A felperes és az I. rendű alperes egy kohó felújításával összefüggő tervezési és kivitelezési feladatok elvégzésére vállalkozási szerződést, és ehhez kapcsolódóan tűzálló anyagokra vonatkozó szállítási szerződést kötöttek. A felperes a kivitelezési munkákra a II. rendű alperessel alvállalkozási szerződést kötött. Az I. rendű alperes még a kivitelezés előtt mind a vállalkozási szerződéstől, mind a szállítási szerződéstől elállt.
A felperes keresetében a szerződéseknek az I. rendű alperesnek felróható okból való lehetetlenülésére hivatkozással kártérítés, a többlettervezési feladataira tekintettel pótmunkadíj megfizetésére kérte az I. rendű alperes kötelezését.
Az I. rendű alperes viszontkeresetében a vállalkozási szerződés, az egyesített perben előterjesztett keresetében pedig az alvállalkozási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Érvénytelenségi okként elsődlegesen a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközését jelölte meg. Előadta, hogy a felperes minden kivitelezési munkát az alvállalkozóval végeztetett volna el lényegesen alacsonyabb áron, így munkavégzés nélkül extraprofitot realizált volna.
Az elsőfokú bíróság részítéletével megállapította a vállalkozási szerződés és az alvállalkozási szerződés érvénytelenségét, míg ítéletével a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság jogerős részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és az I. rendű alperesnek az egyesített perben előterjesztett, az alvállalkozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasította; a vállalkozási szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezés tekintetében az elsőfokú részítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a körben – az eshetőleges, a megtámadási okokra alapított érvénytelenségi viszontkereset elbírálására – az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének a szállítási szerződés lehetetlenülésére alapított kártérítési keresetet és a pótmunkadíj megfizetése iránti keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta; ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható, hogy a felperesnek a szerződéskötéssel az lett volna a célja, hogy érdemi munkavégzés nélkül jusson extraprofithoz. Erre figyelemmel a vállalkozási szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisségének megállapítása iránti viszontkeresetet megalapozatlannak tartotta. Az alvállalkozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elutasítását az I. rendű alperes perbeli legitimációjának hiányával indokolta. A szállítási szerződés lehetetlenülésén alapuló kártérítési kereset elutasításának indokaként azt jelölte meg, hogy a felperes a kár bekövetkeztét sem bizonyította.
A felperes és az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta. A vállalkozási szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés vizsgálatakor – a másodfokú bírósággal egyezően – jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felek pályázati eljárást követően kötöttek szerződést, az I. rendű alperes ezért utóbb nem hivatkozhatott arra, hogy a kikötött díj nem volt reális. A felperes jogosult volt alvállalkozó igénybevételére, és azt a kivitelezési munkák volumene, komplexitása és a rövid teljesítési határidő is indokolta. A szerződés jóerkölcsbe ütközését az a körülmény sem alapozhatta meg, hogy a felperes a díjkülönbözet révén kívánt haszonra szert tenni. A Kúria egyetértett azzal, hogy az I. rendű alperesnek az alvállalkozási szerződés érvénytelenségének megállapításához fűződő védendő jogi érdeke hiányzott. A felperes kártérítési keresetének elutasításával kapcsolatban rámutatott arra, hogy kiemelt jelentőségű perekben a bíróságot a bizonyításra szoruló tényekre, a bizonyítási teherre, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeire vonatkozó előzetes tájékoztatási kötelezettség nem terheli. Miután pedig a felperes az elmaradt haszon tekintetében a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a bizonyítatlanság következményeit a terhére kellett értékelni.
Budapest, 2018. július 23.
A Kúria Sajtótitkársága