A Kúria Kfv.V.35.395/2018/6. számú döntésben: a felperes vitatta a terhére települési adófizetési kötelezettséget előíró adóhatározatok jogszerűségét, állította, hogy nem adóalany. Az adóhatóság döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1/A.§, 52.§ 26. pont rendelkezései alapján hozta meg.
A települési adóra vonatkozó szabályokat az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény 140.§-a iktatta be a Htv.-be 1/A.§-ban 2015. január 1-jei hatállyal.
A Htv. 1/A.§ (1) bekezdése értelmében az önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá - e minőségére tekintettel - vállalkozó [52.§ 26. pont]. E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint: „A törvény értelmében a Htv. kiegészül egy új, 1/A.§-sal, amely rögzíti a települési adó bevezetésének kereteit. (…) rendelet-alkotási korlát, hogy a települési adónak (adóknak) nem lehet alanya szervezet vagy vállalkozói minőségére tekintettel vállalkozó. Egyéb adóztatási korlátot a Htv. az önkormányzatok számára a települési adók kapcsán nem állapít meg.”
A közigazgatási eljárásban és a perben nem volt vitatott, hogy felperesi tulajdont képeztek 2017. január 1-jén a határozatokban helyrajzi számokkal megjelölt szántó művelési ágú ingatlanok, hogy azokat felperes a Kft.-knek haszonbérletbe adta, továbbá az sem, hogy az önkormányzat képviselő-testülete rendelettel 2017. január 1-i hatállyal a települési adót bevezette a szántó földekre, és felperes ingatlantulajdonai után illetve az Önk.r. alapján telekadó bevallását 2017. március 02-án benyújtotta.
Az Önk.r. 3.§ (1) bekezdése a földterület tulajdonosát határozza meg adóalanyként a Htv. 1/A.§ (1) bekezdésében rögzített korlátozással, azaz az Önkr. szerint is az nem alanya a települési adónak, akit a Htv. az adóalanyiságból kizárt. A Htv. 1/A.§ (1) bekezdése értelmében pedig a települési adónak nem lehet alanya - e minőségére tekintettel - vállalkozó [52.§ 26. pont]. A Htv. 1/A.§ (1) bekezdésében törvényhely megjelöléssel meghatározta a jogalkotó, hogy vállalkozónak az 52.§ 26. pontjában meghatározottak szerinti vállalkozó minősül. Így a törvény alkalmazásában vállalkozó a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző: a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja, c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll, d) egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűen állapította meg, az alperes részéről bizonyított az a határozatában rögzített tény, hogy felperes az ingatlanain a Htv. 52.§ 26. pontjában foglaltaknak minősülő vállalkozóként vállalkozási tevékenységet nem végez, a szántóföldjein mezőgazdasági tevékenységet haszonbérleti szerződés alapján a Kft.-k folytatnak. Felperes a perben sem bizonyította, hogy a tulajdonában lévő földeken vállalkozóként vállalkozási tevékenységet végzett volna, így alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Htv.-nek nem alanya.
Budapest, 2018. november 05.
A Kúria Sajtótitkársága