A Kúria
végzése
Az ügy száma: Kvk.I.37.469/2018/2.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A kérelmező: (...)
Képviselője: dr. Kósa Beáta kamarai jogtanácsos
Az eljárás tárgya: választási ügy
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó: a kérelmező
A felülvizsgált jogerős határozat: a Nemzeti Választási Bizottság 719/2018. számú határozata
Rendelkező rész
A Kúria Nemzeti Választási Bizottság 719/2018. számú határozatát helybenhagyja, azzal, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés b.) pontja szerinti jogsértés megállapítását mellőzi.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 10.000 (tízezer) forint mérsékelt eljárási illetéket.
A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Beadványozó 2018. április 8-án 13 óra 26 perckor kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 208. §-ára és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozással a választási eljárás 2. § (1) bekezdés a.)-e.) alapelveinek megsértése miatt. Nézete szerint a sérelem amiatt következett be, mert a Tények című műsor 2018. április 7-i adásában a TV2 műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai a véleményközlési tilalmat megszegve csak a FIDESZ-re és Orbán Viktor melletti szavazásra buzdították a nézőket. Különösen sérelmezte, hogy a sugárzott műsorszámban nem került bemutatásra olyan személy, aki nem a FIDESZ politikája mellett kampányolt volna.
[2] A Médiaszolgáltató a kifogás tartalmáról tájékoztatást kapott, felhívás ellenére észrevételt nem tett.
[3] Az NVB a kifogásnak helyt adott és a 719/2018. számú határozatában megállapította, hogy a kérelmező megsértette az Mttv.12. § (3) bekezdését, ezen keresztül a Ve. 2. § (1) bekezdés a), b) c) és e) pontjában foglalt választási alapelveket azzal, hogy hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai a TV2 médiaszolgáltatás Tények című műsor 2018. április 7-i adásában politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot fűztek. A kérelmezőt 3.450.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
[4] Utalt arra, hogy a kifogás a kérelmező tevékenységét a választási kampányban való részvétellel összefüggésben támadta, arra az Mttv. és a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) rendelkezései is irányadóak. Idézte az Mttv. 12. § (2) bekezdésében rögzített kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó és a (3) bekezdésben a munkatársak véleménynyilvánítását és értékelő magyarázatát tilalmazó előírásokat. Hangsúlyozta, hogy a kifogásolt műsort hírszolgáltatásnak, illetve politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámnak tekintette, így a műsorban sérelmezett Ve. alapelvek vizsgálatát is erre tekintettel folytatta le.
[5] Elismerte, hogy a Kúria és saját gyakorlata alapján a műsorszámokat összességükben vizsgálják, de jelen ügyben az eltérő eljárást a kifogás iránya indokolta, mely a kérelmező egyetlen műsorában tanúsított tevékenység ellen érkezett, így ezen belül vizsgálta a kifogásban megjelölt alapelvek sérelmét.
[6] Az esélyegyenlőség sérelmének vizsgálata a jelölő szervezetek vagy jelöltek viszonyában értelmezhető a számukra biztosított feltételek és eszközök tekintetében, ahogy azt a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzésében kifejtette. Úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt műsorrészben szereplő közéleti személyiségek mellett az öt TV2-höz köthető műsorvezető megnyilatkozása - különös tekintettel arra, hogy egyikük a tárgyi ügyben megjelölt hírműsor bemondója, aki a bejátszás után közvetlenül feltűnik minden kétséget kizárólag csak egy jelölő szervezet a FIDESZ, illetve annak listavezetője Orbán Viktor támogatására irányult. Ezen nem változtat az sem, hogy az összeállításban elhangzanak olyan vélemények is, melyek a Jobbik támogatása ellen hívtak fel, vagy csak a választáson való részvétel fontosságát hangsúlyozták. Megvalósult az Mttv. 12. § (3) bekezdésében foglalt tilalom megsértése, hiszen a műsorvezetők megszólalása, pártpreferenciájuk kinyilvánítása a politikai hírhez fűzött véleménynek, értékelő magyarázatnak tekinthető. Az előbb említett jogszabályhely sértés akkor is bekövetkezett volna, ha a megszólaló műsorvezetők nem egyirányú pártpreferencia megvallásáról tanúskodtak volna.
[7] A választás tisztasága és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveinek megsértését a Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzésében foglaltakra utalással állapította meg. Figyelemmel volt arra is, hogy a kérelmező ellen a választási alapelvek sérelme okán már két alkalommal volt eljárás folyamatban, hasonló tényállás alapján.
[8] Nem elégíti ki a választás tisztaságának, illetve a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárásban érvényesülő alapelvi követelményét az olyan műsorszerkesztés, amely hírműsorban, az országgyűlési képviselők választása előtti este, a kérelmező ismert műsorvezetőinek konkrét és egyoldalú pártpreferenciáit mutatja be. Utalt a Kvk.V.37.941/2016/3. számú végzés azon megállapítására, mely szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjának megsértése mindig megállapítható abban az esetben, ha valaki a jogosultságával, (jelen esetben a kampányeszköz használatával) nem a jogszabályi rendelkezésekkel, illetve ezek céljával rendeltetésével összhangban állóan él.
[9] A bírság mértékének megállapításakor különös súllyal értékelte, hogy a jogsértés a választások előestéjén valósult meg, így reparációra már nincs lehetőség, továbbá figyelembe vette a kérelmezővel szembeni korábbi eljárások tényét, és hogy országosan elérhető lineáris médiaszolgáltató. Azt is figyelembe vette, hogy a jogsértő tevékenység kizárólag egy műsort érintett.
Felülvizsgálati kérelem
[10] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a támadott határozat megváltoztatását, a kifogás elutasítását, másodlagosan a bírság kiszabás mellőzését kérte.
[11] Elsődlegesen azt állította, hogy az NVB Ve. szerinti jogszabálysértés hiányában hatáskör hiányában járt el. Nézete szerint a kifogásolt műsort kizárólag a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa vizsgálhatja az Mttv-vel összefüggésben. A kérelmező a törvények által biztosított szerkesztői szabadság keretein belül döntött úgy, hogy beszámol egy új jelenségről, arról, hogy egyes magyar hírességek, médiaszemélyiségek milyen tartalmú videókat tettek közzé, mely semmiképp sem tekinthető kampányban való részvételnek. Ennél fogva annak a Ve.-vel való összeegyeztethetősége és az Mttv. 12. § (3) bekezdése szerinti összeférhetősége nem vizsgálható.
[12] Érdemi vizsgálat esetén sem állapítható meg az Mttv. 12. § (3) bekezdésének sérelme, mert a műsorban megnyilvánuló személyek nem műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként működtek közre és az összeállításban politikai hír sem szerepelt. Az nem politikai hír, hogy az összeállításban szereplők kinyilatkoztatják egy adott ügyben a véleményüket és ennek megítélése érdekében hivatkozott a Médiatanács 106/2015. (I.27.) számú határozatában és a Kúria Kfv.III.37.033/2014/3. számú döntésében kifejtettekre. A műsort felkonferáló műsorvezető pedig semmilyen véleményt, értékelő magyarázatot nem fűzött ahhoz.
[13] Abban is tévedett az NVB, hogy nem vizsgálta a Tények műsor teljes műsorfolyamát, pedig ennek szükségességére mind az NVB, mind pedig a Kúria számos döntésében kitér. Az esélyegyenlőség megsértésének megállapíthatósága körében hivatkozott a Kúria Kvk.I.37.364/2014/5. és Kvk.IV.37.359/2014/2. számú végzéseiben foglaltakra, arra, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontja csak jelölőszervezetek és jelöltek esetén értelmezhető. A műsorszámban ilyenek nem szerepeltek, hanem közéleti szereplők nyilatkoztak, így az NVB ez irányú döntése nem értelmezhető.
[14] Az NVB határozata korlátozza a szerkesztői szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alkotmányos alapjogait. A 3096/2014. AB határozat vizsgálta ezt a kérdést, a határozat indokolásából kiderül, hogy csak közpénzből fenntartott médiaszolgáltatók esetében érvényesül a korlátozás. A kérelmező országos kereskedelmi médiaszolgáltató és a kifogásolt műsorszám egy jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy közéleti személyiségek miként fogalmazzák meg politikai véleményüket, ami nem lehet jogsértő.
[15] Kifogásolta a Ve. 2. § (1) bekezdés b) pont sérelmével kapcsolatosan az indokolás elmaradását.
[16] A bírság összegszerűségének megállapítása körében az NVB mérlegelési tevékenységét kifogásolta, szerinte az nem felel meg a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdésében foglaltaknak, az arra vonatkozó indokok nem elégségesek és a határozat egyes kijelentéseinek is ellentmondanak. Nem tartalmazza az enyhítő és súlyosító körülményeket, a megadott indokok alapján nem lehet jogszerűen bírság
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A kérelmező felülvizsgálati kérelme kisebb részben alapos, nagyobb részt alaptalan.
[18] A Kúria álláspontja szerint az NVB megfelelő alapossággal rögzítette határozata indokolásában a kifogás elbírálása körében irányadó tényállást, abból a Ve. 2. § (1) bekezdés a)-c)-e) pontja értelmezése tekintetében is helytálló következtetésre jutott.
[19] Elsőként a Kúria a kérelmező hatásköri kifogásával foglalkozott, mely érvet nem talált megalapozottnak. A kérelmező által is hivatkozott Ve. 151. § (1) bekezdése egyértelműen megteremti az NVB számára a kifogásolt műsorszám vizsgálatára a hatáskört. E körben az NVB-nek azt kellett eldöntenie, hogy a műsort milyen jellegűnek tekinti, mellyel a határozat [10] pontja foglalkozik és az abban foglaltakkal a Kúria is egyetért. Miután a bemutatott közéleti szereplők és a Tények műsorvezetői a választások kapcsán az általuk támogatott párt felfedésével szavazási irányultságukról vallottak vitathatatlanul fennállt az NVB hatásköre a műsorszám vizsgálatára. Ennél fogva az Mttv. 12. § (3) bekezdésben megfogalmazott tilalom teljesülése kapcsán is állást foglalhatott.
[20] A Kúria már több, az NVB határozatában is felhívott döntésében kifejtette, hogy a műsorszolgáltató számára törvény biztosítja a szerkesztői szabadságot, a Ve. alapelvi szabályainak pedig a műsorszámok összességében kell érvényesülni. Az Alkotmánybíróság 1/2007. (I.18.) AB határozatából is az tűnik ki, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem értelmezhető úgy, mint amely azt a követelményt támasztja a műsorszolgáltatóval szemben, hogy az minden egyes álláspontot minden műsorszámban megjelenítsen. Ha a kiegyensúlyozottsági követelmény érvényesülésére minden esetben kizárólag egy műsorszámon belül keríthetne sort a műsorszolgáltató, az a média – azon belül a szerkesztési szabadság – olyan fokú sérelmét jelentené, amelyet a legitim jogalkotói cél, a véleménypluralizmus elérése nem igazol.
[21] Ugyanakkor a Kúria igazoltnak látta a határozat [11] pontjában rögzített érveket, különös tekintettel az Mttv. 12. § (3) bekezdésben megfogalmazott tilalomra. Így ezzel összefüggésben a Kúria is úgy látta, hogy a kialakított gyakorlatot fenntartva, mégis indokolt volt a kifogással érintett műsorszám önálló vizsgálata. Helytállóan járt el tehát az NVB, amikor e műsorszám tekintetében lefolytatta a kifogásban megjelölt alapelvek sérelmének vizsgálatát.
[22] A Ve. 141.§-a értelmében kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából. A 140. § általános definíciója szerint kampányeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására vagy annak megkísérlésére; az eszközöket a Ve. tételesen nem határozza meg, azokról csak példálódzó felsorolást ad.
[23] A Ve. ezen meghatározására tekintettel kérelmező alaptalanul hivatkozott arra, hogy a vitatott műsorszám ne lehetne alkalmas a választói akarat befolyásolására. Ezért a Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az adott különszám alkalmas volt-e, alkalmas lehetett-e erre.
[24] A választásokra gyakorolt hatást maga a műsorvezető is elismeri, mikor felvezetőjében arról tájékoztatja a hallgatókat, hogy közéleti személyiségek videóüzeneteikben mondják el hogy kire szavaznak, majd hozzáteszi: „Ez egyébként a bizonytalankodókra nagy hatással lehet.” Ebben a kontextusban értékelve a műsorszámban elhangzottakat, ahol a megszólalók egyetlen párt mellett teszik le voksukat a választói akarat befolyásolása tetten érhető. A műsorszámban nem jelennek meg más párt szavazására buzdító pozitív vélemények, hanem éppen ellenkezőleg, a JOBBIK vonatkozásában a szavazást negatív irányba terelik. A szavazáson való részvételt erősítő megnyilatkozás pedig csak a riport végén egy mondatban jelenik meg.
[25] A műsorszámban nem kizárólag közéleti személyiségek, hanem kifejezetten a Tények műsorvezetői is megnyilatkoznak, amit a riport kifejezetten ki is emel. Ugyan a tudósítás egy új jelenséggel a közéleti személyiségek videóüzeneteivel foglalkozik, azonban abból nem tűnik ki, hogy ezeket a közéleti személyiségek hol, miként tették közzé, és a Tények műsorvezetői tekintetében erről nincs is szó. Így kifejezetten olyan tudósításnak tűnik, melyet a Tények készített az egyes közéleti szereplőkkel, illetve műsorvezetőivel.
[26] A Kúria – az NVB és a kérelmező által is hivatkozott – döntéseiben már foglalkozott a Ve.-ben rögzített esélyegyenlőségre vonatkozó alapelvnek a sajtótermékekben, médiaszolgáltatóban megjelenő tartalommal való összefüggéseivel. A Kúria jelen ügy megítélésénél is e döntésekben foglaltakat tekinti kiindulópontnak: „[a] választási kampány a jelölő szervezetek és jelöltek közötti verseny, amelynek kifejezett célja a választópolgári akarat befolyásolása, formálása, a választópolgárok meggyőződésének kialakítása. A kampányhoz kötődő jogegyenlőség követelménye, az egyenlő esély elve a választási kampány idején akkor érvényesül, ha a jelölőszervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Így külső, objektív feltétel egyebek mellett az, hogy azonos eséllyel férjenek hozzá azokhoz az eszközökhöz, alkalmazhassák azokat a technikákat, amelyek sikeresen és hatékonyan többszörözik meg kommunikációjuk meggyőző erejét.” Hangsúlyozta „megbomlik a választási versengésbeli esélyegyenlőség akkor, ha valamely jelölő szervezet vagy jelölt a kampány időszakában olyan támogatásban részesül, olyan segítséget kap, amely őt ésszerű indok nélkül privilegizálja más szervezetekhez és jelöltekhez képest. A választási versengés során megkérdőjelezi az egyenlő esélyek elvének érvényesülését az a tény, avagy látszat, amikor a helyi közhatalom a választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnik fel” (Kvk.IV.37.359/2014/2. sz. végzés).
[27] „A helyi önkormányzatok kiadványaiban a települések prominens személyeinek többszöri megjelenítése általános jelleggel nem kifogásolható, mivel azonban az önkormányzat sajtóterméke a helyi közhatalmat jeleníti meg, választási időszakban megkérdőjelezi az egyenlő esélyek elvének érvényesülését az a tény-, vagy akárcsak látszat, ha választási kampányban semleges pozícióját feladva az egyik jelölő szervezet vagy jelölt mellett tűnik fel. Ilyen esetekben politikai hirdetés hiányában is alkalmas lehet az adott lapszám arra, hogy helyi szinten megbontsa a jelölő szervezetek és a jelöltek közötti esély egyenlőségét.” (Kvk.I.37.394/2014/2. sz. végzés).
[28] Az esélyegyenlőség alapelvének értelmezése kapcsán kidolgozott kúriai tételt az Alkotmánybíróság is elfogadta. Kimondta:„Alkotmányjogi szempontból nem kifogásolható, ha választás idején az alapvetően közpénzből működtetett állami médiaszolgáltatón az NVB és a Kúria – az általuk megállapított tényállás alapján – számon kéri a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában védett esélyegyenlőség a jelöltek és jelölő szervezetek közötti alapelv megsértését. (IV/579/2018. AB határozat [33]).” Bár ezt a megállapítást közmédiára vonatkozóan tette, de a Kúria álláspontja szerint ez alkalmazandó olyan médiaszolgáltató esetében is ahol a közpénzből való finanszírozás nem áll fenn.
[29] Nem tévedett az NVB akkor sem, mikor az Mttv. 12. § (3) bekezdésében foglalt tilalom megsértését is a kérelmező terhére rótta. Nyilvánvalóan nem ok nélkül szerepel a jogszabályban a tiltás, hiszen műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként szereplő személyek a média által nagy közismertségre tesznek szert, akiknek véleménye, állásfoglalása, meggyőződése befolyással bír a polgárok szemléletének alakításában. A médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására.
[30] A kérelmező hivatkozott az Alaptörvény IX. cikkébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságának sérelmére. Ezzel összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt szólás-és sajtószabadság komplex, több összetevőből álló szabadságjog. „A sajtószabadság legfontosabb összetevői: a sajtóalapítás szabadsága, a sajtó-előállítás szabadsága, a sajtóterjesztés szabadsága, a sajtószerkesztés szabadsága, valamint az újságírók és szerkesztők sajtóban megjelenő véleményének a szabadsága. A sajtószerkesztés szabadságának a korlátozása tehát meg kell, hogy feleljen az alapvető jogok korlátozásával szemben támasztható azon követelménynek, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.”
[31] „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a sajtószabadság korlátozásának alkotmányossági mércéi eltérnek az egyes tömegkommunikációs eszközök tekintetében, így a médiaszolgáltatók (televíziók, rádiók) esetében az Alkotmánybíróság más sajtószervekhez képest a szerkesztői szabadság szélesebb körű korlátozását is elfogadhatónak tartja. [lásd: 165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478.]. Az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai döntésben is hivatkozott 1/2007. (I.18.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a kiegyensúlyozott, elfogulatlan, tárgyilagos tájékoztatás követelményét elfogadta a médiaszolgáltatók szerkesztői szabadságának korlátjaként.” (IV/579/2018. 28. és 29. pontok)
[32] Az NVB határozatában megnyilvánuló szerkesztési szabadság korlátozása a Kúria szerint arányos és összeegyeztethető a jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség Ve.-be foglalt eljárási alapelvének érvényesülése érdekében figyelemmel az Alaptörvény IX. cikkben cikke (1) és (2) bekezdéseiben biztosított jogosultságokra is.
[33] Helytállóan hivatkozott a kérelmező arra, hogy a kifogásban jogszabálysértésként megjelölt a választási eljárásban való önkéntes részvételt deklaráló alapelv (Ve. 2. § (1) bekezdés b.) pontja) megsértésének megállapítása kapcsán az NVB határozata indokolást nem tartalmaz. Ezzel összefüggésben megjegyzi a Kúria azt is, hogy maga a kifogás sem fejtette ki, hogy az általa megjelölt műsorszám mennyiben sértette ezt meg. Ilyen körülmények mellett rögzíthető, hogy ennek az alapelvnek a sérelme az ahhoz köthető tényállás hiányában nem meghatározható és jogszabályt sértett az NVB, mikor ennek sérelmét az indokok feltárása nélkül megállapította.
[34] A bírság kiszabása kapcsán az NVB mérlegelési jogkörben járt el. Ennek során a Kúriának alkalmaznia kellett a Kp. 85. § (5) bekezdését: mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e.
[35] A bírság kiszabását mind a jogalap, mind a mérték tekintetében elégséges módon indokolta az NVB. Határozatában megjelenítette a bírságmérték megállapításához szükséges egyedi körülményeket is, melyeket határozatában pontosan megnevezett. Figyelemmel volt a kérelmezővel szembeni korábbi eljárásra és helytállóan hivatkozott a kialakult és következetesen követett gyakorlatra. A Kúria a fentiek alapján a bírság mellőzésére nem talált megfelelő indokot. A jogalap módosítása, korrekciója [Ve. 2. § (1) bekezdés b.) pontja hiánya] a bírság összegére nem volt kihatással, mert az NVB főként a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pont szerinti és a többszöri jogsértésre figyelemmel határozta azt meg ilyen összegben.
[36] A fentiekre figyelemmel a Kúria az NVB határozatát a Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja alapján a Ve. 2. § (1) bekezdés b) pont mellőzése mellett helybenhagyta.
Záró rész
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 228. § (2) bekezdése és a Kp. 157. § (7) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 124. § (5) bekezdésének megfelelően – tekintettel Ve. 229. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokról szóló 2005. évi XVII. törvény 1. § (2) bekezdésére – tárgyaláson kívül bírálta el.
[38] A Kúria a kérelmezőt a Ve. 228. § (2) bekezdésének megfelelően a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 630. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 35. § (1) bekezdésének megfelelően, a Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdései alapján kötelezte, hogy fizesse meg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (5) bekezdése szerinti összegű eljárási illetéket.
[39] A Kúria határozata elleni további jogorvoslat lehetőségét a Ve. 232. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. április 17.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke,
dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró,
Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró