Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.197/2019. számú ügyről.
A felperes 2012. március 13-tól állt az alperes alkalmazásában, munkaviszonyát az alperes 2015. április 1-jén kelt felmondásával szüntette meg. Ennek indokolása szerint „a vállalatvezetés hatékonyságnövelés és költségmegtakarítás céljából átvizsgálta a vállalat egészét, ennek eredményeképpen a vállalat költség- és gazdasági racionalizálást hajt végre. Az intézkedések következtében a munkaköre megszűnik”. A felperes 2015. január 19-én üzemi balesetet szenvedett, betegállománya alatt 2015 februárjában az alperes mást is felvett a munkakörébe. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként kártérítést, és túlmunka megfizetését kérte. Továbbá 6 hónap korkedvezményt biztosító járulék befizetésére, a 2014. évi 13. havi bérének megtérítésére, 5 nap pótszabadsága megtérítésére, valamint sérelemdíjra is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén kártérítést, 13. havi elmaradt munkabért, továbbá váltsa meg pótszabadságát. Megállapította, hogy a felperes 2012. július 1-től 2012. december 31-éig korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott az alperesnél. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felmentés jogellenességének jogkövetkezményei körében a keresetet elutasította. Az utólagos járulékfizetésre kötelezés iránti kereset tárgyában a pert megszüntette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a 13. havi munkabérre, a korkedvezményes munkakörrel kapcsolatos rendelkezésre, valamint az alperesnek a 2012. évre járó pótszabadság megváltására történő kötelezést tartalmazó rendelkezések kivételével a hatályon kívül helyezését kérte vagylagos kérelmekként előterjesztett felülvizsgálati igénye alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként kizárólag a Pp. 206. §-át, 221. §-át, valamint az Alaptörvény rendelkezéseit jelölte meg, konkrét anyagi jogszabálysértésre nem hivatkozott. Kizárólag a rendeltetésellenes joggyakorlás körében utalt a bizonyítékok kirívóan téves, illetve hiányos értékelésére, amelyek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel érdemben foglalkozhatott. A következetes ítélkezési gyakorlat értelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésére való hivatkozás kizárólag abban az esetben eredményezheti a felülvizsgálati kérelem alaposságát, amennyiben a jogerős ítéletben megállapítható tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség (BH2012. 173.). A másodfokú bíróságnak a rendeltetésellenes joggyakorlás körében kifejtett előadása a Pp. 206. §-ban foglaltakba ütköző volt. Peradat, hogy a felperes és az utasítási jogkörrel rendelkező közvetlen felettese között a viszony elmérgesedett, közöttük több alkalommal került sor szóváltásra. A felperes 2014. évben egyedül nem részesült bérrendezésben, aminek konkrét oka a perben nem nyert igazolást, hátterében a felperes nem cáfolt állítása szerint a közvetlen felettese állt. A közvetlen felettese a tágabb értelemben vett munkáltatói jogkörgyakorló volt (utasításadási jog), ennek ellenére a törvényszék nem vizsgálta és értékelte, hogy a felperes által állított és véleménye szerint hátrányos megkülönböztetést eredményező intézkedés indítványozása tőle származott-e és ha igen, az milyen módon történt. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta egyebek mellett a tanú azon nyilatkozatát, hogy a közvetlen felettes részéről elhangzott, miszerint a felperes „ha nem csinálja a rá kiosztott feladatokat vagy nem fogja be a száját, akkor a jogviszonya megszüntetésre kerül”. A megismételt eljárásban fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell és ennek konkrét indokát is adni, hogy a felperes által az elsőfokú bíróság szerint bizonyított azon körülmények, amelyek a rendeltetésellenes joggyakorlást igazolták, megvalósultak-e. Értékelni kell, hogy a közvetlen felettessel - aki utasítási és ellenőrzési joggal rendelkezett - való kapcsolata megromlása hozzájárult-e a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez, a munkáltatói jogkör gyakorlója értesült-e a jogviszony megszűnésekor felperes és felettese viszonyáról, ez közrehatott-e intézkedésében, illetve hogy a létszámcsökkentéssel indokolt felmondás rendeltetésszerű volt-e. A fentiek értékelését követően juthat a másodfokú bíróság érdemben helyes következtetésre. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (13. havi bér, 5 nap pótszabadság) nem érintette, a rendeltetésellenes joggyakorlás körében előterjesztett keresetet elutasító döntést hatályon kívül helyezte, e körben a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben (a sérelemdíj, túlmunka, kártérítés iránti igényt elutasító döntést) a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2020. május 28.
A Kúria Sajtótitkársága