Tájékoztató munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei és egyéb járandóságok tárgyában hozott kúriai döntésről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. november 19.

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.574/2017. számú ügy elvi tartalma: a versenytilalmi megállapodás alapvető feltétele, hogy a munkavállalói (és ebbe a vezető állású munkavállaló is beleértendő) kötelezettsége teljesítése fejében a munkáltató ellenértéket fizessen. Az ellenérték a munkavállaló lényeges, joga korlátozásának kompenzálását szolgálja, mivel a megállapodás az új munkaviszony létesítésében gátolja.
Az alperes és a Kft., amelynek a felperes ügyvezetője volt vállalkozási szerződést kötöttek. A munkaszerződés szerint a felperes 2015. március 26-tól kereskedelmi igazgató munkakört töltött be alperesnél, munkaköri leírása szerint jogosult volt a munkáltató vezetőjének helyettesítésére, vezető állású munkavállalónak minősült. Munkarendje kötetlen volt, a felek a munkaszerződésben három hónap próbaidőt kötöttek ki. A munkaszerződés 11. pontja értelmében a felperes a szerződés aláírásával kijelentette, hogy a szerződés lejáratát követő három évig a munkáltató konkurenciájával/vevőpartnereivel és/vagy azok többségi tulajdonosával, illetve azok többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal csak a megbízó előzetes jóváhagyásával tarthat fenn üzleti kapcsolatot. A felperes munkaviszonyát az alperes azonnali hatályú felmondással szüntette meg az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a munkaszerződés 5. pontjában foglalt próbaidőre vonatkozó kikötésre. A felperes keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte. Sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között létrejött munkaszerződésben kikötött versenytilalmi megállapodás érvénytelen. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet versenytilalmi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó része hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát kérte akként, hogy a felek között 2015. március 25-én létrejött munkaszerződés 11. pontjában kikötött versenytilalmi megállapodás érvényes. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes a végkielégítésre vonatkozó jogerős döntést támadta és ezzel összefüggésben az Mt. 209. § (2) bekezdésének megsértését panaszolta. Az Mt. 209. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető munkaszerződése e törvény Második részében foglalt rendelkezésektől – a (2) bekezdés kivételével – eltérhet. Ezen (2) bekezdés szerint a vezető munkaszerződése az Mt. 55. § (1) bekezdés b) c) e) pontjában, 65. § (3) bekezdés a) b) e) pontjában, a 113. § (3) bekezdésében, valamint a 127. §-ban, illetve ezen jogszabályhely (3) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el. Ezen jogszabályi előírások kétségtelenül külön nem sorolják fel a versenytilalmi megállapodást az eltéréseket illetően, azonban versenytilalmi megállapodás nem is kizárólag munkaszerződésben rögzíthető. Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felek között öt munkaszerződés tervezet is készült és a felperes nem kifogásolta sem a három éves versenytilalmi időszak kikötését, sem az ellenérték elmaradását, mivel önmagában ez nem teszi a munkaszerződés versenytilalmi kikötésere vonatkozó részét érvényessé. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Mt. kifejezetten előírja a versenytilalmi megállapodás esetén az ellenértéket, így a felek attól nem térhetnek el olyan mértékben, ami a jogintézményt ingyenessé tenné. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. november 19.

A Kúria Sajtótitkársága