáló önálló hirdető-berendezés és az óriásplakát.
[20] A Kkt. 12. § (3b) pontja szerint „[r]eklámtábla, reklámhordozó és egyéb reklámcélú berendezés közvilágítási-, villany-, és telefonoszlopon történő elhelyezése esetén az elhelyező köteles a közterület-használati díjak megfizetésére.” E rendelkezés választási kampányhoz való viszonyát több kúriai döntés is megfogalmazta. A Kvk.II.37.307/2014/3.számú határozat szerint: „A Ve. 144.§ helyes értelmezése szerint a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve. 144.§-ának rendelkezései az irányadóak. A választási szervek az e rendelkezéseknek való megfelelést vizsgálhatják, míg a közúti közlekedési szabályok, továbbá a reklámtáblák elhelyezésére vonatkozó rendeleti szabályokat nem alkalmazhatják, tekintve, hogy a Ve. 144.§-a egy zárt szabályrendszert alkot (…) A választási szervek által alkalmazott Kkt. 12.§ (3b) bekezdése a reklám célú berendezések esetében tiltja a villanyoszlopon való elhelyezést, de a Kkt. a reklám célú berendezés fogalmát nem határozza meg, így nem vonja szabályozási körébe a Ve. 144.§-a szerinti választási plakátot.”
[21] Tehát az oszlopokon történő plakátelhelyezés választási kampány idején nem köthető közterület-használati engedélyhez és díjhoz, a közterület-használatról szóló szabályok – a 144. § (6) bekezdés – csak az önálló hirdető-berendezések és óriásplakátok esetén alkalmazhatók. Ezt a következtetést a Ve. 2018. évi XXXVI. törvénnyel való módosítása sem írta át. A jelen üggyel összefüggő tárgyat e módosítás annyiban érinti, hogy a korábbi szabály a 144. § (4) bekezdésben a vagyonkezelési jog gyakorlójának hozzájárulását, a jelenlegi szabály pedig előzetes, írásbeli hozzájárulását írja elő. Azonban a Ve. 144. §-a továbbra is zárt rendszer maradt, a közterület-használatról szóló jogszabályokat csak a Ve. 144. § (6) bekezdése esetén engedi alkalmazni.
[22] A reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) – 2014. január 8-tól hatályos 1. §-a értelmében „[e] rendelet alkalmazásában reklámtábla, reklámhordozó és egyéb reklám célú berendezés (a továbbiakban: reklám célú berendezés): minden olyan jel, jelzés vagy bármely tárgy, amely a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontjában meghatározott gazdasági reklámnak minősül, vagy célja, hogy a közúton és a közforgalom számára el nem zárt magánúton közlekedőket bizonyos ideológiák, elvek, értékek, elképzelések támogatásáról vagy elutasításáról meggyőzze, ideértve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 144. §-a szerinti plakátot is.” A 2014. március 17-én hozott Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzés ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy „A Rendelet 1. §-a ugyan e fogalmi kört pontosan rögzíti, abba beleérti a választási plakátot is, azonban e rendelkezés alkalmazását a Ve. 144.§-a (4)-(7) bekezdései nem teszik lehetővé, így a korlátozás nélküli elhelyezés főszabályát e rendelkezés sem ronthatja le.” Ezt a jogértelmezést – azaz a Kkt. és a Rendelet szabályainak mellőzését választási kampány időszakában történő plakát kihelyezésekor – nem tartotta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság: a 3065/2014. (III. 26.) AB határozatban a Kúria Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította. A választási kampányban történő plakát-kihelyezés szabályai a hivatkozott döntések óta nem változtak olyan tartalommal, ami indokolná, hogy a Kúria korábbi álláspontjától eltérjen.
[23] A fentiek tükrében a BDK tájékoztató levelében a Kkt. és a Rendelet szabályaira való utalás téves jogértelmezésnek tekinthető.
[24] Mindezek alapján a Kúria a Ve. 208. §-ára figyelemmel a tájékoztató levél tartalmát a Ve. 144. § (3) bekezdésébe ütközően jogsértőnek minősítette. Nem tartotta szükségesnek azonban a jogsértéstől való eltiltást, tekintettel a levél általános voltára, ami nem valósít meg folyamatos jogsértést. A Kúria szerint az eljárásra kiható következményként a jogsértés megállapítása jelen esetben elégséges hatással bír.
Záró rész
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – figyelemmel a Ve. 229. § (2) bekezdéséből következően alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[26] A Kúria az eljárási illetékről való rendelkezés során a Ve. 228. § (2) bekezdésének megfelelően figyelemmel volt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 630. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdésére. A Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései alapján fizetendő eljárási illeték az NVB pervesztessége és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdése a) pontja szerinti személyes illetékmentessége folytán az állam terhén marad.
[27] A végzés elleni felülvizsgálatot a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. április 30.
Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke,
Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró,
Dr. Dobó Viola s. k. bíró