Vadászati szolgáltatással és trófeaértékessel kapcsolatos számlázás jogszerűsége /1990. évi XCI. tv. 1. §, 66/G. §, 2000 évi C. tv. 156-166. §, 1992. évi LXXIV. tv. 6. §/

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2005. szeptember 29.

A felperes egyéni vadászati és bizományosi megállapodások alapján - bérvadászat útján - gyakorolta vadászati jogát, ezzel kapcsolatosan számlákat bocsátott ki. Ezekben, ha a külföldi vadász a trófeát kiléptette az országból, a termékexportra figyelemmel 0 %-os általános forgalmi adót /továbbiakban: áfát/ tüntetett fel, szervezési díj, illetve export manipuláció címén, 25 %-os áfával, egyéb vadászati szolgáltatást, trófeabírálatot, állategészségügyi vizsgálatdíjat; 12 %-os áfával pedig étkezést, szállást számlázott.

Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002 évekre ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott első fokú határozatban - különböző adónemekben, több adókötelezettséget érintően - összesen 51.432.000 Ft adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények megfizetésére kötelezte a felperest.

A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatában az elso fokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését az 1992. évi LXXIV. törvény /továbbiakban: Áfa tv./ 6. § /1/ bekezdésében, 8. § /1/ bekezdésében, 28. § /1/ bekezdésében, 43. § /4/ bekezdésében, 44. § /1/ bekezdésében, a 2000. évi C. törvény /továbbiakban: Sztv./ 165. § /2/ bekezdésében, 166. § /2/ bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény /továbbiakban: Art./ 66/G. § /3/ bekezdés b/ pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a külföldi vadászok részére vadászati szolgáltatást nyújtott, és trófeaértékesítést is végzett. A trófeát külön térítés nélkül adta a vadász tulajdonába. A felperes számlái nem tükrözik a tényleges gazdasági eseményt, mivel a szolgáltatást önállóan nem tüntette fel, csak trófeaértékesítést jelölt meg. A trófeaértékesítésként feltüntetett összeg nemcsak a trófeának, hanem a vadászati szolgáltatásnak az ellenértékét is tartalmazza. A felperes által számlázott szervezési díj csak a kiegészítő szolgáltatásoknak az ellenértéke és nem a teljes vadászati szolgáltatásé. A bizonylatok nem biztosítják az adó alapjának elkülönítését, ezért az alperes becslést alkalmazott. A becslési eljárás során a felperes árjegyzékéből indult ki.

A felperes keresetében a vadászattal kapcsolatos adókötelezettséget érintő 20.454.000 Ft áfa adókülönbözet és jogkövetkezményeinek jogszerűségét vitatta, ennek hatályon kívül helyezését kérte.

Azzal érvelt, hogy számlái a valóságnak megfelelően elkülönítetten, az adóalap megállapítására alkalmas módon tartalmazzák a trófeaértékesítés és vadászati szolgáltatás ellenértékét. A trófeát nem térítés nélkül adta a vadász tulajdonába. Az általa számlázott szervezési díj a vadászati szolgáltatás teljes ellenértéke, ezért a becslés jogalap nélküli, annak alperes által alkalmazott módszere is téves.

A megyei bíróság ítéletében az alperes határozatát a vadászati szolgáltatással kapcsolatos részében az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményekkel együtt - az elso fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elso fokú hatóságot e körben új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes vadászati szolgáltatást nyújtott, sikeres vadászat esetén termékértékesítést is végzett. Ahhoz, hogy szerződési kötelezettségének eleget tegyen, át kellett engednie vadászati jogát a bérvadásznak, amihez kísérőket, egyéb technikai eszközöket kellett biztosítania. Mindezek együttesen képezik a vadászati szolgáltatást. A becslés alkalmazását, és annak módszerét nem találta jogszerűnek. Rögzítette, hogy a sebzési díjból a szolgáltatás értékét nem lehet levezetni. Az új eljárásra előírta a felperes iratainak, bizonylatainak szerződésekkel való egybevetését, annak tételes vizsgálatát, hogy a vadászati szolgáltatás mire terjed ki, milyen költséget jelent, szükség esetére szakértő igénybevételét is.

A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

A felperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, az alperes pedig a felperes keresetének teljes körű elutasítását.

A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az 1996. évi LV. törvény /továbbiakban: Vt./ 10. § /1/ bekezdés c/ pontjában, 56-74. §-aiban, az Art. 1. § /7/ bekezdésében, a Pp. 206. § /1/ és /2/ bekezdésében, 215. §-ában foglaltaknak. Kifejtette, hogy a vadászati jog átengedésével, a szervezési díjjal, a vadászati szolgáltatással kapcsolatosan - az ítéletben megállapított tényállás - az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések, az ezeken alapuló érdemi döntés jogszabálysértő. A vadászati szolgáltatás azonos volt az általa számlázott szervezési díjjal, számlái a valós gazdasági eseményt tükrözték, megfeleltek a bizonylatokra irányadó adójogi jogszabályi rendelkezéseknek.

Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § /7/ bekezdésében, 51. § /7/ bekezdésében, 66/G. § /1/-/2/ bekezdésében, /3/ bekezdés b/-c/ pontjában foglaltaknak. Kifejtette, hogy tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett és a jogerős ítélet szerint se tartalmazzák a felperes számlái külön-külön az egyes ügyleteket. Ezért a trófeaértékesítésről kiállított számla szerinti összeg szükségképpen tartalmazza a termék árán kívül a szolgáltatás díját is. A becslés tehát jogszerű volt, annak módszerét is helyesen választotta meg.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban a felek között nem volt vita a tekintetben, hogy a felperes vadászati szolgáltatást nyújtott és trófeaértékesítést is végzett, illetve, hogy az Art. 1. § /7/ bekezdése értelmében a felek közötti ügyleteket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ezért, valamint a Pp. 275. § /2/ bekezdése szerinti rendelkezésből következően a Legfelsobb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárás során már csak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperes bizonylatai a valós gazdasági eseményt tükrözik-e, megfelelnek-e az Áfa tv. és az Sztv. rendelkezéseinek, alkalmasak voltak-e az adó alapjának megállapítására. Ennek eldöntéséhez azonban meg kellett határozni a vadászati szolgáltatás és termékértékesítés fogalmát, tartalmát. Állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes által kiszámlázott szervezési díj azonos-e a vadászati szolgáltatással.

A perrel érintett speciális közigazgatási jogviszonyra /vadászatra/ tekintettel a döntéshozatalnál nem hagyhatóak figyelmen kívül a Vt. rendelkezései és Központi Statisztikai Hivatal /KSH/ besorolásai sem, melyek kapcsán a következőkre kíván rámutatni a Legfelsobb Bíróság:

A vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségek és jogok Vt. szerinti teljesítéséért a vadászatra jogosult felel, aki vadászati jogát nem átengedi, hanem pl. bérvadászat útján gyakorolja.

A vadászat a vadnak a Vt-ben engedélyezett eszközzel és módon a vadász által történő elejtésére, elfogására irányuló tevékenység, amely csak engedély, felelősségbiztosítás birtokában, meghatározott helyen, időben, kísérővel és megfelelő technikai eszközök biztosításával végezhető oly módon, hogy kötelező a lőjegyzék, a napló és az ezzel kapcsolatos nyilvántartások vezetése is. /Vt. 7. §, 10. §, 56-60. §/ A Vt. rendelkezéseiből következően a vadászat előkészítése, szervezése és jogszabályoknak megfelelő lebonyolítása jelenti a vadászati szolgáltatásnyújtást, amit a KSH is - azonos fogalom-meghatározásnál - máshova nem sorolt, egyéb szabadidős szolgáltatásként kezel.

A Vt. nemcsak a vadászati szolgáltatást, hanem a vad tulajdonjogát, a trófea fogalmát is meghatározza, előírja, hogy a trófea feletti rendelkezési jogot csak trófeabírálat eredményeként kiadott, meghatározott tartalmú igazolás alapján lehet megszerezni. A trófeabírálat állapítja meg a trófea értékmérőit /vad fajtájától, súlyától, méretétől... függően/. Ennek eredményeként válik a termék forgalomképessé és csak így vihető ki az országból. /Vt. 9. §, 73-74. §/ A lelövési, kilövési díj - ami különböző vadásztársaságok és gazdasági társaságok árjegyzékeiben feltüntetésre kerül - a Vt. szerinti terméknek, azaz a trófeának az ára és statisztikai szempontból is a trófea ellenértének minősül.

Hangsúlyozza a Legfelsobb Bíróság, hogy a Vt. szerint a vadászati szolgáltatásnál, továbbá a trófeával kapcsolatos tevékenységnél a lőjegyzék az elszámolás alapja. Arra nemcsak a nyújtott szolgáltatás, hanem a trófeabírálat ténye és a trófea értékmérői is feljegyzésre kell, hogy kerüljenek. A vadász a vad kilövésére, elejtésére, elfogására szerződik, ezért a sebzés a vadászat rendkívüli eseménye. Az ugyanis csak akkor minősül a vad elejtésének, ha utánkereséssel a vad terítékre kerül, vagy elhullottan fellelik /Vt. 9. §, 57-58. §, 73-74. §, a 30/1997./IV.30./ FM rendelet 4. §, 52-57. §, 14. sz. melléklet/.

A felperes okirataiból /szerződés, lőjegyzék, árjegyzék, számlák/ megállapíthatóan vadászati szolgáltatás körébe tartozóknak kezelte mindazt, amit a Vt. és a KSH besorolás is annak tekint, és ami az előzőekben felsorolásra került. Ezt exportmanipuláció vagy szervezési díj címén teljes körűen számlázta is. Téves tehát az az alperesi és elso fokú bírósági jogi álláspont, mely szerint a felperes által számlázott szolgáltatás kiegészítő jellegű, ezzel szemben tartalmazza a Vt. szerinti szabályoknak megfelelően az engedély, a biztosítás beszerzésétől a kísérő szakszemélyzet, terepjáró biztosításán kívül a lőjegyzék és a szükséges dokumentumok kezelését, vezetését is, azaz a vadászati szolgáltatással kapcsolatos tevékenység megkezdésétől annak befejezéséig tart. Ezért a valós gazdasági eseményeknek megfelelő számlázást végzett a felperes.

Kiemeli e körben a Legfelsobb Bíróság azt is, hogy az alperes határozata sem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a vadászati szolgáltatás nem a Vt. rendelkezései által meghatározottak szerint ment végbe, és az alperes nem tudott megjelölni egyetlen olyan tevékenységet sem, amely megnevezésével igazolhatta volna azt, hogy a felperesi szolgáltatás és számlázás nem teljes körű, hanem csupán kiegészítő jellegű volt.

A dokumentumokból megállapíthatóan, a trófeabírálat eredményeként a Vt. szabályaival összhangban álló árjegyzék alapján fizetendő összeget rögzítik a felperes bizonylatai a trófeaeladás ellenértékeként. Téves tehát az az alperesi és megyei bírósági jogi álláspont, mely szerint a felperes a trófeát térítés nélkül adta tulajdonba, illetve, hogy a felperes dokumentumai nem a valós gazdasági eseményeket tükröznek, és nem elkülönítetten, illetve teljes körűen tartalmazzák a szolgáltatás és termékértékesítés ellenértékét.

A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján számláiból az adó alapja pontosan megállapítható volt, és az alperes érvelése is alapos a tekintetben, hogy a tényállást teljes körűen tisztázta. A kifejtettekből következően iratellenes és téves az az alperesi megállapítás, mely szerint a felperes számlái csak termékértékesítést jelölnek, hiszen azok eleve szolgáltatásra és termékértékesítésre bontott számlák.

A becslés jogalapja tehát nem állt fenn, a felperes eltérő adókulcsokkal szolgáltatásokra és termékértékesítésre bontott számlái a valóságnak megfelelően tartalmazták az ellenértékeket. Ezért a keresettel vitatott körben a megyei bíróság adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyező döntése jogszerű, az új eljárásra kötelezés azonban szükségtelen, mivel a felperes terhére a perben vitatott körben adókülönbözet nem állapítható meg.

Ezért a Legfelsobb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275. § /4/ bekezdése alapján részben, ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint hatályon kívül helyezte, illetve részben hatályában fenntartotta. /Legf.Bír. Kfv.I.35.047/2005./