A munkatárssal szemben tanúsított tiszteletlen, sértő, megalázó magatartás tanúsítása, vagy bántó kijelentés az együttműködési kötelezettség megsértését jelenti, és a jogviszony megszüntetés jogszerű indoka lehet akkor is, ha mindezt a munkavállaló a munkaközi szünetben teszi [Mt. 6. §, 52. § (1) bekezdés, 66. §].
A felperes 2008. március 1-jétől állt az alperes alkalmazásában minőségellenőr munkakörben. Az alperes a munkaviszonyát 2015. március 16-án kelt intézkedésével szüntette meg az Mt. 65. §-ának (1) bekezdésére alapítottan. A felmondás indokolása szerint a felperes az etikai üzletszabályzatnak nem megfelelő módon, tiszteletlenül viselkedett és kommunikált a munkatársaival vezetője figyelmeztetésének ellenére. A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződése szerint – bírálja el, mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétet miként oldja fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az eljáró bíróságok a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan fejtették ki, hogy a felperes részéről a munkatársakat kölcsönösen megillető tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő törvényi kötelezettség megsértése történt, amikor a munkatársát mások előtt szidalmazta, megjelenésére vonatkozóan durva kijelentéseket tett. Ebből a szempontból közömbös volt, hogy mindezt a munkavégzés közben, vagy pihenőidőben tette. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató által sérelmezett magatartást kizárólag egy tanú állította, mivel a munkatárs előadását többen is alátámasztották tanúvallomásaikkal. A fentiekből következően az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes jogviszonyát az általa állított, és a perben bizonyított okból (Mt. 66. §). A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 12. §-ában szabályozott, az egyenlő bánásmód követelményét sértő alperesi magatartást is állított. Az elsőfokú eljárásban az Mt. 12. §-ának megsértését a felperes konkrétan nem állította, e körben bizonyítás nem folyt, a fellebbezésben hivatkozott a munkavállaló először ezen előírás megsértésére. A védett tulajdonságot azonban nem jelölte meg. Ezért a másodfokú bíróság a diszkrimináció tilalmának értékelésével nem foglalkozott, és így az a felülvizsgálati eljárásnak sem lehetett tárgya. A Pp. 221. § megsértését állító felperesi előadás alaptalan. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. július 12.
A Kúria Sajtótitkársága