A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
végzése
Az ügy száma: Kvk.III.37.237/2018/2.
A tanács tagjai: Dr. Kovács András tanácselnök
Dr. Márton Gizella előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó bíró
A kérelmező: (...)
A kérelmező képviselője: (...)
Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
153/2018. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 153/2018. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.
A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat szempontjából lényeges tényállás és a választási bizottsági határozatok releváns része
[1] A Momentum Mozgalom 2018. február 20. napján a szegedi (...) bevásárlóközpont parkolójában a villanyoszlopokon plakátokat helyezett el.
[2] A kifogást tevő – mint a plakátelhelyezéssel érintett ingatlan tulajdonosa – a Csongrád Megyei 02. számú Országos Egyéni Választókerületi Bizottságnál (a továbbiakban: OEVB) előterjesztett beadványában kifogásolta a közforgalom számára megnyitott magánterületen levő parkolóban található villanyoszlopokon a plakátok elhelyezését és kérte a plakátok eltávolítását, a jogsértőnek a további jogsértéstől való eltiltását. Előadta, hogy a magántulajdonban álló ingatlanon a tulajdonost illeti a rendelkezési és használati jog, valamint birtoklás joga. A plakát elhelyezése sérti a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) vonatkozó rendelkezéseit. A Ve. a tulajdonjogot nem korlátozza, így a Ve. 144. §-ában kiemelt korlátozásokon túl a plakátok kihelyezése mások alapvető jogait nem sértheti, így különösen nem korlátozhatja másnak a tulajdonhoz való jogát és azok részjogosítványait. Előadta, hogy a Ve. 144. § (4) bekezdésének megszorító értelmezése ahhoz vezetne, hogy a kerítés és a fal kivételével gyakorlatilag bármilyen magántulajdonban álló tárgyon, berendezésen elhelyezhető lenne plakát a tulajdonos engedélye nélkül, mely ellentétes lenne a Ve. alapelveivel, a tulajdonhoz való joggal és a jogállamisággal.
[3] Az OEVB a 2/2018.(II.26.) számú határozatával a kifogást elutasította. Határozatában idézte a Ve. 144. §-ban foglalt rendelkezéseket és a Kúria ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel kifejtette, hogy a választási plakátok elhelyezésére kizárólag a Ve. 144. § rendelkezései az irányadóak, mivel a Ve. 144. §-a zárt szabályrendszert alkot. A választási plakát kampányidőszakban történő elhelyezésére vonatkozó korlátozás szűken szabja meg azon tárgyak körét, ahol a plakát elhelyezéséhez szükséges a tulajdonos, bérlő, illetve a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulása. Nem sérti a Ve. szabályait, ha az épületnek vagy kerítésnek nem minősülő helyeken, pl. villanyoszlopon a tulajdonos hozzájárulása nélkül kerül elhelyezésre a választási plakát.
[4] A kifogást tevő fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) a 153/2018. számú határozatával az OEVB határozatát megváltoztatta és a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Azt állapította meg, hogy a kifogást tevő konkrét jogszabálysértést a kifogásában nem jelölt meg, a Ve. 144. § (4) bekezdésére csak jogértelmezési kérdésként hivatkozott, az abban foglalt szabály megsértését nem állította. Konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül csak a tulajdonjog mint alapjog megsértésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a kifogást tevő a sérelmezett tevékenységet a Ve. 144. §-ában rögzített rendelkezésekkel nem ütköztette. A tulajdonjog alapjogi védelméből származtatott értelmezése ellentétes a Ve. 144. § (3) bekezdésben biztosított általános felhatalmazással. Rámutatott, hogy a Ve. 144. §-a egy zárt szabályrendszert alkot, a választási plakát elhelyezésére kizárólag a Ve.-nek ezen rendelkezései az irányadóak. E rendelkezéseknek az Alaptörvény tulajdonjoghoz való jog védelmét biztosító rendelkezésével való ütközése a választási bizottságok által nem vizsgálható, e körben utalt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára és a Kúria Kvk.III.37.512/2014/3. számú végzésében kifejtettekre.
[5] Mindezekre figyelemmel a Ve. 215. § c) és d) pontja alapján, utalva a 212. § (2) bekezdés a) pontjára, a jogszabálysértés megjelölése hiánya, a választási bizottság hatáskörébe nem tartozó kérdés felvetése okán a kifogást érdemi vizsgálatra alkalmatlannak tartva a rendelkező rész szerinti döntést hozta.
A felülvizsgálati kérelem
[6] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB és az OEV határozatának megváltoztatásával a kifogásnak helyt adó döntés hozatalát kérte. Érintettségét abban jelölte meg, hogy a plakátelhelyezéssel érintett ingatlannak a tulajdonosa, melynek igazolására a tulajdoni lapot csatolta.
[7] Álláspontja szerint az NVB határozata sérti a Ve. 231.§ (1) bekezdés d) pontját, mert a fellebbezés – az NVB állításával szemben – tartalmazott jogszabálysértés megjelölést, mert a fellebbező a fellebbezésében részletesen kifejtette a Ve. 144. § (4) bekezdése értelmezésével kapcsolatban az álláspontját, amely jogszabálysértésre való hivatkozásnak minősül. Előadta továbbá, hogy nem érdemi vizsgálat nélküli elutasítási ok a Ve. 144. §-ának és az Alaptörvény összhangjának vizsgálatára vonatkozó hatáskör hiánya, mert ezt a Ve. 231. § (1) bekezdése nem definiálja. Sérelmezte azt is, hogy a határozat nem utalt a Ve. 231. § (1) bekezdésében foglalt egyik rendelkezésre sem az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás jogalapjaként.
[8] A Ve. 144. § (4) bekezdésének értelmezésére előadta, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:13. § (1)-(3) bekezdései, az Alaptörvény XIII. cikke, XXIII. cikke rendelkezéseit nem korlátozhatja Ve. 144. § (1) és (4) bekezdéseinek szó szerinti értelmezése, nem tehető megengedetté a magántulajdonban álló bármely tárgyon a választási plakát elhelyezése. Ezzel a magántulajdon, a tulajdonjog aránytalan és szükségtelen korlátozása következne be. Emellett vizsgálni kell a jogalkotó célját a Ve. 144. § (4) bekezdésében foglalt korlátozás körében.
[9] Álláspontja szerint az NVB határozata a Ve. 144. § (1) és (4) bekezdésével ellentétes, mert nem állapította meg ezeknek a rendelkezéseknek a megsértését. Ezek a rendelkezések helyes értelmezése mellett a választási plakát nem helyezhető el magánterületen, de még annak a közforgalom számára megnyitott területén sem.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A bírósági felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[11] A Kúria a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján a kérelmező érintettségét vizsgálta. E rendelkezés értelmében az NVB határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.
[12] A Kúria a Ve. 222. § (1) bekezdésére tekintettel az ingatlantulajdonos érintettségét elfogadta.
[13] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Ve. 224.§ (3) bekezdés a) pontja, 223.§ (3) bekezdés a) pontja, valamint a 231.§ (1) bekezdés d) pontja értelmében a bírósági felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés adja meg a felülvizsgálat kereteit.
[14] A Kúria mindezek okán elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ve. 231.§ (1) bekezdés d) pontjának megsértését vizsgálta. A kérelmező e jogsértés elkövetését azért rótta az NVB terhére, mert álláspontja szerint a fellebbezés tartalmazott jogszabálysértés megjelölést, méghozzá a Ve. 144. § (4) bekezdésének megsértésére való hivatkozást. Az NVB nem a fellebbezés, hanem a kifogás kapcsán állapított meg hiányosságot, a jogszabálysértés megjelölésének hiányát, ezért a fellebbezés hiányosságát vitató felülvizsgálati kérelem alaptalan, a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja a fellebbezés kapcsán megsértésre nem kerülhetett.
[15] Az NVB utalt arra, hogy az Alaptörvény és a Ve. 144. § összhangjának vizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel, ezért ez okból a Ve. 215. § d) pontja szerint utasította el érdemi vizsgálat nélkül a kifogást. A kérelmező e körben a Ve. 231. § (1) bekezdés alkalmazásának hiányára tévesen hivatkozott, mert nem a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításának rendelkezései alkalmazására került sor, ezért ebben a körben a kérelmező felülvizsgálati kérelme szintén alaptalan volt.
[16] A Ve. 228. § (2) bekezdése és 229. § (1) bekezdése értelmében a bírósági felülvizsgálat tárgya a perbeli ügyben az NVB-nek az a határozata, amely a kifogást nem tartotta – annak hiányossága miatt – érdemben elbírálhatónak. A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében a Ve. 144. § (4) bekezdésének helyes értelmezésével kapcsolatos álláspontját is kifejtette, amely a bíróság által a felülvizsgálati eljárásban csak akkor lenne érdemben felülvizsgálható, ha azzal kapcsolatosan a felülvizsgálni kért NVB határozatban az NVB érdemben kifejtette volna az álláspontját, így ez a jogkérdés a határozat tárgya lenne vagy ha egy, az NVB által elkövetett eljárási jogszabálysértés, erre hivatkozó felülvizsgálati kérelem alapján, megállapítható lenne – azaz ha a kifogásban a jogszabálysértés megjelölésre került volna, mely tényt az NVB tévesen ítélt volna meg –, mely esetben a Kúria, az NVB helyett, a fellebbezés elbírálásával az elsőfokú határozat tartalmát vizsgálná felül. A kérelmező felülvizsgálati kérelme a jogszabálysértés megjelölésének hiányát téves jogszabályi hivatkozással érdemben támadni nem tudta, ezért az NVB határozatának a jogszabálysértés hiányát megállapító rendelkezése nem volt felülvizsgálható, azt tényként kellett kezelni, melynél fogva a kifogást elbíráló elsőfokú határozatnak a Ve. 144. § (4) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos álláspontja nem volt a bíróság által felülvizsgálható, ebben a kérdésben a Kúria nem foglalhatott állást.
[17] A fentiek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme alaptalan volt, ezért a Nemzeti Választási Bizottság határozatát a Ve. 231.§ (5) bekezdés a) pontja értelmében helybenhagyta.
[18] A Kúria az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
[19] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232.§ (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. március 5.
Dr. Kovács András s.k. tanácselnök,
Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró,
Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró