A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kvk.III.39.398/2022/4.
A tanács tagjai: Dr. Suba Ildikó a tanács elnöke, Dr. Bérces Nóra előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán bíró
A kérelmező:
A kérelmező képviselője: Harsányi és Baltay Ügyvédi Iroda:(… Dr. Baltay Levente ügyvéd)
Az érintett: Miniszterelnöki Kabinetiroda (…)
Az érintett képviselője: Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda (….; ügyintéző: Dr. Kovátsits László ügyvéd)
Az eljárás tárgya: népszavazási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság 2022. április 1-jén kelt 259/2022. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 259/2022. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 10.000 (tízezer) forint nemperes eljárási illetéket.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kérelmező a koronavírus elleni védőoltáshoz való hozzájutás érdekében regisztrált a https://vakcinainfo.gov.hu internetes felületen, és hozzájárulását adta ahhoz, hogy adatait Magyarország Kormánya (a továbbiakban: Kormány) „további kapcsolattartás, véleménykérés, tájékoztatás, illetve elektronikus levél küldése céljából” kezelje.
[2] 2022. március 28-án a Kormányzati Tájékoztatási Központ „Tájékoztatás a vasárnapi népszavazásról” tárgyú elektronikus levelet küldött részére, amelyben elsőként az ukrajnai háborúról, ezt követően a népszavazásról írt, végül a levél azzal a felszólítással zárult, hogy „Most megállíthatjuk a gyermekekre irányuló szexuális propagandát! Ezért arra kérjük, vegyen Ön is részt a népszavazáson, és szavazzon négy nemmel!”.
[3] A kérelmező 2022. március 31-én kifogást terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a Kormány mint a népszavazás kezdeményezője azáltal, hogy a 2022. április 3-ára kiírt népszavazás 2022. február 12-től tartó kampányidőszakában elektronikus levélben saját álláspontjának megfelelő („nem”) szavazat adására buzdította a választópolgárokat, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 140. § b) pontja szerinti kampányeszköznek minősülő közvetlen megkeresés útján kampánytevékenységet végzett. Az elektronikus levél jogszerűtlen kampányeszköz volt, mivel a kérelmező nem járult hozzá ahhoz, hogy a Kormány kampánytevékenység folytatása céljából kezelje és felhasználja az adatait.
[4] Mindezek következtében jogszerűtlen kampánytevékenység valósult meg a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének megsértésével, és a Kormány a népszavazási kampányban jogszerűtlen eszköz – a koronavírus elleni oltás felvételére szolgáló regisztrációból származó adatok – felhasználásával nyert előnyt a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esélyegyenlőség alapelvének megsértésével. A Kormány ezekhez az adatokhoz a közhatalom gyakorlójaként jutott, és azokat nem célhoz kötötten, nem közhatalmi minőségében használta fel. A megküldött elektronikus levél nem tájékoztatási tevékenység, hanem a választási akarat befolyásolásának explicit formája volt. Az ugyanis nem a népszavazás tényéről, annak megtartásáról, a kérdések felsorolásáról vagy a részvétel fontosságáról szólt, hanem kifejezetten a népszavazást kezdeményező Kormány álláspontját tükrözte vissza, és ennek megfelelő szavazásra buzdított. A Kormány kommunikációja ezért nem tekinthető a Ve. 142. §-a szerinti tevékenységnek, és nem vonatkozik rá az Alkotmánybíróság IV/665/2022. számú határozata sem.
[5] A kérelmező a kifogásában mindezek alapján azt kérte, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) állapítsa meg a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 1. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ve. 2. § (1) bekezdésének a), c) és e) pontjaiba ütköző jogszabálysértés tényét, tiltsa el a jogsértőt a további jogszabálysértéstől, valamint szabjon ki vele szemben bírságot. A bírság kiszabása során legyen figyelemmel arra, hogy a jogsértés tömeges, köztudomású tények alapján milliós nagyságrendű választópolgárt érint, és a jogsértést egy rendeltetésétől eltérően használt adatbázis felhasználásával, az adatvédelmi szabályok megsértésével követték el.
Az NVB döntése
[6] Az NVB a kérelmező kifogását négy másik, azonos tárgyú kifogással együtt bírálta el. Határozatában az egyik kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította, míg a másik négy kifogást – köztük a kérelmezőét is – elutasította.
[7] A kifogások érdemi elbírálásakor mindenekelőtt abban a kérdésben foglalt állást, hogy a sérelmezett e-mail üzenet megküldése kampánytevékenységnek minősült-e. Mivel a Ve. 142. §-a szerint nem választási kampány – egyebek mellett – az állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége, a közlés tartalma és a cselekvő személye alapján azt vizsgálta, hogy a kifogásolt e-mail e kivételszabály körébe tartozik-e. Ennek során megállapította, hogy azon aláíróként a Kormányzati Tájékoztatási Központ szerepel, mely szerv az érintett szervezeti egysége, ezért a Ve. 142. §-a szerinti állami szervnek minősül. A Magyarország minisztériumainak felsorolásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése alapján az érintett a miniszterelnök politikai munkaszervezeteként működik, és a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Statútumrendelet) 10. §-ában meghatározottak szerint a kormányzati kommunikáció megvalósítása tekintetében felelős.
[8] Az NVB a Kúria Kvk.III.38.043/2019/2. számú végzésére hivatkozással kifejtette, hogy a Ve. 142. §-ának rendelkezése csak abban az esetben teszi lehetővé a Kormány képviseletében végzett tevékenység vizsgálatát, ha az kívül esik a Kormány feladatkörén. A Kormányzati Tájékoztatási Központ a kifogás tárgyát képező e-mail megküldésével a jogszabályokban meghatározott feladatát végezte, ugyanis abban – összességében, fő üzenete alapján – egy tájékoztató tartalmú közlést adott a Kormány álláspontjáról. Az üzenetben szó esett a jelenleg zajló ukrán háborúról, a népszavazás időpontjáról, tárgyáról és ezzel összefüggésben hangsúlyozta azt, hogy a gyermekvédelem állami kötelezettség, ezért a Kormány minden magyar embernek biztosítja a lehetőséget, hogy elmondja az ezzel kapcsolatos véleményét, és a népszavazás ezt a célt szolgálja. A Kúria Kvk.II.39.355/2022/3. számú végzésében rögzítettekre is figyelemmel az előbbieket értékelte az e-mail fő üzeneteként, ezért megállapította, hogy az a Kormány tájékoztatásának minősült. Mivel a népszavazás kezdeményezője a Kormány, ezért a Kormány a népszavazással kapcsolatos álláspontjáról is jogosult volt az állampolgárok részére tájékoztatást nyújtani.
[9] Ezen túlmenően az NVB megjegyezte azt is, hogy ha a hivatkozott e-mail üzenet a Ve. 149. §-a szerinti kampányeszköz lenne, akkor is úgy lehetne tekinteni, hogy formailag megtörtént a kérelmező részéről a „kifejezett hozzájárulás”, mivel az oltásra regisztráláskor bejelölte azon szöveg melletti négyzetet is, mely szerint „Hozzájárulok, hogy későbbi kapcsolattartás céljából a megadott kapcsolattartási adataimat visszavonásig kezeljék az adatkezelési tájékoztatóban foglaltak szerint”. Ezzel pedig az oltással kapcsolatos adatkezelésen túlmenően a Kormánnyal való további kapcsolattartáshoz is hozzájárult.
[10] Az NVB határozata utalt arra, hogy a Ve. nem határozza meg a hozzájárulás fogalmát és feltételeit, így e vonatkozásban a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016. április 27-i 2016/679 rendeletében (a továbbiakban: GDPR) használt fogalom- és feltételrendszer alkalmazandó. Az érintett hozzájárulására vonatkozó követelményrendszert a GDPR 4. cikk 11. pontja, valamint 7. cikke szabályozza, az azokban megkövetelt formai követelményeknek a Kormány hozzájáruláson alapuló tájékoztatása igazolható módon megfelelt, és a célhoz kötöttség követelményének is eleget tett. Az NVB ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az adatkezelés jogszerűségének vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe, és jelezte, hogy amennyiben az érintett az adatkezelést nem tartja megfelelőnek, milyen jogi lehetőségeket vehet igénybe. Megjegyezte emellett azt is, hogy mindenkinek megvolt és meg is van a lehetősége arra, hogy a korábban adott hozzájárulását visszavonja.
[11] Az NVB kitért még a Kúria Kvk.III.38.043/2019/2. számú végzésének azon megállapítására is, amely szerint a Ve. 142. §-ának 2018. december 28-tól hatályos módosítását követően a választási kampányban már nem érvényesül az állami szervek semlegességének doktrínája.
[12] Mindezek alapján az NVB megállapította, hogy a Kormányzati Tájékoztatási Központ kifogás tárgyát képező tevékenysége a Ve. 142. §-a alapján állami szerv által feladatkörében végzett tevékenységnek minősült, ennélfogva nem a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység volt, ezért a kifogásban megjelölt alapelvek – a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjai – megsértése sem állapítható meg. Erre figyelemmel a kifogást a Ve. 220. §-a alapján elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának a megváltoztatását kérte a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján, mivel álláspontja szerint az NVB a Ve. 223. § (3) bekezdés a) és b) pontját is megsértve járt el.
[14] Az indítványozói jogosultság tekintetében arra hivatkozott, hogy az ügyben természetes személyként érintett és ezért jogosult a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására. A kifogásolt e-mail küldésével adataival visszaélt a Kormány, mivel kampányüzenetet közvetített számára, holott nem e célból adta meg az e-mail címét, hanem az oltásra való regisztrációhoz. A kifogásolt e-mail az ő postafiókjába is megérkezett, így a Kormány őt is jogszerűtlen kampánytevékenységgel próbálta meg befolyásolni, emiatt a jogsérelem közvetlenül rá is kihatott.
[15] A kérelmező fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a kifogásolt e-mail nem a Kormány tájékoztató tevékenysége, hanem a választói akarat befolyásolásának explicit formája volt. A kampánytevékenység fogalmát a Ve. határozza meg, amely az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján az Nsztv. háttérjogszabálya. A tájékoztató levél nem a népszavazás tényéről vagy a részvétel fontosságáról szólt, hanem kifejezetten a népszavazást kezdeményező Kormány álláspontját tükrözte vissza, és az ennek megfelelő szavazásra buzdított. Erre figyelemmel e tevékenység kampánytevékenység volt, a Kormány által kiküldött levél pedig a Ve. 140. § b) pontja szerint kampányeszköznek – közvetlen megkeresésnek – minősült. A Kormány erőforrásai nem összemérhetőek az állampolgárok erőforrásaival. Ebből fakadóan, akik más állásponton vannak, nem képesek olyan hatékonysággal célba juttatni az üzenetüket, mint a Kormány, ez pedig a népszavazás kimenetelére is jelentős hatást gyakorolhat.
[16] Érvelése szerint a Kormány vitatott kommunikációja – egy adott válaszra buzdítás – nem a Ve. 142. §-ában rögzített jogszabályi feladatának teljesítése körébe tartozott, emiatt nem tekinthető a kampánytevékenység definíciója alóli kivételnek sem. Jelen ügyben nem irányadó az Alkotmánybíróság IV/665/2022. számú határozata, mivel a kifogásolt e-mail kifejezetten utalt a népszavazásra, valamint buzdított a népszavazáson nemmel történő szavazásra. Ezzel szemben a kérelmező az Alkotmánybíróság 19/2016. (X. 28.) AB határozatát hívta fel, amely rögzítette, hogy a politikai reklám az Alaptörvény rendelkezései értelmében – egyebek mellett – az a közlés, amely népszavazáskor a kérdés mikénti eldöntését támogatja. Népszavazás idején sem lehet más tartalmat tulajdonítani az Alaptörvény szerinti politikai reklám fogalmának, mint amilyen tartalmat annak a választások idején tulajdonítani kell. A politikai reklám olyan közlés, amelynek a lényeges tartalma népszavazási kérdés esetén az „igen” vagy „nem” válaszok közötti választás.
[17] A Kúria egyértelműen kimondta a Kvk.I.37.888/2016/3. számú határozatában, hogy a Kormány népszavazási kezdeményezői szerepében eljárva nem élhet vissza a közhatalmi pozíciójából származó jogosultságaival, így a rendelkezésére álló adatbázisokkal sem. E határozatában a Kúria megállapította azt is, hogy amennyiben a Kormány az országos népszavazás szervezőjének minősül, akkor a kampánytevékenysége során csak azt az adatbázist használhatja, amely a kampányban résztvevő, törvényi szinten szabályozott további személyi kör számára ugyanígy elérhető.
[18] A Kormány azzal, hogy a koronavírus elleni oltás felvételére szolgáló regisztrációból származó adatokat jogellenesen használta fel a népszavazási kezdeményezését illető közvetlen választói befolyásolásra irányuló kampánytevékenységére, megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőséget, valamint az e) pont szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is ellentétesen járt el.
[19] A kérelmező a Kúria Kvk.I.37.941/2016/3. számú végzésére is hivatkozott, amely szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjában foglalt alapelvek sérelme mindig megállapítható abban az esetben, ha valaki a jogosultságával – jelen esetben a kampányeszköz használatával – nem a jogszabályi rendelkezésekkel, illetve ezek céljával, rendeltetésével összhangban állóan él.
[20] A határozatnak a Statútumrendeletre történt hivatkozása sem releváns ebben az ügyben, mert a Kormány tájékoztató levelében nem a Statútumrendelet alapján történő kommunikációs tevékenységét végezte, hanem – mint a népszavazás kezdeményezője – annak meghatározott kimenetele érdekében járt el. A választási eljárási alapelvek iránymutató és hézagpótló jellegűek, megsértésüket a Ve. 208. §-a jogszabálysértéssé minősíti. Az egyes tételes rendelkezéseket – mint amilyen a Ve. 142. §-a is – csak az alapelvekkel összhangban lehet értelmezni.
[21] Amennyiben az e-mail üzenet a Ve. 142. §-a szerinti állami szerv által jogszabályban meghatározott tevékenységnek minősülne, a Ve. 142. §-a akkor sem ad felhatalmazást arra, hogy állami erőforrásokból kampányolhassanak.
[22] Mindezek alapján a kérelmező az NVB határozatának megváltoztatásával a Ve. 218. § (2) bekezdés a) pontja szerint annak megállapítását kérte, hogy a Kormány megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelveket, ezért a Ve. 218. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően kérte eltiltani a további hasonló jogszabálysértéstől – azaz a koronavírus elleni oltásra regisztráció során átadott személyes adatok kampánycélú felhasználásától –, végül a Ve. 218. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírság kiszabását kérte a választási kampány megsértése miatt. Ennek során kérte figyelembe venni azt, hogy a jogsértés tömeges, mivel közelebbről meg nem határozható számú, de milliós nagyságrendű választópolgárt érint, valamint azt, hogy a jogsértést egy rendeltetésétől eltérően használt adatbázis felhasználásával, az adatvédelmi szabályok állam általi megsértésével követték el.
[23] Az érintett nyilatkozatában az NVB határozatának helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az NVB határozata nem sért jogszabályt, mivel az e-mailben a Kormány mint a népszavazás kezdeményezője tájékoztatási kötelezettségét teljesítette, a hírlevél megküldése során az adatkezelésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket maradéktalanul betartotta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[25] A kérelmező érintettségére nézve kétség nem merült fel, ezzel összefüggésben irányadó az a kúriai gyakorlat, amely szerint országos népszavazási ügyben az esetleges érintettség hiányát a felülvizsgálati eljárás tekintetében nem lehet megállapítani, mivel az Nsztv. legitimáció hiányában történő elutasításra ebben a vonatkozásban nem ad lehetőséget (Knk.IV.37.222/2016/9.). Az elektronikus dokumentumban benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet az ügyvédi képviselettel eljáró kérelmező az Nsztv. 79. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő, azon minősített elektronikus aláírás szerepelt, és annak tartalma megfelelt az Nsztv. 1. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak, így a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el.
[26] A felülvizsgálati kérelemben a kérelmező a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjaiban foglalt alapelvek megsértését arra hivatkozással állította, hogy a Kormány mint a népszavazás kezdeményezője elektronikus levélben kampánytevékenységet végzett egy adatbázis jogszerűtlen felhasználásával, az adatvédelmi szabályok megsértésével.
[27] Mivel a jogsértés megvalósítójaként a kérelmező a Kormányt jelölte meg, az NVB helytállóan vizsgálta elsőként azt a kérdéskört, hogy a kifogásolt e-mail elküldése a Kormány – mint a népszavazás szervezője – által folytatott, a Ve. 141. §-a szerinti kampánytevékenység volt, vagy a Kormány – mint állami szerv – által ellátott, a Ve. 142. §-a alá tartozó, jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenységnek minősült. Ennek eldöntéséhez helyesen indult ki a közlés tartalmából és az e-mail aláírójaként megjelölt Kormányzati Tájékoztatási Központ jogállásából. Ez utóbbi kapcsán jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az megfeleltethető a Ve. 142. §-a szerinti állami szervnek, amelynek a Statútumrendelet szabályai alapján az egységes kormányzati kommunikáció kialakítása a jogszabályban rögzített egyik feladata.
[28] Azt, hogy e feladatnak mennyiben feleltethető meg a kifogásolt e-mail, csak annak teljes tartalmából kiindulva lehetett eldönteni. Amint azt az Alkotmánybíróság 3256/2019. (X.30.), valamint 3257/2019. (X.30.) AB határozataiban kifejtette, a határvonalat a Ve. 141. § szerinti „kampányidőszakban folytatott tevékenység” és a Ve. 142. § szerinti „jogszabályokban meghatározott feladat során végzett tevékenység” között esetenként, az adott cselekmény összes körülményének figyelembevételével lehet meghúzni. Ennek vizsgálatakor az NVB helyesen értékelte az e-mail üzenet egészét, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az túlnyomó részében tájékoztató tartalmú közlésnek minősült. Nem volt azonban tájékoztató jellegűnek tekinthető az üzenet utolsó mondata, amely – amellett, hogy a népszavazáson való részvételre buzdított – kifejezetten arra szólította fel a címzettet, hogy szavazzon nemmel.
[29] Amint azt a politikai reklám kapcsán a 19/2016. (X.28.) AB határozat is kifejtette, a politikai reklám fogalmi eleme népszavazáskor az Alaptörvény alapján a közvélemény befolyásolása a feltett kérdést illetően. A politikai reklám lényeges tartalma népszavazási kérdés esetén az „igen” vagy „nem” válaszok közötti választás. Jelen esetben a megküldött üzenet egyértelműen a „nem” válasz adására hívta fel a címzetteket, ezért az már túlmutatott a tájékoztatáson, és kifejezetten a választói akarat befolyásolására, illetve annak megkísérlésére irányult. Erre figyelemmel az már nem volt teljeskörűen a Ve. 142. §-a körébe vonható, hanem a Ve. 141. §-át is érintette.
[30] Mindezekre figyelemmel a Ve. hivatkozott rendelkezései alapján nem lehet az állami szerv tevékenységét a Ve. 141. §-át nem érintő, kizárólag a Ve. 142. §-ába tartozónak tekinteni, ha abban kifejezetten szerepel az állami szerv által szervezett népszavazáson adandó egyik válaszlehetőséggel történő szavazásra felszólító üzenet is. Az NVB által hivatkozott Kvk.II.39.355/2022/3. számú kúriai döntés jelen esetben nem irányadó, mivel ott a politikai hirdetés népszavazáshoz kapcsolódását éppen a szavazás mikéntjére vonatkozó felhívás hangsúlytalansága miatt nem lehetett a népszavazáshoz kötni. Jelen esetben azonban a tájékoztatás mellett egyértelmű és határozott felszólítás volt a nemmel történő szavazásra is.
[31] Tekintettel azonban arra, hogy jelen esetben a Kormány a népszavazás kezdeményezőjeként szervezői státuszban járt el, nem volt semlegességre köteles (Kvk.III.37.901/2016/2.).
[32] A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a kérelmező által állított alapelvek sérelme a Kormány Ve. 141. §-a szerinti tevékenységét illetően. Ezzel összefüggésben a Kúria kiemeli, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, a választás tisztaságának megóvását tartalmazó alapelv vonatkozásában sem a kifogás, sem a felülvizsgálati kérelem érvelést nem tartalmazott, ezért az érdemben nem volt vizsgálható.
[33] A másik két alapelvi sérelem [Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában előírt esélyegyenlőség, valamint jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás] megállapítását a kérelmező az érintett által megszerzett adatok jogszerűtlen felhasználását állítva kérte.
[34] A Ve. 208. §-a szerint kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetve a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértésére hivatkozással lehet előterjeszteni. Helytállóan utalt ezért az NVB a határozatában arra, hogy az adatkezelés jogszerűségének vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe. Ebből következően a kérelmezőnek az ezzel összefüggő alapelvi sérelmekre történő közvetlen hivatkozása sem lehet megalapozott az alapul szolgáló tényállás megállapíthatóságának hiányában.
[35] A kérelmező az esélyegyenlőség, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértése kapcsán hivatkozott a Kúria Kvk. 37.888/2016/3. számú ügyben hozott határozatára is, amely szerint népszavazási eljárásban a szervező is csak azt a választói adatbázist használhatja, mint az arra egyébként jogosultak. Ez a kúriai döntés azonban az ügyazonosság hiánya miatt nem volt alkalmazható, ugyanis abban az ügyben olyan adatbázis felhasználásáról volt szó, amely révén azok a szavazópolgárok váltak elérhetővé, akik vonatkozásában az Nsztv. szavazóköri adatbázisa nem biztosított elérhetőséget. Jelen esetben azonban a kérelmező maga sem állította, hogy a Kormány által e-mail útján értesített választópolgárok más úton – az Nsztv. 70. §-ának alkalmazásával – ne lettek volna elérhetőek más szervezetek számára is.
[36] Mindezek alapján a Kúria az NVB határozatát az Nsztv. 1. § (1) bekezdése alapján irányadó Ve. 231. § (5) bekezdésének alkalmazásával – eltérő indokolással – helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a kifogásolt e-mail megküldéséhez kapcsolódó alapelvi sérelem nem volt megállapítható.
A döntés elvi tartalma
[37] Nem lehet az állami szerv adott tevékenységét kizárólag a Ve. 142. §-ába tartozónak tekinteni, ha az kifejezetten az állami szerv által szervezett népszavazáson adandó egyik válaszlehetőséggel történő szavazásra szólít fel.
Záró rész
[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a Ve. 229. § (2) bekezdése szerint nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határozott.
[39] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmező köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű illeték megfizetésére a Ve. 228. § (2) bekezdése alapján irányadó – és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 157. § (13) bekezdése és 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó –, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (1) bekezdésében, 102. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
[40] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2022. április 6.
Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke,
Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró,
Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró