A KÚRIA
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.III.37.570/2019/4.
A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
dr. Fekete Ildikó bíró
A kérelmező: Demokratikus Koalíció
A kérelmező képviselője: (….)
Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
82/2019. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 82/2019. számú határozatát helybenhagyja.
A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás
[1] (...) (a továbbiakban: kifogástevő) 2019. április 21-én elektronikus levélben fordult a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB.), mely beadványában előadta, hogy a L.E.Sz. elnevezésű helyi terjesztésű sajtótermék a 2019. április 18-i számában csak arról számolt be, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség gyűjt aláírást Szombathelyen az Európai Parlament vonatkozásában, a többi jelölő szervezet párhuzamosan zajló adatgyűjtését elhallgatta az olvasói, így a választók elől. Kifogástevő álláspontja szerint a L.E.Sz. kiadója a (...) Zrt. és szerkesztőségének magatartása sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget rögzítő alapelvet. A tényállás bizonyítására mellékletként csatolta a L.E.Sz. 2019. április 11-i és április 18-i számait, szórólapot a Demokratikus Koalíció (a továbbiakban: DK) aláírásgyűjtéséről, valamint tekintve, hogy a kifogástevő szerint a kiadó, illetve a szerkesztőség a Fidesz-KDNP aláírás gyűjtéséről a Facebookról szerzett információt, így a többi jelölő szervezet aláírás gyűjtéséről szintén a Facebookról hivatkozott bizonyítékokat. Csatolta még a (...) Zrt. cégkivonatát. Kérte, hogy a Fővárosi Választási Bizottság állapítja meg, hogy a sajtótermék kiadója megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelvet.
Az FVB határozata
[2] A Fővárosi Választási Bizottság 13/2019. (IV.23.) FVB. számú határozatával a kifogást elutasította. Idézte a Ve. 2. § (1) bekezdését, 208. §-át, 43. § (1) bekezdését, 212. § (2) bekezdés b) pontját, és a 218. § (1) bekezdését. Rögzítette, hogy a csatolt bizonyítékokat megvizsgálva megállapította, hogy a L.E. április 18-i számának 9. oldalán szereplő „Gyűlnek az aláírások” című cikke arról szól, hogy április 6-án a Fidesz-KDNP Szombathelyen is megkezdte az európai parlamenti kampányát, melynek keretében O.V. 7 pontos programjának támogatásához a kormánypárt képviselői és aktivistái három helyszínen is gyűjtötték az aláírásokat. Ezek az aláírások – a cikkből kitűnően – nem a listaállításhoz szükséges ajánlások voltak, hanem támogatói aláírások. Az FVB megállapította, hogy a többi jelölő szervezet aláírás gyűjtéséről szóló bizonyítékok a listaállításhoz fűződő ajánlások gyűjtésére vonatkoztak.
Fellebbezés
[3] A határozattal szemben a DK beadványozó terjesztett elő fellebbezést, amelyben először is hivatkozott az érintettsége megalapozásaként arra, hogy az Nemzeti Választási Bizottság (továbbiakban: NVB) 13/2019. számú határozatával, mint jelölő szervezetet, az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választására nyilvántartásba vette. Hozzátette, hogy a L.E. elnevezésű sajtótermék kiadója a kifogásolt lapszámokban az európai parlamenti választás vonatkozásában kifejtett aláírásgyűjtéséről, kampányolásáról nem számolt be, így konkrét közvetlen érdeksérelmet okozott neki.
[4] Az FVB határozata a Ve. 43. § (4) és (5) bekezdésébe, továbbá a 218. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel kirívóan okszerűtlen, iratellenes, nem megfelelően értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, hivatalosan is ismert tényeket nem vett figyelembe a döntés meghozatalakor.
[5] Tény, hogy a vizsgált lapszámokban csak a Fidesz-KDNP EP-választási kampánnyal összefüggő tevékenységéről számoltak be az olvasóknak. A jogsértést megvalósító cikk egyértelműen a Fidesz-KDNP EP-választási kampányával áll összefüggésben, és az átlagolvasó szempontjából nincsen különbség a között, hogy ezen aláírások egy aláírásgyűjtő ívre kerülnek vagy az ajánlóívre, ráadásul a cikk akkor született, amikor az aláírásgyűjtés zajlott. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 8/2018. (VII. 5.) számú határozatára a kifogásolt cikk címével összefüggésben. Mivel a DK is gyűjtött aláírásokat, tehát kampánytevékenységet végzett, így megsértésre került a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség elve. Kérte, hogy az NVB változtassa meg az FVB határozatát, és a kifogásnak – a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel – adjon helyt.
Az NVB határozata
[6] Az NVB 82/2019. számú határozatával az FVB határozatát helybenhagyta. Rögzítette, hogy az NVB a Ve. 231. § (4) bekezdése szerint a másodfokú eljárás keretében a sérelmezett határozatot, valamint az azt megelőző eljárást vizsgálja. Az NVB figyelembe vette a Kúria Kvk.I.37.513/2019/2. és a Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzésében foglaltakat, amelyre tekintettel elfogadta beadványozó érintettségét, és a benyújtott fellebbezést érdemben vizsgálta.
[7] A sérelmezett időszaki kiadvány, a L.E.Sz. című, hetente megjelenő nyomtatott újság a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV törvény (a továbbiakban Mttv.) 203. § 60. pontja szerinti sajtótermék, amelyet annak kiadója a (...) Zrt. az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választása kampányidőszakában jelentetett meg. Beadványozó kifogásában a sajtóterméket a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített, az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek közti választási alapelv sérelmére alapítottan támadta.
[8] Az NVB az ügy megítélése kapcsán irányadónak tekintette a Kúria Kvk.III.37.236/2018/4. számú végzésében, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja kapcsán elvi jelleggel rögzített azon döntését, hogy a Ve. rendelkezéseiből az következik, hogy a Ve. 146. § b) pontja szerinti politikai hirdetés a Ve. 148. §-ban meghatározott szigorú – és egyenlő megjelenési esélyeket biztosító – feltételek közötti közzétételén túlmenő választási kampánytevékenységet helyi önkormányzat sajtóterméke nem folytathat. Rámutatott továbbá a határozat, hogy ez azt is jelenti egyben, hogy szemben a nem állami, önkormányzati médiatartalom-szolgáltatóval, az önkormányzati lapok szerkesztői szabadságának korlátját jelenti a helyi közhatalom választási kampányban elvárt és a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjából következő semleges pozíciója.
[9] Az NVB irányadónak tekintette továbbá az Alkotmánybíróság 2014. április 8-án, a Kúria választási ügyben hozott Kvk.I.37.394/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasító 3096/2014. (IV.11.) AB határozatát, melyben a testület az írott sajtó esetében a sajtószabadság korlátozását és annak szabályait értelmezte. Az Alkotmánybíróság szerint a sajtószabadság korlátozásának alkotmányossági mércéi eltérnek az egyes tömegkommunikációs eszközök tekintetében. A médiaszolgáltatók, azaz a televízió, rádió esetében az Alkotmánybíróság más sajtószervekhez képest a szerkesztői szabadság szélesebb körű korlátozását tartotta elfogadhatónak (165/2011. (XII. 20.) AB határozat).
[10] Az Alkotmánybíróság az 1/2007. (I.18.) AB határozatban a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátjaként fogadta el a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás követelményét, de a korlátozás igazolására felhozott érvek az audiovizuális média sajátosságaihoz kötődnek, és a nyomtatott sajtótermékek esetében nem állnak fenn. Az írott sajtó esetében az Alkotmánybíróság kezdettől fogva a lapalapítás korlátlan szabadságát tekintette mérvadónak, és e körben a sajtó befolyásoló ereje és hatásmechanizmusa sem válhatott korlátozást igazoló indokká. Ennek értelmében az Alkotmánybíróság szerint a sajtótermékek nem szankcionálhatók az általuk nyújtott tájékoztatás jellege, minősége miatt.
[11] Az Alkotmánybíróság kifejtette azt is ugyanakkor, hogy bizonyos körben kivételt jelentenek ez alól a közhatalmi szerv által fenntartott, közpénzből működtetett sajtótermékek. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény preambuluma értelmében a helyi önkormányzatok a helyi választópolgárok közösségének önkormányzását testesítik meg, de egyúttal az egységes állami szervezetrendszer részeként működnek, az ő tevékenységük tehát mind a helyi közhatalom gyakorlása mind a felhasznált közpénzek miatt más kapcsolatba hozható a társadalom tagjainak tájékozódáshoz való jogával. Erre tekintettel az ilyen sajtótermék által nyújtott tájékoztatásra mégis előírhatók bizonyos követelmények az Alkotmánybíróság érvelése szerint. A Ve. követelményei a közpénzből fenntartott önkormányzati lapok szerkesztési gyakorlatát korlátozhatják a választási kampány időszakában.
[12] Az NVB az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria gyakorlatára támaszkodva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választási eljárás alapelvei a közhatalmi szerv által fenntartott lapok szerkesztői szabadságát korlátozhatják, míg a nem közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermékek esetében ilyen korlátozás alkotmányosan nem igazolható. Ennek alapján már az NVB több jogorvoslati kérelmet is elutasított, mert az érintett lapokat nem közhatalmi szervek, különösen nem önkormányzat adta ki, és ilyenek a kiadóval tulajdonosi jogviszonyban sem állnak.
[13] A L.E.Sz. című kiadvány impresszumából megállapítható, hogy annak kiadója a Zrt. A kiadó tulajdonosi hátterét illetően a kifogáshoz becsatolt cégkivonat alapján rögzíthető, hogy annak egyedüli részvényese a (továbbiakban K). Az FVB a támadott határozatában nem értékelte azt a körülményt, hogy az érintett sajtótermék kiadója nem közhatalmi szerv.
[14] Az NVB rögzítette, hogy az egyes választásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2018. évi XXXVI. törvény az érintett körben kiegészítette a Ve. korábbi szabályozását. A 152. § (4) bekezdése szerint az esélyegyenlőség alapelvi követelményének megsértése akkor állapítható meg időszaki lap esetében, ha az legalább két egymást követő lapszám együttes vizsgálata alapján fennállt a megjelölt bizonyítékok alapján. Kifogást tevő, illetve beadványozó erre tekintettel nyújtotta be jogorvoslati kérelmét két lapszám alapján. Az NVB álláspontja szerint a törvény fenti módosítására éppen a korábbi szabályozáson alapuló bírósági gyakorlat azon elemeinek megváltoztatása érdekében került sor, amely szerint egyetlen lapszám vizsgálata alapján is megállapítható az esélyegyenlőség megsértése. A bírói gyakorlat azon elemén azonban, amely szerint az esélyegyenlőség sérelme alkotmányosan csak a közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermék vonatkozásában kérhető számon, a törvénymódosítás nem változtatott.
[15] Mindezek alapján az NVB megállapította, hogy mivel a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esélyegyenlőség biztosítása a jelöltek, jelölő szervezetek között alapelvének betartása sajtótermékek vonatkozásában csak a közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermékek esetében érvényesülhet, a nem ilyennek minősül L.E.Sz. című kiadvány, illetve annak kiadója nem követett el választási jogsértést. A fentiekre tekintettel az NVB az FVB határozatát a megváltoztatott indokolással hagyta helyben.
A felülvizsgálati kérelem
[16] Az NVB határozatával szemben a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[17] A megsértett jogszabályként a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontját, 139. § (2) bekezdését, 151. § (1) bekezdését, 152. § (4) bekezdését jelölte meg, továbbá az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, IX. cikk (2) és (3) bekezdését, 28. cikkét, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Smtv.) 10. §-át.
[18] Mindenekelőtt az érintettségével kapcsolatban rögzítette, hogy az Európai Parlament tagjainak választásán listát állító jelölő szervezet, és a felülvizsgálni kért eljárásban az NVB a kérelmező fellebbezését vizsgálta meg, és annak során hagyta helyben a kérelmező által támadott elsőfokú határozatot, ebből fakadóan nem lehet elvitatni, hogy a fellebbezést elutasító határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesszen elő. Nézete szerint az esélyegyenlőséghez fűződő joga sérült azzal, hogy a (...) Zrt. által kiadott L.E.Sz. című újság a kérelmezői párt európai parlamenti választások vonatkozásában kifejtett konkrét és dokumentált tevékenységéről nem, a konkurens jelölő szervezet tevékenységéről viszont beszámolt az olvasóinak. Nézete szerint a kérelmezői pártnak joga van ahhoz, hogy egy nagyrészt közpénzből fenntartott, ingyenes, minden háztartásban eljuttatott időszaki kiadványt kiadó sajtószerv ne csak más jelölő szervezet kampánytevékenységéről (aláírásgyűjtéséről), hanem az övéről is beszámoljon. Külön kiemelte, hogy a L.E.Sz. egy ingyenes, Szombathelyen több 10 ezer példányban megjelenő és háztartásba eljutó időszaki lap, amiben az állami és kormányzati hirdetések összege listaáron egy lapszámban meghaladja az 1 millió Ft-ot, az ezen hirdetések mennyisége (mérete) jelentősen meghaladja a magánszektor hirdetésének mértékét.
[19] A L.E.Sz. kiadója a K. tulajdonában áll 2018. november 27-e óta, amely Alapítvány tulajdonában 29 médiatartalom-szolgáltató gazdasági társaság is áll. A felülvizsgálati kérelem az internetről levett adatokkal kívánta alátámasztani, hogy a lap hány példányszámban jelenik meg, a hirdetéseknek milyen listaára van, és azt, hogy a konkrét két lapszámban milyen összegben jelent meg állami, illetve kormányzati hirdetés.
[20] Rögzítette, hogy a jogvita abban áll, hogy az NVB szerint – a Kúria gyakorlata alapján – a választási eljárás alapelvei a közhatalmi szerv által fenntartott lapok szerkesztői szabadságát korlátozhatják, míg a nem közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermékek esetében ilyen korlátozás alkotmányosan nem igazolható. Az NVB a határozatában arra a kúriai végzésre hivatkozik, ami miatt a jogalkotó a bírósági gyakorlat megváltoztatása érdekében módosította a Ve.-t annak érdekében, hogy egyetlen lapszám vizsgálata alapján ne legyen megállapítható az esélyegyenlőség megsértése.
[21] A kérelmező úgy látta, hogy az NVB támadott határozatából egyébiránt az következik, hogy megállapították volna jogsértést, ha tárgybeli kiadványt állami, önkormányzati jogalany adta volna ki.
[22] A jogalkotó nem szűkítette az esélyegyenlőség megsértésének alanyi körét, így a Ve. nem korlátozza a közhatalmi szerv által fenntartott lapokra az esélyegyenlőség elvének megsértése vizsgálatát, a jogsértés megállapíthatóságát. E körben utalt a kérelmező a Ve. 139. § (2) bekezdésére és a 152. § (4) bekezdésére. Hivatkozott az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére és a IX. cikk (1) és (2) bekezdésére. Nézete szerint a sajtó szerkesztői szabadsága nem korlátozhatatlan, ebből fakadóan a választási kampány időszakban vizsgálat tárgyává tehető a szerkesztett sajtó tartalom és a választási alapelvek érvényesítése érdekében megállapítható a jogsértés, eltiltható a Kiadó a további jogsértéstől. Ezt az NVB sem vitatta, csupán arra a jogsértő álláspontra helyezkedett, hogy a szerkesztett sajtó tartalom nem állami jogalany esetében nem vizsgálható.
[23] A kérelmező úgy látta, hogy az NVB álláspontja az, hogy az egy kézben lévő kiadók, amelyek több százféle sajtóterméket adnak ki, korlátozás és következmények nélkül sérthetik meg a választási alapelveket a kampányidőszakban, ugyanis az NVB szerint a nem közhatalmi szerv által fenntartott sajtótermékek esetében a korlátozás alkotmányosan nem igazolható.
[24] Kérelmező meglátása szerint bárki alapíthat Magyarországon lapot, fenntartani azonban nem fogja tudni kormányzati, állami hirdetések nélkül már csak azért sem, mert a hirdetési piac egyik jelentős, hanem a legnagyobb szereplője az állam lett Magyarországon. Jelen ügyben vizsgált kiadvány sem lenne hirdetések nélkül fenntartható. Az érintett lapszámokat megvizsgálva – összevetve a kiadó hirdetési ajánlatával – megállapítható, hogy egy-egy lapszámban egy millió forintot meghaladó összegű kormányzati, illetve állami tulajdonú és állami monopóliumot működtető gazdasági társaság ((...) Zrt.) hirdetése szerepel. Ilyen körülmények között jelentősége van annak, hogy a L.E.Sz. ingyenesen jutott el legalább 31.300 Szombathelyi választóhoz.
[25] Hivatkozott még arra kérelmező, hogy a K. számos médiavállalkozás kizárólagos, illetve többségi részesedésének megszerzésére irányulóan kötött megállapodást a felajánlókkal 2018. november 28-án. Saját honlapján felsorolásra is került a jelen ügyben vizsgált kiadvány kiadója is. Ezzel az aktussal formalizálták az elmúlt években kialakított működést. Álláspontja szerint a sérelmezett tartalom nem egy újságíró munkájának eredménye, hanem a kormánypropaganda terméke. A kiadó a sérelmezett tartalmat szerkesztősége útján, nem a sajtó feladata és jogai körében jelentette meg, hanem tulajdonosi akaratra, a kormányzattól származó hirdetési bevételek érdekében. Kérte ezért a jogsértés megállapítását.
[26] A Kúria biztosította az ügyben vizsgált kiadvány kiadójának és egyszemélyi tulajdonosának a K.-nak a nyilatkozattétel lehetőségét a végzés hivatalos nyilvántartásokban, illetve nyilvánosan elérhető e-mail címekre (beleértve a kiadvány szerkesztőségének e-mail címét is) való megküldésével, azonban arra az előírt határidőig nyilatkozat, észrevétel nem érkezett.
A Kúria döntése
[27] A Kúria megállapította, hogy az NVB határozata a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő.
[28] A Ve. 222. § (1) bekezdése értelmében a választási bizottság másodfokú határozata, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.
[29] A Ve. 223. § (3) bekezdése szerint fellebbezést és bírósági felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani jogszabálysértésre hivatkozással [a) pont], illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen [b) pont].
[30] A Ve. 2. § (1) bekezdése c) pontja szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni az esélyegyenlőség alapelvét a jelöltek és a jelölő szervezetek között.
[31] A Ve 152. § (4) bekezdése szerint a 2. § (1) bekezdés c) pontjának megsértése időszaki kiadvány esetén akkor állapítható meg, ha az legalább két egymást követő lapszám együttes vizsgálata alapján fennállt a megjelölt bizonyítékok alapján.
[32] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a kérelmező az érintettségét megfelelően igazolta, és jogszabálysértésre is hivatkozott, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta.
[33] A Kúria csupán utal arra, hogy azon kérdést, hogy a Fidesz-KDNP aláírásgyűjtése ténylegesen kampánytevékenység volt-e a Ve. fogalomrendszerében, az NVB már nem is vizsgálta, ugyanis irrelevánssá vált azon „előkérdésben” elfoglalt jogi álláspontja miatt, mely szerint – figyelemmel a határozatában hivatkozott AB határozatra és a Kúria gyakorlatára – a nem állami, nem önkormányzati fenntartású írott sajtó vonatkozásában nem áll fenn szankcionálhatóság az általuk nyújtott tájékoztatás jellege, minősége miatt.
[34] A felülvizsgálati kérelem erre tekintettel már arra irányult, hogy a kérelmező szerint a választási kampány során az esélyegyenlőség biztosítása a szóban forgó időszaki laptól is elvárható követelmény volt, amit azzal kívánt alátámasztani, hogy ismerete szerint nagyrészt közpénzből fenntartott, ingyenes, a legtöbb háztartásba eljuttatott lapról van szó. A lap részben közpénzből fenntartottságát azzal indokolta, hogy a kormányzati hirdetések mennyisége jelentősen meghaladja a magánszektor hirdetését, és ennek alátámasztására az internetről elérhető adatokat, hirdetési listaárakat, illetve konkrét lapszámban megjelent hirdetéseket (benne pl. az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. hirdetését) jelölte meg.
[35] Ugyanakkor a kérelmező a felülvizsgálati kérelemben a határozati állásponttal, mint az NVB „alkotmányossági” kérdésben elfoglalt álláspontjával „vitatkozik”, miközben a kérelmező meg sem említette azt az alkotmánybírósági határozatot, amelynek több releváns bekezdését a határozat pontosan idézte, és amelyen lényegében az NVB határozata nyugodott, amelyre felépült. Az Alkotmánybíróság ugyanis éppen a Ve. rendszerében, választási panasz ügyben hozott kúriai végzés elleni alkotmányjogi panasz keretében vizsgálta a jelenleg is érintett kérdéskört, melyet az NVB a döntése alapjául vett figyelembe.
[36] A felhívott 3096/2014. (IV.11.) AB határozat egyebek közt rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a sajtószabadság korlátozásának alkotmányossági mércéi eltérnek az egyes tömegkommunikációs eszközök tekintetében. A médiaszolgáltatók (televízió, rádió) esetében – eleinte a frekvenciaszűkösségre, később egyre inkább a társadalomra, és az emberi gondolkodásra gyakorolt speciális hatásra hivatkozva – az Alkotmánybíróság más sajtószervekhez képest a szerkesztői szabadság szélesebb körű korlátozását tartotta elfogadhatónak [összefoglalóan lásd: 165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478]. A Kúria döntésében foglalt jogértelmezés, mely szerint adott esetben a sajtótermékek (azaz az írott sajtó) szerkesztői szabadságát is korlátozhatják a Ve. alapelvi rendelkezései, a tájékoztatásra vonatkozó követelményekkel áll összefüggésben. Az Alkotmánybíróság az 1/2007. (I.18.) AB határozatban a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tárgyilagos tájékoztatás követelményét elfogadta a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátjaként, de a korlátozás igazolására felhozott érvek az audiovizuális média említett sajátosságaihoz kötődnek, és a nyomtatott sajtótermékek esetében nem állnak fenn. Az írott sajtó esetében az Alkotmánybíróság kezdettől fogva a lapalapítás korlátlan szabadságát tekintette mérvadónak, és e körben a sajtó befolyásoló ereje és hatásmechanizmusa sem válhatott korlátozást igazoló indokokká. Ennek értelmében a sajtótermékek nem szankcionálhatók az általuk nyújtott tájékoztatás jellege, minősége miatt [35. megfontolás].
[37] Bizonyos körben kivételt jelenthetnek azonban ez alól a közhatalmi szerv által fenntartott, közpénzből működtetett sajtótermékek. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény preambuluma értelmében a helyi önkormányzatok a „helyi választópolgárok közösségének” önkormányzását testesítik meg, de egyúttal „az egységes állami szervezetrendszer részeként" működnek. Az ő tevékenységük tehát, mind a helyi közhatalom gyakorlása, mind a felhasznált közpénzek miatt már kapcsolatba hozható a társadalom tagjainak tájékozódáshoz való jogával. Erre tekintettel az ilyen sajtótermék által nyújtott tájékoztatásra mégis előírhatók bizonyos követelmények [36 megfontolás].
[38] Az Alkotmánybíróság határozatának 42. megfontolása szerint a választási kampányban más időszakokhoz képest is különösen nagy jelentősége van a választópolgárok minél szélesebb körű tájékoztatásának. A demokratikus jogállamiság elve megkívánja, hogy a népképviseleti szervek megválasztására demokratikus közvélemény és a választók minél megalapozottabb döntése alapján kerüljön sor. Szabad és demokratikus választások nem képzelhető el anélkül, hogy a sajtó ne a megfelelő tájékoztatáshoz kapcsolódó alkotmányos felelőssége szerint járna el. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az mindenekelőtt és leginkább a szerkesztés szabadságának elismerését, a tartalmi beavatkozás tilalmának tiszteletben tartását igényli az állam részéről. Meghatározott körben azonban alkotmányosan indokolhatóvá és szükségessé válhat a tájékoztatást érintő egyes követelmények előírása. A médiaszolgáltatók tevékenysége mellett ebbe a körbe vonható a közpénzből fenntartott sajtótermékek működése is…
[39] Bár nem kötelező jogi dokumentumok az Európa Tanács Miniszter Bizottságának ajánlása, és különösen nem kötelező jogi erővel bíró dokumentum a Velencei Bizottság véleménye, de a fentieket erősítő érvként megemlítendő az is, hogy a minden szervre – így a Kúriára nézve is – kötelező határozatokat hozó Alkotmánybíróság arra is hivatkozott, hogy a fenti értelmezés áll összhangban az Európa Tanács Miniszter Bizottsága által 1999-ben elfogadott egyik ajánlással, és a Velencei Bizottság egyik véleményével [3096/2014 (IV.11.) AB határozat 43. és 44. megfontolásai].
[40] Az Alkotmánybíróság határozatából – különösen a 42. megfontolásából – egyértelműen megállapítható, hogy helyi önkormányzatok kiadványai esetében azért kérhető számon a jelölő szervezetek esélyegyenlőségének biztosítása választási kampányidőszakban, mert közpénzből fenntartott sajtótermékekről van szó. Ebből következik, hogy pontatlan és félreérthető az NVB határozati indokolásának azon része, amely ezen AB határozatra hivatkozva önmagában a kiadványt kiadó közhatalmi státuszát tekinti mérvadónak. Az Alkotmánybíróság – és a hivatkozott kúriai döntésekből is – az következik, hogy a közhatalmi szervek esetében a közpénzből való működés megdönthetetlen vélelem, míg nem közhatalmi szervek esetében – bármennyire is közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű vállalkozásnak minősül a K. – a közpénzből, államinak minősülő forrásokból működés külön igazolást igényel.
[41] A fenti alkotmánybírósági határozat 46. megfontolása azt is rögzítette, hogy mindez azt jelenti, hogy az államnak elkötelezettnek kell lennie a törvények olyan alkalmazása iránt, amely az egyenlő bánásmódot biztosítja minden érintettet illetően a választási eljárásban
[42] Egy magatartás államnak való betudhatósága minden olyan jogterületen ahol az állami magatartásnak, támogatásnak, közpénznek valamilyen jogi relevanciája van, – így a nemzetközi jogban, tiltott állami támogatások jogában, általában a versenyjogban, az állami beszerzéseket szabályozó közbeszerzési jogban, de akár a polgári jogban is (Pfv.IV. 20.430/2016/4, Pfv.IV.22.166/2017/4) – megállapítható nem csak az állam közvetlen, de a közvetett, az állam által valamilyen (tulajdonlás, szerződéses, szervezeti, vagy más) módon ellenőrzött magánszervezet vagy vállalkozás magatartásai esetében is.
[43] Azonban bármelyik jogterületet is nézzük, egy magánszervezet magatartása államnak való betudhatósága (amit a sérelmezett sajtótermékek esetében a kérelmező – jogi értelemben – állít) mindig egyedi és a körülmények gondos mérlegelését igénylő, gyakran hosszadalmas eljárások eredményeként állapítható meg.
[44] A Kúria álláspontja szerint választási eljárásban egy magánszervezet magatartása államnak való betudhatóságához az érintett magatartás közpénzből (nagyrészt közpénzből), állami forrásokból való finanszírozottságát kell igazolni.
[45] Az igazolás mértékét és módját ugyan a három napos rövid határidőkhöz és ezért a bizonyítási eljárás korlátozott lehetőségére figyelemmel kell meghatározni, de az igazolás módja nem különbözik abban más jogterületek gyakorlatától, hogy egyediesítve, az eset összes körülményei alapján kell a jogi következtetéseket levonni.
[46] Jelen ügyre vonatkoztatva a fenti tételeket ugyan az megállapítható, hogy a közvetlen kormányzati hirdetések állami forrásoknak, közpénznek tekinthetők, de a Szerencsejáték Zrt. által feladott hirdetések beszámítása nem volt igazolt, mivel nem elegendő állami tulajdon tényére, és kizárólagos jogosultságon alapuló tevékenységére hivatkozni. Mindez nem köztudomású, és a Kúriának sem lehet hivatalos tudomása arról, hogy az állami tulajdonlás fennáll-e, az milyen mértékű, és az állami monopólium-e, kizárólagos jogosultság körébe tartozik-e ezen gazdasági társaság által folytatott tevékenység. Az előbbi kérdésben elvárható egy három napos eljárásban is a kérelmezőtől a cégnyilvántartási adatok csatolása, a kizárólagos jog fennállása tekintetében pedig a vonatkozó jogszabályokra hivatkozás, melyek a kizárólagos jogot biztosítják, illetve egyéb olyan álláspontját igazoló körülmények feltárása, melyek az adott gazdasági társaság és állam viszonyát – az eljárás keretei közötti lehetséges mértékig teljes körűen – bemutatják.
[47] De még ha elfogadható is lett volna az az állítása a kérelmezőnek, hogy egy millió forint feletti az állami források aránya az állami hirdetéseken keresztül lapszámonként, egyáltalán nem igazolta a kérelmező, hogy az érintett két kiadvány (nagyrészt) állami forrásokból finanszírozott. Ehhez azt is be kellett volna mutatnia, hogy vagy a kiadó általában közpénzből finanszírozott, vagy a konkrét lapszám(ok) előállítása milyen költségek mellett lehetséges. Ennek hiányában a Kúria semmilyen következtetést nem tudott levonni arra nézve, hogy ezen kiadványok szerkesztési szabadsága korlátozható-e arra hivatkozással, hogy azok közpénzből finanszírozottak, melyre nézve a Ve. 152.§ (4) bekezdése folytán a Ve.2.§ (1) bekezdés c) pontja számon kérhető.
[48] A kérelmező, amikor a Ve.152.§ (4) bekezdésére hivatkozott, és az írott sajtót érintő média szerkezetét módosító átalakulásokat hosszasan részletezte, akkor arra is utalt, hogy nem lehet különbséget tenni a Ve.2.§ (1) c) pontjának alkalmazása szempontjából az államnak betudható magatartást tanúsító szervezetek által kiadott sajtótermékek és a lineáris médiaszolgáltatók, valamint a többi írott sajtótermék között. Ezzel kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy a kérelmező által figyelmen kívül hagyott fenti AB határozatból következik ez a különbségtétel, és aligha képzelhető el olyan médiaszerkezetet módosító átalakulás – és jelen ügyben ilyet kérelmező nem is állított – amely az írott sajtó egészére azonos kiegyensúlyozottsági követelményeket írhatna elő, mert az a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság indokolatlan, szükségtelen és aránytalan korlátozása lenne még választási kampányidőszakban is.
[49] Az a kérdés pedig, hogy a K. által tulajdonolt és/vagy irányított média tekinthető-e egységesnek és olyan önálló, a magyar médiarendszert meghatározó domináns szereplőnek, mint akire a lineáris médiaszolgáltatókra vagy közpénzből működő írott sajtóra vonatkozó szabályok alkalmazandók külön igazolás nélkül is, az AB határozatban megfogalmazott kritériumok alapján dönthető el, melyek szerinti értékelés elsősorban az Alkotmánybíróság feladata.
[50] Fentiekre tekintettel a Kúria az NVB érdemben jogszerű határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta.
Záró rész
[51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – figyelemmel a Ve. 229. § (2) bekezdéséből következően alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény (Knp.) 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[52] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az illetékekről szóló1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja és igazoltan (2) bekezdése alapján személyes illetékmentességben részesül. Ezért az Itv. 62. (1) bekezdés s) pontján alapuló tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel, az Itv. 45/A. § (5) bekezdése szerinti mértékű, le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdése szerint a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam viseli.
[53] A végzés elleni felülvizsgálatot a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. május 6.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,
Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró