GKT 2/1980.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

GKT 2/1980. szám*
I. A pénzintézet a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogait bármelyik szerződő féllel szemben érvényesítheti.

II. Ha a jogosult a Ptk. 318. §-ának (2) bekezdése szerint fennálló igényérvényesítési kötelezettségét elmulasztja, a pénzintézetnek a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdésén alapuló joga érvényesítési határidejével kapcsolatban a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni.

III. Ha a jogosult által indított per szünetelése folytán megszűnik, vagy a keresettől való elállás miatt, illetőleg közös kérelemre a bíróság azt megszünteti, a pénzintézet a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződésszegésen alapuló igényt az állam javára érvényesítheti.

 

I. A Ptk. 318. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, ha a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben az állami költségvetésből történik. A jogosult az igény érvényesítésétől - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - eltekinthet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért a kötelezett nem felel, vagy ha a szerződésszegés a népgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen.

A Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, és a jogosult e kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget, a pénzkövetelésre (kártérítés, kötbér, árleszállítás) irányuló igényt a kifizetéseket a költségvetésből teljesítő pénzintézet az állam javára érvényesítheti.

Az utóbbi rendelkezés szerint tehát a pénzintézet akkor érvényesítheti a pénzkövetelésre irányuló igényt, ha a jogosult az igényérvényesítési kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget

A szerződésekből kölcsönös kötelezettség keletkezik elsősorban a szolgáltatás átadására és átvételére, továbbá esetleg adatszolgáltatásra, közbenső intézkedésre stb. Ebből következik, hogy a szerződésekben a szerződő felek általában jogosultak is és kötelezettek is, tehát a jogosultságot olyan általános értelmű megnevezésnek kell tekinteni, amely egyaránt vonatkozik a megrendelőre és a vállalkozóra, vagy a szállítóra, vagyis minden szerződő félre, amelynek, vagy akinek a szerződésből jogai és kötelezettségei keletkezhetnek. Ennek megfelelően szerződésszegést sem csak a vállalkozó, vagy a szállító, hanem a megrendelő is elkövethet, maga is késedelmet okozhat, pl. a munkaterület átadásával stb.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt céloknak az elő-írt időben történő megvalósítását tehát - amely abban is kifejeződik, hogy az ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben az állami költségvetésből történik - nemcsak a vállalkozó vagy a szállító, hanem a megrendelő is veszélyeztetheti, vagy esetleg meg is akadályozhatja.

Az említett törvényi rendelkezés ezt is figyelembe vette, amikor általánosságban a jogosult szót használta, és arra az esetre adott jogot a pénzintézetnek az igényérvényesítésre, ha a jogosult a kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget. Nem tesz tehát különbséget a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése a megrendelő vagy a vállalkozó (szállító) mulasztása között, így magából a törvény szövegéből is következik, hogy az előírt kötelezettség megszegése esetén a pénzintézet igényérvényesítési joga bármelyik szerződő féllel szemben egyaránt gyakorolható.

II. A Ptk. 318. §-ának (3) bekezdése a polgári jog eszközeivel is a szerződéses fegyelem megszilárdítását szolgálja. E cél érdekében ruházza fel a pénzintézetet azzal a joggal, hogy a szerződésszegésből származó, de a jogosult által indokolatlanul nem érvényesített pénzkövetelésre irányuló igényt az állam javára érvényesítse. Ebből a szempontból azonban nem közömbös az sem, hogy ez a jogosultság önálló, a szerződés jogosultjának igényétől független-e, vagy a pénzintézet az igényérvényesítési kötelezettség indokolatlan elmulasztása folytán a jogosult igényét érvényesítheti.

A szerződéses fegyelem megszilárdítása szempontjából nem hanyagolható el az az érdek sem, amely a gazdálkodó szervezetek közötti szerződésekből származó jogviták mielőbbi lezárásához fűződik. Ez elsődlegesen az elévülési időnek az általános elévülési időnél rövidebb időtartamú megállapításában nyilvánul meg.

A pénzintézet igényérvényesítési jogosultsága a jogszabályban meghatározott esetekben a polgári jog minden területén érvényesülhet, elsődleges jelentősége azonban az állami pénzeszközökkel megvalósított beruházásokkal kapcsolatban van. E vonatkozásban a 46/1984. (XI. 6.) MT r. 20. §-a a pénzintézetnek széles körű ellenőrzési lehetőséget biztosít, nemcsak a beruházás megvalósítása közben, hanem a létesítmény üzembehelyezése után is. Ez az ellenőrzési jogosultság lehetővé teszi a pénzintézet számára, hogy a költségvetésből rendelkezésre bocsátott állami pénzeszközöknek az állami döntéseknek megfelelő felhasználását figyelemmel kísérje, de ezen túlmenően megfelelő információt biztosít annak a kérdésnek a vizsgálatához is, hogy a jogosult az igényt indokoltan vagy indokolatlanul nem érvényesítette.

A pénzintézetnek ezeket a jogait és lehetőségeit, valamint a Ptk. 318. §-a (3) bekezdésének szóhasználatát a fenti szempontok szerint mérlegelve azt lehet megállapítani, hogy a pénzintézet nem önálló igényt, hanem a jogosultnak indokolatlanul nem érvényesített pénzkövetelésére irányuló igényét érvényesítheti az állam javára. Ennek következtében az igényérvényesítés határidejének szempontjából sem lehet közömbös az az időszak, amely a jogosultnak rendelkezésére állt a szerződésszegésből származó igény érvényesítésére, de számításba kell venni olyan körülményeket is, amelyek még a kellő körültekintéssel eljáró pénzintézetnek az állam javára történő igényérvényesítését is időlegesen akadályozhatják. E szempontok érvényesülését a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése megfelelően biztosítja.

A pénzintézet tehát azt a jogot érvényesítheti, amelyet szerinte a jogosult indokolatlanul nem érvényesített, és erre akkor válik jogosulttá, amikor egyértelművé válik, hogy a jogosult a kötelezően érvényesítendő igényt nem érvényesíti.

Az ismertetett jogszabályi rendelkezések folytán lehetséges, hogy a pénzintézet a jogosultnak az igény érvényesítésére vonatkozó nemleges álláspontjáról már az elévülési időn belül értesül. Általánosnak azonban inkább az tekinthető, hogy a jogosult egyértelmű álláspontja, illetőleg mulasztása csak akkor jut a pénzintézet tudomására, amikor a jogosult az igényét elévülés miatt már nem is érvényesítheti. Ilyen helyzetben a pénzintézet igényérvényesítési jogának fennállása szempontjából a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján elsődlegesen azt kell a bíróságnak vizsgálnia, hogy mikor szűnt meg az az akadály, amely miatt a pénzintézet menthető okból nem tudta a követelést korábban érvényesíteni. Ettől az időponttól kell ugyanis végső soron azt az időt számítani, amely alatt a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra.

III. A kötelező igényérvényesítés nem formális, hanem valóságos igényérvényesítést feltételez. Nem tekinthető az igényérvényesítési kötelezettség ilyen teljesítésnek, ha a jogosult a pert megindítja, utóbb azonban az ellenérdekű féllel - a Pp. 381. §-a (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás szünetelésében egyezik meg, de a per folytatását nem kéri, s így az a Pp. 381. §-ának (2) bekezdése alapján hat hónapi szünetelés után megszűnik. Ez az eljárás az igényérvényesítési kötelezettségre vonatkozó törvényes rendelkezések kijátszását tenné lehetővé, ha olyan következménye lenne, hogy a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdésében megjelölt pénzintézet már nem érvényesíthetné az abban meghatározott igényt az állam javára. A törvény céljának a jogosult ismertetett eljárásnak olyan minősítése felel meg, amely szerint az nemcsak akkor nem tesz eleget igényérvényesítési kötelezettségének, ha egyáltalán nem lép fel a szerződésszegő másik fél ellen, hanem akkor is, ha a megindított pert megszűnni hagyja. Ez ugyanis a szerződésszegés következményei szempontjából azonos azzal, mintha a keresetet meg sem indította volna. Ilyen helyzetben alapos okkal lehet arra következtetni, hogy a jogosult az őt terhelő igényérvényesítési kötelezettségének nem valóságosan, hanem csak formálisan akart eleget tenni, tehát indokolt, hogy a pénzintézet élhessen a Ptk. 318. §-ának (3) bekezdésében biztosított jogával.

Ugyanez a helyes jogértelmezés akkor is, ha a jogosult a pert megindítja ugyan, de a keresettől eláll, és elállása folytán vagy a felek közös kérelme alapján a bíróság a pert a Pp. 57. §-ának e), illetőleg f) pontja alapján megszünteti.

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. a) pont.