A Kúria
v é g z é s e
Az ügy száma: Kvk.II.37.706/2019/4.
A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Márton Gizella előadó bíró
Dr. Rothermel Erika bíró
A kérelmező: Momentum Mozgalom
(cím)
A kérelmező képviselője: Dr. Tordai Csaba ügyvéd
(cím)
Az érintettek: FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség
(cím)
és
Kereszténydemokrata Néppárt
(cím)
Az ügy tárgya: választási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kérelmező
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nemzeti Választási Bizottság
56/2019. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 56/2019. számú határozatát – a Fővárosi Választási Bizottság 6/2019. (IV. 15.) számú határozatára is kiterjedő hatállyal – megváltoztatja, a kérelmező kifogásának részben helyt ad és megállapítja, hogy a FIDESZ-KDNP 2019. április 8. napján – megtévesztő tájékoztatásával – megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját.
A feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor – a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: FIDESZ-KDNP) jelölő szervezet listaállításához szükséges aláírások leadását követően – Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban rögzített, https://drive.google.com/file/d/198d2mFLjBALua8DG_hvD_ezOj69c4tO9/view?… linken megtekinthető videofelvétellel igazoltan a FIDESZ-KDNP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A videofelvétel alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a FIDESZ-KDNP logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepel, a pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!” felirat olvasható. A fenti helyszínen és körülmények között videót készítő személy kérdésére a jelenlévő jelelő szervezeti aktivisták (húszezres aláírást gyűjtenek-e, az aláírással az európai parlamenti választásra lehet-e delegálni kérdésre) többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ-KDNP számára a 2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. E mellett elhangzott az a tájékoztatás is, hogy az aláírással Orbán Viktor migrációellenes programját lehet támogatni. A videofelvétel tanúsága szerint az aláírás gyűjtésére szolgáló aláíróív nem a Választási Iroda által kiadott, a jelöltállításhoz szükséges aláírások gyűjtésére szolgáló ajánlóív volt, mert azzal sem formájában, sem tartalmában nem volt azonos. Az aláírásgyűjtő íven az aktivisták Orbán Viktor programját támogató aláírásokat gyűjthettek. Az aktivisták arra a kérdésre, hogy lehet-e a Nemzeti Választási Iroda által kiadott és más jelölő szervezetek által használt aláírásgyűjtő ívtől eltérő íven az európai parlamenti választáshoz támogatói aláírásokat gyűjteni, azt állították, hogy minden jelelő szervezet olyan ajánlóívet használ, amilyet szeretne.
A kérelmező kifogása
[2] 2019. április 11-én a kérelmező kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB) a hozzá eljuttatott videofelvételen látható magatartás miatt. Álláspontja szerint a videofelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) szerinti ajánlóíven, arra rendszeresített formanyomtatványon és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvására, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a Ve. 120. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet. Kérte a jogsértés tényének megállapítását, a jogsértőnek a további jogsértéstől való eltiltását, valamint a jogsértővel szemben bírság kiszabását.
[3] A NVB a kifogást, mivel az abban megjelölt jogsértés elkövetési helye Budapest volt, a Ve. 213. § (1) bekezdése alapján 2019. április 12-én áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbikban: FVB).
Az elsőfokú és a másodfokú választási bizottságok határozatai
[4] Az FVB a 6/2019. (IV. 15.) számú határozatában a kifogást elutasította a jogsértés hiányára utalással. Megállapította, hogy a jelölő szervezet aktivistái olyan aláírásgyűjtést folytattak, amely nem azonos az Európai Parlament tagjainak választásán folytatott aláírásgyűjtéssel. Rögzítette, hogy az aktivisták többször ellentmondó tájékoztatást adtak, de elhangzott a helyes tájékoztatás is. A jelölő szervezet aláírásgyűjtő tevékenységét nem minősítette jogsértőnek, más jelölő szervezetnek okozott joghátrányt, jogosulatlan előnyt nem észlelt. Továbbá értékelte, hogy a választópolgár önkéntesen és szimpátia alapján járul a pulthoz. Utalt rá, hogy a megtévesztés azért sem valósult meg, mert a pulton feltüntették, hogy a jelölő szervezet Brüsszelben történő megjelenését lehet támogatni, nem pedig a strasbourgi székhelyű Európai Parlament képviselőjelöltjeit ajánlani. Az aláírás előtt bárki elolvashatja az aláíró ív tartalmát. Arra az érvelésre, hogy a nem hitelesített aláírásgyűjtő ívre nem vonatkoznak a törvényi rendelkezések (Ve. 121. § (1) bekezdés), azokat nyomtalanul el lehet tüntetni, kifejtette, hogy ez azért nem releváns, mert az informatikai technológia állása szerint mindkét módon gyűjtött aláírásokat épp úgy fel lehet használni, és ezzel mindenki tisztában van.
[5] A kérelmező fellebbezést nyújtott be. Érintettségének igazolásául előadta, hogy olyan jelölő szervezet, amelynek listáját a 2019-es európai parlamenti választásokra az NVB 44/2019. számú határozatával nyilvántartásba vette. Álláspontja szerint a jelen ügyben felmerülő jogsértés a jogait, valamint jogos érdekeit közvetlenül érinti, mivel a választásokon való sikeres részvétel előfeltétele a választópolgárokkal való kapcsolattartás. A jogsértően eljáró jelölő szervezet előnyhöz jutott azáltal, hogy a választópolgárokat megtévesztette, amellyel egyúttal hátrányt okozott a többi jelölő szervezetnek, így neki is.
[6] Sérelmezte a kifogása elutasítását. Továbbra is állította a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjai megsértését és további jogsértésként hivatkozott a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja megsértésére. Megítélése szerint a nem a hivatalos íven történő aláírásgyűjtés sérti a választások tisztaságát, csorbítja a jelölő szervezetek közti esélyegyenlőséget, valamint ellentétes a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvével.
[7] Az NVB az 56/2019. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással.
[8] Az NVB mindenek előtt rögzítette, hogy a fellebbezéssel kapcsolatban megkívánt az ügyben való érintettség vizsgálata tekintetében ugyan még nincs kialakult választási bizottsági gyakorlat, de az érintettség követelménye fogalmilag a fellebbezés kapcsán is ugyanazt jelenti, mint a felülvizsgálati kérelmek vonatkozásában, így az NVB alappal támaszkodhat a Kúria és az Alkotmánybíróság döntéseiben az érintettség kapcsán megfogalmazott megállapításokra.
[9] Az NVB relevánsnak vélt alkotmánybírósági [3081/2014. (IV. 1.) AB végzés] és kúriai (Kvk.III.37.322/2019/3., Kvk.I.37.493/2014/3., Kvk.IV.37.286/2018/2.) döntéseket idézve, arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező érintettséggel kapcsolatos nyilatkozata nem tartalmazott részletes okfejtést az érintettség indokolására, és az absztrakció szintjén áll, amely alapján érvelése – különös tekintettel a Kvk.IV.37.286/2018/2. számú végzésében foglalt indokolásra – nem alkalmas az érintettség igazolására. Az NVB szerint a fellebbezéssel élő kérelmező nem igazolta a Ve. 221. § (1) bekezdésében foglalt jogorvoslati jogosultságát, ezért a fellebbezést a Ve. 231. § (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem
[10] A kérelmező a bírósági felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a FIDESZ-KDNP aktivistái megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait, másodlagosan pedig az FVB határozatának helybenhagyását kérte.
[11] A kérelmező felülvizsgálati kérelme vonatkozásában az érintettsége alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy az általa benyújtott fellebbezésnek az érintettség hiánya okán történő érdemi vizsgálat nélküli elutasítása kiüresítette a jogorvoslati jogát, mert a jogorvoslati kérelme jogsértően elbírálatlan maradt és ez közvetlenül érinti neki mint fellebbezőnek a Ve. 221. § (1) bekezdésében biztosított, fellebbezéshez való jogát.
[12] A kérelmező a kifogásában és a fellebbezésében vitatott cselekményt illetően az érintettségét arra alapozta, hogy a 2019-es európai parlamenti választásokra az NVB által nyilvántartásba vett jelölő szervezet, ezért jelölő szervezetként részt vesz az európai parlamenti választási kampányban. Mivel az általa jogsértőként jelölt kampánytevékenység az azt folytató számára a többi jelölthöz, jelölő szervezethez képest jogosulatlan előnyt biztosít, egyúttal a többieknek, így neki is hátrányt okoz, ekként e tevékenység a többi jelölt és jelölő szervezet jogát is közvetlenül érinti. A kérelmező számos kúriai döntésre (Kvk.I.37.226/2015/2., Kvk.II.37.391/2018/4., Kvk.III.37.326/2019/4., Kvk.IV.37.452/2018/4., Kvk.V.37.941/2016/3., Kvk.VI.37.414/2018/2.) hivatkozva hangsúlyozta, hogy a Kúria a jogsértőnek állított kampánytevékenység bírósági felülvizsgálata során az azonos választókerületben induló jelölt, jelölő szervezet érintettségét minden esetben megállapíthatónak látta. Álláspontja szerint ezt a következetes gyakorlatot az indokolja, hogy ha egy jelölt vagy jelölő szervezet érdekében harmadik személy egy választási kampányban jogsértő kampánytevékenységet folytat, azzal a jogsértő tevékenység kedvezményezettje a többi jelölthöz, jelölő szervezethez képest jogosulatlan előnyt szerez, amely egyúttal a többi jelölt, jelölő szervezet számára hátrányt is okoz, ekként a többi jelölt, jelölő szervezet jogát közvetlenül érinti.
[13] A kérelmező álláspontja szerint a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának érintettség értelmezésével kapcsolatos, általa idézett megállapításaiból a contrario az is következik, hogy a jelöltek és jelölő szervezetek e minőségükre való hivatkozása a jogsértő kampánytevékenységgel kapcsolatos jogorvoslat tekintetében az érintettségüket megalapozza.
[14] Érvelése szerint, ha egy jogsértő kampánytevékenységgel kapcsolatban a többi jelölőszervezet nem minősülne érintettnek, az jelentősen csökkentené a választási kampány jogszerűségének biztosítását célzó anyagi jogi és eljárásjogi garanciarendszer hatékonyságát. Hangsúlyozta, hogy az NVB által hivatkozott Kvk.IV.37.286/2018/2. számú végzés a jelen ügytől eltérő tárgyánál fogva a jogsértő kampánytevékenység miatti érintettség megítélésénél nem lehet irányadó.
[15] Állította, hogy egy jelölt vagy jelölő szervezet érintettsége minden olyan ügyben megállapítható, amelyben az más jelölt vagy jelölő szervezet által vagy annak érdekében folytatott kampánytevékenység jogellenességét állítja.
[16] Kifejtette, hogy a videofelvétel tanúsága szerint a FIDESZ-KDNP aktivistái olyan magatartást folytattak, amely egyrészt alkalmas volt a választópolgárok megtévesztésére, másrészt az a megtévesztés által jogtalan előny szerzésére adott lehetőséget, mert ezzel az adott jelölő szervezet a választópolgárokkal való kapcsolattartásra alkalmas személyes adatok kezelésére szerez adatkezelési jogosultságot. Erre figyelemmel az aktivisták a kampánytevékenység folytatására vonatkozó jogukat nem annak rendeltetése szerint, jóhiszeműen gyakorolták, amely sértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját. A jogsértően szerzett előny a többi, jogsértést el nem követő jelölő szervezet számára hátrányt okoz, amely pedig a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának sérelmére vezet.
A Kúria és az Alkotmánybíróság megelőző határozatai, az azt követő eljárás
[17] A Kúria 2019. április 26. napján meghozott Kvk.II.37.515/2019/2. számú döntésében a Nemzeti Választási Bizottság 56/2019. számú határozatát és a Fővárosi Választási Bizottság 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, a kérelmező felülvizsgálati kérelmével módosított kifogásának részben helyt adott és megállapította, hogy a FIDESZ-KDNP a tényállásban írt magatartásával megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét.
[18] A FIDESZ-KDNP alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság a 16/2019. (V. 14.) AB döntésben (továbbiakban: Abh.1.) megállapította a Kúria végzésének alaptörvényellenességét és megsemmisítette azt, továbbá alkotmányos követelményként állapította meg: a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 228. § (2) bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell.
[19] A Kúria a megismételt eljárásban a Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzésével az NVB 56/2019. számú határozatát megváltoztatta és az FVB 6/2019.(IV.15.) számú határozatát helybenhagyta. Az NVB határozatának megváltoztatására a kérelmező érintettségének kimondása miatt került sor, az FVB határozat helybenhagyására az Abh.1. útmutatása miatt.
[20] A kérelmező alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság a 2019. május 28. napján meghozott IV/862/2019. ügyszámú határozatában (továbbiakban: Abh.2.) a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzését megsemmisítette az indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére utalással. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság nem „negyedfokú bíróság”, a jogszabályok értelmezése a bíróságok feladata, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki; az Alkotmánybíróság által meghatározott kereteken belül a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést ezt követően a rendes bíróságnak, jelen esetben a Kúriának kell meghoznia; az Alkotmánybíróság kasszációs joga folytán nem határozhatja meg, hogy pontosan milyen döntés állna összhangban a döntésével. Hangsúlyozta, hogy az Abh.1-ből a Kúriára nézve az következett, hogy
a) új felülvizsgálati határozatot kellett hoznia,
b) ebben nem alkalmazhatott olyan Ve. szabályt, amely a törvényi tilalmakat kiegészítené,
c) az érdekelteknek nyilatkozattételi lehetőséget kellett biztosítania,
d) az eldöntendő kérdést az ügyben érintett alapjogokra – így különösen a véleménynyilvánítás szabadságára – figyelemmel kellett eldöntenie.
A Kúriának a bizonyítékok – így különösen a videofelvételen hallható tájékoztatások, az aláírásgyűjtés egyéb körülményei – alapján azt kellett volna tisztáznia, hogy a FIDESZ-KDNP cselekménye összességében hogyan viszonyul a véleménynyilvánítás, a választási kommunikáció szabadságához. Kiemelte, hogy mindezek alapján vizsgálni kellett volna azt is, megállapítható-e, hogy megtévesztően járt el, vagy szabadságjogát jogszerűen gyakorolta, előbbi esetben milyen magatartásban nyilvánult meg a megtévesztés (vagyis hogyan lehetett megtévesztő egy, a választási ajánlóívekhez képest eltérő színű, formájú és tartalmú ív).
[21] A Kúria az Abh.1-ben foglalt alkotmányos követelmény alapján biztosította a jelölő szervezetek számára – a megismételt eljárásban is – a nyilatkozattételt.
[22] A Kúria felhívására a FIDESZ és a KDNP sem a jelen, sem a megelőző eljárásban nem tett nyilatkozatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme az alábbiak szerint alapos.
[24] A Kúria elsőként a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságához a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti eljárásban való érintettségét vizsgálta. E körben rögzítendő, hogy a felülvizsgálat olyan határozat ellen irányul, amely a kérelmező fellebbezését az érintettségének hiányában utasította el érdemi vizsgálat nélkül. A Kúria megítélése szerint az NVB határozatának jogszerűségi felülvizsgálatánál a kérelmező érintettsége szükségszerűen fennáll a fellebbező érintettségére tett megállapítás okán, ezért a bírósági felülvizsgálat kezdeményezéséből a kérelmező nem zárható ki.
[25] A Kúria ezt követően az NVB határozatát érdemben felülvizsgálva a kérelmező fellebbezési eljárásban való érintettségének fennállását vizsgálta. A Kúria az érintettség fennállásának megítéléséhez a videofelvétel megtekintése után értékelte az abban látottakat, és azt állapította meg, hogy azon egy jelölő szervezethez (FIDESZ-KDNP) köthető aktivisták által, a 2019-es európai parlamenti választások kampányidőszakában folytatott olyan aláírásgyűjtő tevékenység látható, amelynek jogsértő voltát kellett a kifogás folytán megítélni.
[26] A Kúria hangsúlyozza, hogy kampányidőszakban a jelöltek és jelölő szervezetek által folytatott választási eljárással összefüggő bármely tevékenység jogszerű keretek között történő folytatásának kiemelt jelentősége van, az érintettség vizsgálatát az egyes jogorvoslati fórumoknak a hatékony jogorvoslat biztosításának szem előtt tartásával kell esetről esetre elvégeznie.
[27] A Kúria megítélése szerint abban az esetben, ha kampányidőszakban egy jelölő szervezet valamely választási eljárással összefüggő tevékenységének jogszerűségét egy másik, a kampányidőszakban nyilvántartásba vett jelölő szervezet sérelmezi, és felveti, hogy a jogsértő tevékenység következtében az adott jelölő szervezet előnyhöz juthat, akkor az érintettsége nem zárható ki a jogainak, vagy jogos érdekeinek sérelme hiányában. Kétségtelen az is, hogy amennyiben egy jelölő szervezet tevékenységéről azt állítják, hogy a választópolgárok megtévesztésére irányul, az kihathat a választással érintett többi jelölő szervezetre is, és megbonthatja a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget.
[28] A videofelvételen rögzített tevékenység kapcsán a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy annak jogszerűsége más jelölő szervezet által jogainak, jogos érdekeinek sérelmére hivatkozással alappal vitatható, a kérelmezőtől a jogorvoslat lehetőségét az érintettségének hiányára hivatkozással nem lehet megvonni. A kérelmező alappal hivatkozott arra, hogy a Kúria választási ügyeket vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportjának az összefoglaló véleménye 32-33. oldalán rögzített abból a megállapításból, hogy a magánszemélyek esetében az érintettséghez közvetlen jogsérelem szükséges, mely megkívánt érintettség-igazolási szint az esetek többségében kizárja az érintettség igazolását, mert a választópolgárok a választási jogsértések jelentős részénél kizárólag absztrakt érdeksérelmet, közvetett érintettséget tudnak igazolni, amely emiatt nem éri el a Kúria által megkövetelt szintet, a contrario az következik, hogy a jelöltek, jelölő szervezetek esetében az e minőségükre való hivatkozás az érintettségüket megalapozza. E körben az NVB a Kvk.I.37.286/2018/2. számú végzésben foglaltakat az eltérő tényállás folytán tévesen tekintette irányadónak. A Kvk.III.37.222/2019/3. és Kvk.I.37.493/2014/3. számú végzésekben nem a jelölő szervezetek, hanem magánszemélyek érintettségét kellett megítélni, ezért ezek a döntések szintén nem lehetnek irányadók a jelölő szervezetek érintettségére irányadó speciális vizsgálati szempontok megítélésénél.
[29] Mindezek alapján megállapítható, hogy az NVB a kérelmező fellebbezése kapcsán az ügyben való érintettségét tévesen ítélte meg, annak hiányát jogsértően állapította meg a Ve. 221. § (1) bekezdése alapján. Tekintettel arra, hogy a Kúria kasszációs joggal nem rendelkezik a Ve. 231.§ (5) bekezdése alapján, a Kúriának az NVB helyébe lépve kellett meghoznia érdemi döntését.
[30] A Kúria a kérelmező által állított jogsértéseket vizsgálva mindenek előtt azt rögzíti, hogy a bírósági felülvizsgálati kérelemhez kötve van, csak az abban foglalt és az eljárás tárgyát képező jogsértéseket bírálhatja el. A Kúria ezért kizárólag a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának, tehát a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét vizsgálhatta. Mivel a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt esélyegyenlőségi alapelv sérelmére a kérelmező kifogásában még nem hivatkozott, ezért az nem képezte az eljárás tárgyát, továbbá a kifogásban eredetileg hivatkozott Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjának sérelmére a kérelmező a felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott, ezáltal a kifogásának ezt a részét nem tartotta fenn, arról dönteni ezért nem kellett. A Kúria azt is rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján kizárólag a jogsértés tényének megállapítására szorítkozhat, mivel a kifogással ellentétben a felülvizsgálati kérelem sem a jogsértő további jogszabálysértéstől való eltiltására, sem pedig bírság kiszabására nem terjedt ki.
[31] A Kúria – ahogy az Abh.2. is rögzíti – jogosult a tényállás megállapítására és a bizonyítékok értékelésére. A Kúria a Ve. 231. § (5) bekezdésében rögzített reformatórius jogköre gyakorlása során a választási bizottságok által megállapított tényállástól eltérő tényállást is megállapíthat és az általa megállapított tényállás alapján eltérő jogi következtetést is levonhat. E körben a Kúria hivatkozik az Alkotmánybíróság 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában foglaltakra is.
[32] Az Abh.2-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választási kampányban különösen, de attól függetlenül is egy politikai szervezet – a kampányban jelölő szervezet – és támogatói vagy választói közötti kommunikáció az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága mint kommunikációs alapjog által védett körbe tartozik, ezért a Kúriának az ügy jogszerűségi felülvizsgálata során tekintettel kell lenni az ügy alapjogi vonatkozásaira is. A Kúria az eljárása során azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a Ve. 208. §-a alapján a kifogásban jogsértésként hivatkozható az eljárási alapelvek megsértése, és ugyanerre alapozva benyújtható bírósági felülvizsgálat iránti kérelem is.
[33] A Kúriának ezen alapjogi vizsgálódás és a kifogásban jelölt, majd a felülvizsgálati kérelemben pontosított alapelvi sérelem körében eljárva azt kellett értékelnie, hogy a vizsgált jelölő szervezeti magatartás a véleménynyilvánítás szabadságának körébe esik-e, s annak jogi minősítése megalapozza-e az alapjog-korlátozás szükségességét.
[34] A Kúria a véleménynyilvánítási szabadság körébe vonható politikai kommunikáció tartalmát jelen ügyben nem érinti, nem is korlátozza, mivel azt állítja, hogy a jelölő szervezet a kampányidőszakban bármely kérdésben szabadon gyűjthet aláírást. Ettől elkülönítve vizsgálta a politikai kommunikáció tényállás szerinti módját, azaz az aláírásgyűjtést megelőzően adott tájékoztatást, annak tartalmát. Az Abh.1. alapján a Kúria ezt tekinti olyan kérdésnek, amely érintheti a kommunikációs szabadságjogot, ezért erre nézve végezte el az alapjogi tesztet.
[35] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[36] Jelen ügyben a Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jelölő szervezet videofelvételen látható, aktivisták általi ellentmondásos kommunikációja megtévesztő, ezért sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeletésszerű joggyakorlás követelményét. Az alapelv megsértésének megállapítása olyan jogszerűségi kérdés, amelyre a Kúria a tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetése alapján a bizonyítékok értékelésére vonatkozó jogkörében jutott.
[37] A Kúria álláspontja szerint az FVB döntés alapján sem vitatható, hogy az aktivisták által használt aláírásgyűjtő ív nem volt azonos a hivatalos ajánlóívvel. Azok formai és tartalmi elemeiben is jelentősen különböztek. A videofelvétel alapján igazolt, és ezt az FVB is ekként rögzítette, hogy az aktivisták ellentmondó tájékoztatást adtak, de elhangzott a helyes tájékoztatás is. A Kúria hangsúlyozza, hogy a videofelvétel mint bizonyíték nem volt kétséges, arra határozati döntés alapítható, mivel a nem megfelelő tájékoztatást és ezzel a megtévesztést kellően képes volt igazolni, amikor jól láthatóan mutatta a helyszínt, a pultot, az aláírásgyűjtő ívet, jól hallható volt az aktivisták nyilatkozata, akik hol az európai parlamenti választásokra, hol a jelöltállításra, hol Orbán Viktor támogatására, hol arra utaltak, mintha az ajánlóívek formátuma szabadon megválasztható lenne a jelöltállítás során és nem lenne egységes követelmény azokra.
[38] A Kúria álláspontja kialakítása során figyelemmel volt arra, hogy az aktivisták magatartásért a jelölő szervezet tartozik felelősséggel. A Kúria vizsgálta a videofelvételen látható és hallható kommunikációs környezetet. Ez alapján kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a pult kihelyezésének időpontja (kampányidőszak, jelöltállítás ideje), az azon szereplő és az európai parlamenti választásokra utaló felirat, az aktivisták által hangsúlyosan és az „ez a húszezres aláírás?” kérdésre adott többszöri igenlő válasz a pulthoz lépő választóban joggal kelthette azt a képzetet, hogy a jelöltállításhoz kérik az aláírását és személyes adatait. A választó azt sem tudhatta pontosan, hiszen csak aznap ért véget a jelölő szervezet jelöltállító aláírásgyűjtése, hogy az aláírása ajánlási célú már nem lehet. A Kúria álláspontja szerint a két aláíró ív különbségének azért nincs döntő jelentősége, mert egyrészt a választópolgár nem feltétlenül ismeri a jogszabályban megjelenő hivatalos formátumú ajánlóívet, így nem kell tudnia, hogy a kitett ív azzal nem azonos; másrészt a jelölő szervezet európai parlamenti választásokra szóló kampányüzenete volt megtalálható az ív tetején, utalva a kampányban jelentős szerepet betöltő pártvezetőre, így okkal gondolhatta, hogy igaz a szóban elhangzó azon tájékoztatás, hogy ez a „húszezres aláírás”-hoz kell; továbbá az aktivisták még a jól tájékozott kérdezőnek is azt állították, hogy minden párt olyan aláírásgyűjtő ívet készít, amilyet szeretne. A fenti kommunikációs környezet és a többszöri, ellentmondó, nem egyértelmű tájékoztatás tehát azt eredményezte, hogy a választópolgár nem tudta pontosan mihez kérik az aláírását és a személyes adatait.
[39] A Kúria értékelte azt is, hogy a videofelvétel végén látható, többszöri kérésre átadott adatvédelmi tájékoztató pontos tartalma a felvétel alapján nem kivehető, nem azonosítható, ugyanakkor a FIDESZ-KDNP a Kúria kétszeri felhívása ellenére az ügyben nem tett nyilatkozatot. Ennek következtében a Kúria nem ismerhette meg ennek a tájékoztatónak a tartalmát, így az sem volt az értékelés körébe vonható, hogy az adott adatvédelmi tájékoztató alkalmas volt-e az aktivisták megtévesztő tájékoztatásának tisztázására, korrigálására. Ezért a Kúria nem tudta a jelölő szervezet javára értékelni ennek az adatvédelmi tájékoztatónak a felmutatását, mivel nem tudható, hogy az a „húszezres aláíráshoz” vagy a szimpátia aláíráshoz kapcsolódott, és kellő tájékoztatást nyújtott.
[40] A Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján ezért azt állapította meg, hogy a FIDESZ-KDNP aktivistái által végzett aláírásgyűjtés az elhangzott tájékoztatás ellenére egyértelműen nem a 2019-es európai parlamenti választásokhoz szükséges ajánlások gyűjtésére irányult, mivel az aláírásgyűjtés nem Ve. 120-121. §-ai szerinti ajánlóíveken történt, továbbá a támogatói aláírások leadására aznap reggel már sor került. A jelölő szervezet nevében eljáró személyek nem adtak egyértelmű tájékoztatást, amely miatt eljárásuk megtévesztésére alkalmas volt. A Kúria megítélése szerint a választópolgárok megtévesztése felveti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás Ve. 2. § (1) bekezdése e) pontja szerinti alapelvének sérelmét.
[41] Az alapjogi vizsgálódás körében a Kúriának a fentiek alapján – tekintettel az Alkotmánybíróság által elvárt alapjogi szempontok értékelésére – azt kellett eldöntenie, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt választási alapelv jelölő szervezet általi megsértése a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátja-e.
[42] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján tehát a Kúria azt vizsgálta, hogy a Ve. eljárási alapelvének megsértése szolgálhat-e az alapjog-korlátozás alapjául, amennyiben igen, a korlátozás mikor tekinthető szükségesnek és arányosnak, valamint, hogy miként biztosítható az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása.
[43] A választási eljárási alapelvek a választási eljárási törvényben szabályozott magatartásokra, eljárásokra, a választásban résztvevők ez irányú cselekedeteire terjednek ki, amelyeket a választási eljárás szabályainak alkalmazása során a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk. A választási eljárási alapelvek sajátossága, hogy mivel a választási eljárásról szóló törvény minden, a választási eljárásban előforduló cselekményt nem tud taxatíve átfogni, ezért az alapelvek nemcsak kisegítő elvként funkcionálnak, de annak érdekében, hogy valamennyi eljárási cselekmény jogszerűsége vizsgálható legyen, normatív tartalommal is bírnak. Itt kell utalni arra, hogy az előzőek okán, de amiatt sem lehet az alapelveket a Ve. törvényi tilalmait kiegészítő rendelkezésekként értelmezni, mert maga a jogalkotó adott azoknak súlyt azáltal, hogy önálló jogsértési hivatkozási alapként jelöli a Ve. 208. §-ában, ezzel kötelező vizsgálat tárgyává teszi azok mindenkori érvényesülését. Emellett a Kúria hangsúlyozza azt is, hogy mind az NVB, mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság kiforrott gyakorlata az, hogy a kommunikációs alapjog körébe tartozó szólás- és sajtószabadság esetében is elfogadja, hogy a szerkesztői szabadság szükséges korlátját jelenti pl. a jelölő szervezetek és jelöltek esélyegyenlőségének [Ve. 2. § (1) bekezdés c) pont szerinti alapelv] vagy akár a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének garantálása [vö: 19/2016. (X. 28.) AB határozat, 111/2019. NVB határozat, Kvk.IV.37.516/2019/4., Kvk.III.37.465/2014/2., Kvk.V.37.540/2014/3.]. Mivel a választási eljárásban érvényesülő alapelvek a választási eljárás törvényes garanciái, azok a törvényi tilalom részét képezik, és nem kiegészítik azokat, ezért a Kúria megítélése szerint ezen alapelvek olyan alkotmányos értékek is egyben, amelyek megalapozhatják a választási eljárásban felmerülő alapjogok érvényesülésének a korlátozását.
[44] A Kúriának jelen ügyben azt is vizsgálnia kellett, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme mennyiben jelentheti a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos korlátját anélkül, hogy az alapjog lényeges tartalma sérüljön.
[45] Az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a „választási eljárás alapelvei, köztük a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye kiterjed a választási eljárások minden szakaszára és az eljárások minden résztvevőjére”. Emiatt a Kúria azt az elvet követi, hogy a jelölő szervezet kampányidőszak alatt végzett valamennyi tevékenysége – így a most értékelt, aláírásgyűjtéshez kapcsolódó, választópolgároknak adott tájékoztatás – kapcsán vizsgálható az alapelvek érvényesülése. A jóhiszemű és rendeletetésszerű joggyakorlás követelménye a választási eljárási törvény vonatkozásában azt a speciális követelményt juttatja kifejezésre, hogy a választási eljárási törvényben biztosított jogok gyakorlásával nem lehet visszaélni, azaz a választatási eljárásban érvényesíthető jogok csak a törvényhozó által kívánt joghatás elérése érdekében, jóhiszeműen vehetők igénybe. A rendeltetésszerű joggyakorlás a joggal való visszaélés törvényi tilalmát rögzíti, a jogintézményekkel azok címzettjei csak célhoz és tartalomhoz kötötten élhetnek. A Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzése szerint „csak az a joggyakorlás élvez törvényi védelmet és elismerést, amelyben a jogosultság formális előírásain túl annak valódi tartalma is felismerhető. Ezt az elvet elsőként az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatának indokolása rögzíti. Ugyanezen határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a szabályozás keretjelleggel rendelkezik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéről, a bírói gyakorlatra bízva az alanyi jogok gyakorlásának esetről esetre történő rendeltetés-ellenessé minősítését. A Kúria álláspontja szerint a jelölő szervezetek azon joga, hogy szabadon folytathatnak politikai kommunikációt a választókkal, s ennek keretében politikai programjaik megerősítésére, a választók véleményének közvetlen megismerése érdekében aláírásokat is szabadon gyűjthetnek, nem adhat felhatalmazást arra, hogy nem megfelelő, ellentmondásos tájékoztatáson alapuló hozzájárulás alapján kérjék el a választópolgárok személyes adatait (pl. telefonszám). Ez áll összhangban egyébként a Ve. 149.§-ában foglalt azon követelménnyel, hogy csak kifejezett – azaz megfelelő tájékoztatáson nyugvó – hozzájárulás alapján lehet a választópolgár egyes adatait, így pl. a telefonszámát felhasználni. E szabályozás kapcsolódik a választópolgárok információs önrendelkezési jogához, mert az adatalany alapjogi védelme csak akkor érvényesül, ha a személyes adatokat (fő szabály szerint) az érintett hozzájárulásával, azaz az érintett akaratának önkéntes, határozott és megfelelő tájékoztatáson alapuló egyértelmű és kifejezett kinyilvánításával kezelik. Az ajánlóív esetében az adatfelhasználás a Ve. 122-124. §-a szerint alakul, ugyanakkor a „szimpátia aláírások” esetében ezt a jelölő szervezetnek kell meghatároznia és erről tájékoztatást adnia. Az adatvédelmi nyilatkozat tartalmának pontos ismerete hiányában a két alapjog (véleménynyilvánítás szabadsága – információs önrendelkezés szabadsága) vonatkozásában az alapjogi tesztet a Kúria nem tudta elvégezni, azonban a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását ettől függetlenül önmagában megalapozza a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye – mint Ve.-beli alapelv – alkotmányos értékként.
[46] A Kúria jelen ügyben a jelölő szervezet megtévesztő magatartását a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének a sérelmét megállapítva akként értékeli, hogy ezen alapelv, mint alkotmányos érték érvényre juttatása a jelölő szervezet választópolgártokkal való kapcsolattartásán keresztül megvalósuló véleménynyilvánításhoz való jogát szükségszerűen korlátozza. A jelölő szervezet véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozása pedig akkor felel meg az arányosság követelményeinek, ha az az alapjog lényeges tartalmának tiszteletben tartása mellett kizárólag a választási alapelv érvényre juttatása érdekében történik.
[47] Ez utóbbi követelményt figyelembe véve a Kúria a Kvk.II.37.515/2019/2. számú ügyben kifejtetteket megerősítve hangsúlyozza, hogy a jelölő szervezeteket támogató, a jelölő szervezet támogatását kifejező aláírásgyűjtés általában véve nem jogsértő, megengedett, csak a választópolgárnak pontosan tudnia kell, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár az adatai felhasználásával a jelölő szervezet aktivistái által adott megtévesztő tájékoztatás miatt nincs tisztában, az jogsértő helyzetet eredményez. A Kúria tehát a véleménynyilvánítás szabadságának lényeges magjaként tiszteletben tartja a jelölő szervezetek és a választópolgárok közötti szabad politikai kommunikáció tartalmát, azonban e tevékenység – annak módja miatt – addig élvezi a véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos védelmét, amíg jogszerűtlensége okán nem akadályozza a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvnek mint alkotmányos értéknek az érvényesülését. Ellenkező esetben, ahogy az jelen ügyben is megállapítható, a Kúria által megállapított jogsértés a véleménynyilvánításhoz való jog szükséges és arányos korlátozásának minősül.
[48] Rámutat a Kúria arra, hogy jelen ügyben egyszeri esetet vizsgálva állapított meg jogsértést, azt az aktivisták magatartásához kötötte, az ellentmondásos tájékoztatásuk miatt. A jogsértés megállapítása további jogkövetkezmények (bírság, eltiltás) alkalmazása nélkül csupán jelzés értékű döntésnek minősül, amely egyúttal felhívja valamennyi jelölő szervezet figyelmét a hasonló helyzetekben elvárt magatartásra.
[49] Végezetül a Kúria utal arra, hogy a többszörösen megismételt eljárásban hozott ellentétes tartalmú döntéseit az indokolta, hogy a Kvk.II.37.628/2019/4. számú döntésének meghozatala során úgy értelmezte az Alkotmánybíróság Abh.1. döntését, mint amely szűkre szabja a kúriai döntéshozatal kereteit, ezzel szemben az Abh.2. döntés az alkotmányos párbeszéd folytán nyilvánvalóvá tette a Kúria eljárási kereteit, így a Kúria eleget tudott tenni jelen döntésében a rá háruló feladatoknak.
[50] A kifejtettekre tekintettel a Kúria az NVB határozatát – az FVB határozatára is kiterjedően – megváltoztatta a Ve. 331. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján eljárva és azt állapította meg, hogy a kérelmező kifogása részben, a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját érintően alapos, mert a FIDESZ-KDNP jelölő szervezet a megtévesztő tájékoztatás folytán megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontját.
Záró rész
[51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – figyelemmel a Ve. 229. § (2) bekezdéséből következően alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[52] A kérelmező az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja és a felülvizsgálati kérelmében tett nyilatkozattal igazoltan a (2) bekezdés alapján személyes illetékmentes. Az Itv. 62. § (1) bekezdés s) pontja alapján a választási bizottság határozatának felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás a tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya alá esik, ezért az Itv. 45/A. § (5) bekezdése szerint mértékű, feljegyzett eljárási illetéket a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdése szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Pp.) 102. § (6) bekezdése alapján az állam viseli.
[53] A végzés elleni felülvizsgálatot a Ve. 232. § (5) bekezdése kizárja.
Budapest, 2019. június 6.
Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke,
Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró,
Dr. Rothermel Erika s.k. bíró