Kvk.III.37.571/2019/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A KÚRIA
v é g z é s e

Az ügy száma: Kvk.III.37.571/2019/2.

A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke
                dr. Fekete Ildikó előadó bíró
                dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró

A kérelmező: (...)

A kérelmező képviselője: (...)

Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
    83/2019. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 83/2019. számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a Kúria a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.

A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás

[1] A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 45/2019. (IV.11.) számú határozatával a kérelmezett jogsértését állapította meg, eltiltotta a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy a határozat rendelkező részét a jogsértő közlésekkel azonos napszakban és azokhoz hasonló módon tegye közzé, a határozat közlésétől számított három napon belül. Az NVB a kérelmezettel a határozatát meghozatala napján – 2019. április 11-én – közölte.
[2] A kérelmező fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során a Kúria a 2019. április 17-én kelt Kvk.VI.37.484/2019/2. számú végzésével helybenhagyta az NVB határozatát. E döntés 2019. április 17. napján jogerőre emelkedett.
[3] A jelen eljárás beadványozója kifogást nyújtott be az NVB-hez a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 151. § (1) bekezdésére, és a 208. §-ára hivatkozással, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának megsértése miatt. Arra hivatkozott, hogy a kérelmező megsértette a „jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás” választási alapelvét azzal, hogy nem hajtotta végre az NVB 45/2019. számú határozatában foglaltakat. Kérte a jogszabálysértés tényének megállapítását, a kérelmezőnek a további jogszabálysértéstől történő eltiltását és a határozat rendelkező részének közzétételére kötelezését, valamint a sorozatos, visszatérő jogsértések miatt a bírság törvényileg lehetővé tett legmagasabb összegének kiszabását.
[4] Az NVB a kérelmezőt értesítette a kifogásról, és határidő tűzése mellett tájékoztatta, hogy kifejtheti a kifogással kapcsolatos álláspontját. A kérelmező a megjelölt határidőn belül észrevételt a kifogásban foglaltakra nem tett.

Az NVB határozata

[5] Az NVB a 2019. április 29. napján kelt 83/2019. számú határozatában a kifogásnak részben helyt adott, és megállapította, hogy a kérelmező azzal, hogy elmulasztotta közzétenni a 45/2019. (IV.11.) NVB számú határozatának rendelkező részét, megsértette a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből eredő kötelezettségét. Felhívta a jogsértőt a mulasztás haladéktalan megszüntetésére, és 3.725.000 forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.
[6] Határozatának indokolásában leszögezte, hogy a kifogás tárgya a választási bizottság és a bíróság jogerős döntésében foglalt kötelezések elmulasztása, ez egy absztrakt kötelezés és egy konkrét cselekmény végrehajtására való felhívás. Megállapította az NVB, hogy a jogsértéstől való eltiltás olyan absztrakt kötelezés, amely a kérelmezett ismételten megállapított jogsértései miatt nem teljesült – utalt a Kvk.IV.37.516/2019/4. számú végzésre és a 65/2019. (IV.25.) NVB határozatra – ezt a körülményt azonban a választási bizottságok és a bíróság az ismételt jogsérelem szankciójának megállapításával értékelik, önmagában a további jogsértéstől való tartózkodás kötelezettségének sérelme miatt önálló marasztalásnak nincs helye. A beadványozó valójában a közzétételi kötelezettség elmulasztását sérelmezte, azonban kérelmét mégis a teljes rendelkező rész nem teljesülésére hivatkozva nyújtotta be.
[7] Kifejtette az NVB, hogy állandó gyakorlata szerint mellőzi az alapelv-sértés megállapítását, amennyiben a kifogás tárgyává tett cselekmény más tételes jogszabályi rendelkezést sért. Ennek megfelelően a kérelmezőt nem a kérelemben foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás megsértése, hanem a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből eredő kötelezettség elmulasztása miatt marasztalta el.
[8] A bírságkiszabás körében az NVB a Ve. 152. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozott. Rámutatott, hogy a kérelmező terhére a jelen választási eljárásban már kétszer jogerősen állapított meg jogsértést az NVB, illetve a Kúria, az NVB határozatának megváltoztatásával. Egy további ügyben pedig az NVB elmarasztaló döntést hozott, amely felülvizsgálat alatt áll. Mindezek alapján megállapította, hogy a kiemelkedő nézettséggel bíró műsorszolgáltató az ismételt jogsértéseket szándékosan, a választási szervek álláspontjának ismeretében követte el, amely jelentősebb mértékű bírság kiszabását indokolta. A bírság összegének meghatározásakor súlyosító tényezőként értékelte azt is, hogy annak kiszabására egy jogerős döntés végrehajtásának elmaradása miatt volt szükség.

A felülvizsgálati kérelem

[9] Az NVB határozata ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását, elsődlegesen a bírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan annak mérséklését kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozat sérti a Ve. 152. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[10] Kifejtette, hogy az NVB jogsértést úgy állapított meg, hogy a beavatkozó a nyilatkozatán túl további bizonyítékot az üggyel kapcsolatban nem jelölt meg, és a kifogás vonatkozásában a kérelmező sem terjesztett elő nyilatkozatot. A jogsértés megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására tehát úgy került sor, hogy a beavatkozó állításán túl semmiféle egyéb bizonyíték vagy információ nem állt az NVB rendelkezésére, amely álláspontja szerint súlyosan sérti a jogbiztonság alapelvét.
[11] Hangsúlyozta, hogy a bírság kiszabása kapcsán az NVB mérlegelési jogkörben járt el. Hivatkozott a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdésére. Megítélése szerint a bírság kiszabását az NVB határozata nem elégséges mértékben indokolta. A döntés ezen része során csak általánosságban hivatkozott az eset összes körülményére, a mérlegelés konkrét szempontjaként megjelölt indokok pedig olyan elenyészőek, amelyek alapján nem lehet a bírság alkalmazásának okszerűségére következtetni. Az indokolás szerinti szándékosság megállapítása teljes mértékben alaptalan, illetve bizonyítatlan. A határozat nem tartalmazza tételesen a kiszabás során figyelembe vett súlyosító vagy enyhítő körülményeket sem, így nem felel meg a Kp. törvényi követelményeinek.
[12] Hivatkozott arra is, hogy a kifogás benyújtása, illetve annak NVB általi elbírálása idején az 53/2019. számú NVB határozat felülvizsgálata tárgyában hozott kúriai határozat a kérelmező részére még nem került kézbesítésre, az eljárásról tudomása sem volt, a 65/2019. számú NVB határozat végrehajtására rendelkezésére álló határidő – annak 2019. április 26-i kézhezvételére tekintettel – még nem járt le, és a kérelmező bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, mindkét ügyben a kifogás elutasításában bízott. Utalt arra, hogy a határozat végrehajtásának esetleges elmulasztása kapcsán nem lehet súlyosító tényezőként figyelembe venni a teljes egészében más jellegű korábbi jogsértéseket, hiszen azok tárgyukat tekintve teljesen különböző jogsértések, így azokból a jelen eljárás kapcsán ismétlődő jellegre következtetni nem lehet.
[13] Hangsúlyozta a kérelmező, hogy a bírság kiszabását az NVB nem indokolta elégséges mértékben, a bírság összege nincs arányban az elkövetett jogsértés súlyával. Az NVB nem megfelelően értékelte, hogy nem ismételt érdemi jogsértés történt, pusztán a határozat végrehajtása maradt el, amely mulasztás nem indokolja ilyen mértékű bírság kiszabását.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] A Kúria álláspontja szerint az NVB helyesen határolta körbe határozatának indokolásában a kifogás tárgyát, és vizsgálta ennek megfelelően a kérelmezői mulasztást. A kérelmezőt a Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből eredő kötelezettség elmulasztása miatt marasztalta el.
[16] A Ve. 152. § (1) bekezdés c) pontja szerint, ha a választási bizottság a kifogásnak helyt ad, a 218. § (2) bekezdése a)-c) pontjában foglalt jogkövetkezmények alkalmazásán túl kötelezi a médiatartalom-szolgáltatót, hogy határozata rendelkező részét lineáris médiaszolgáltatás esetében a határozat közlésétől számított három napon belül, a jogsértő közléssel azonos napszakban és ahhoz hasonló módon tegye közzé.
[17] Kiemeli a Kúria, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelmében az azzal megtámadott NVB határozat tekintetében a 45/2019. (IV.11.) NVB határozat rendelkező része közzétételének elmulasztását nem vitatta, és azt sem kifogásolta, hogy az NVB felhívta mulasztása haladéktalan megszüntetésére. A felülvizsgálati kérelem kizárólag a bírság kiszabására vonatkozott, a kérelmező annak mellőzését vagy másodlagosan mérséklését kérte, így a Kúria az NVB határozatát e körben vizsgálta felül.
[18] A Ve. 43. § (5) bekezdése értelmében a választási bizottság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A (4) bekezdése szerint a választási bizottság vagy a választási iroda által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A Ve. 46. §-a határozza meg a választási bizottság határozatának kötelező tartalmi elemeit. A határozat indokolása körében a dc) alpont szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket.
[19] A Ve. 152. § (2) bekezdése szerint a választási bizottság az (1) bekezdésben foglaltak mellett bírságot is kiszabhat. Annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása, illetve a bírság mértékének megállapításában az eset összes körülményeit – így különösen a jogsértéssel érintett médiaszolgáltató fajtáját, vételkörzetét, a jogsértéssel érintett sajtótermék jellemzőit, a jogsértés súlyát és a jogsértés ismétlődő jellegét – veszi figyelembe. A bírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni azt is, hogy a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt.
[20] A Ve. fenti rendelkezései alapján nem vitás, hogy a bírságkiszabás mérlegelési jogkörben történik, a jogszabály a figyelembe veendő szempontokat példálózó jelleggel sorolja fel. Az NVB felülvizsgált határozata 12. pontjában ismerteti a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vett szempontokat. Az ezt vitató és kifogásoló felülvizsgálati kérelembeli érvelés súlytalan és megalapozatlan. A kérelmező azon bizakodása, hogy a korábbi döntések nem válnak jogerőssé és végrehajtandóvá, illetve a műsorszolgáltatásával szemben felhozott kifogások elutasításra kerülnek, nem lehet megalapozó tényezője a már jogerős és végrehajthatóvá vált határozatban foglalt kötelezettség teljesítésének elmulasztásának. Tévesen hivatkozott arra is a kérelmező, hogy a korábbi, megállapított jogsértéseit a tárgyuk különbözőségére tekintettel az ismétlődő jellegre következtetést illetően nem lehet figyelembe venni. A Ve. 152. § (2) bekezdése kifejezetten a bírság kiszabása során értékelendő körülményként jelöli meg a jogsértés ismétlődő jellegének figyelembe veendőségét, így az a jelen eljárásban sem volt mellőzhető. Az ismétlődő jelleg megállapításánál nem arra volt szükség, hogy a jogerős határozat végrehajtását mulassza el ismétlődő jelleggel a kérelmező, hanem azt kellett értékelési körbe vonni, hogy a kérelmező műsorszolgáltatása során többszörösen jogsértéseket követ el, amelyeket az NVB megállapít és szankcionál.
[21] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a kérelmezői jogsértés súlyát nem mérsékelte az, hogy „pusztán” a határozat végrehajtása maradt el, a Ve. nem differenciál ezen szempontból, semmiféle jogszabályi alapja nem volt azon kérelmezői okfejtésnek, miszerint a végrehajtás elmaradása nem jelentett ismételt „érdemi jogsértést”. Ezzel ellentétben a Kúria megítélése szerint helyesen értékelte az NVB éppen ezen körülményt súlyosító körülményként, ugyanis a kérelmező többszöri elmarasztalása ellenére sem változtatott műsorpolitikáján, nem tett értékelendő intézkedést a már megállapított jogsértések megszüntetésére, és ilyenre nem is hivatkozott. így a számára kötelezettséget előíró jogerős NVB döntés végrehajtásának elmulasztása kifejezetten súlyosító körülmény volt, és emellett szándékosságához sem fért kétség. Az NVB által megjelölt egyéb szempontot – például kiemelkedő nézettség – a kérelmező sem vitatta.
[22] A kérelmező jogsértéseit bejelentések nyomán vizsgáló NVB értelemszerűen hivatalból tudomással bírt a jelen ügy szempontjából, a bírságolás körében értékelt előzményekről, több tényfeltárás szükségtelen volt, ezt a Ve. 43. § (4) bekezdésének megfelelően figyelembe kellett venni.
[23] Sérelmezte a kérelmező a jogbiztonságra hivatkozással, hogy az NVB határozatát kizárólag a kifogástevő állításaira alapozta, ugyanakkor felülvizsgálati kérelmében is elismerte, hogy az NVB a tényállás tisztázása érdekében nyilatkozattételre hívta fel, amelyet választ nélkül hagyott. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a kérelmező felülvizsgálati kérelme valójában nemleges tény bizonyítását kívánta meg, amely jogilag elfogadhatatlan érvelés volt, másrészt a kifogás tevő állítását a kérelmezői nyilatkozattétel elmaradása is alátámasztotta. Ily módon semmiképp sem lehet alapja azon kifogásnak, hogy az NVB a kifogástevő állításait a valóságnak megfelelőként fogadta el. Megjegyezhető, hogy a kérelmező még felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a megállapított tényállás helytelen volna, nem állította, hogy kötelezettségének eleget tett volna.
[24] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az NVB határozata nem volt jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.

Záró rész

[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése  szerint Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – figyelemmel a Ve. 229. § (2) bekezdéséből következően alkalmazandó az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény (Knp.) 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[26] A Kúria a kérelmezőt a Ve. 228.§ (2) bekezdés folytán a Kp.157.§ (7)  bekezdésére figyelemmel  alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdésének megfelelően, a Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései alapján kötelezte, hogy fizesse meg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A.§ (5) bekezdése szerinti összegű eljárási illetéket.
[27] A végzés elleni felülvizsgálatot a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2019. május 6.

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró