Az átadás-átvétel három alanyú ügylettel is megvalósulhat. Az a perdöntő, ha a gazdasági egység feletti hatalomváltás megvalósult, ami által a munkavállalók irányítására jogosult munkáltató személye megváltozik (BH2003.435.). Az Mt. 36. § (1) bekezdésén alapuló munkáltatói alanyváltás esetén nem merülhet fel az átszállással összefüggésben az elszámolási és a munkakör átadási kötelezettség elmulasztása, mivel az átszállással a munkaviszony nem szűnik meg.
Az alperes munkáltató 1999. augusztus 1-jétől üzemeltetésre átvette a korábbi Kft-től, mint távhőszolgáltatótól az önkormányzat tulajdonában álló közműveket, a munkaeszközöket és továbbfoglalkoztatta a távhőszolgáltatási tevékenységgel érintett 65 fő munkavállalót az 1999. július 15-én kelt Megállapodás alapján. A Megállapodás 7. pontja értelmében a korábbi Kft., az önkormányzat és az alperes közötti Üzemeltetési – és Vállalkozási Szerződés megszűnésével azonos időpontban a Megállapodás is hatályát veszti. A Megállapodás alapján a munkavállaló felperesek munkáltatói jogutódlás folytán álltak munkaviszonyban az alperessel. Az Üzemeltetési – és Vállalkozási Szerződést az önkormányzat közgyűlési határozata alapján 2015. augusztus 18-án azonnali hatállyal megszüntette és a távhőtermelést, távhőszolgáltatást a korábbi Kft. „jogutódja”, az új Kft. útján biztosította azzal, hogy a Határozat 6. pontja értelmében a megszűnést követő naptól a távhőszolgáltatási tevékenységgel érintett munkavállalókat is ez a Kft. foglalkoztatta tovább az alperes által - a korábbi Kft-től bérleti szerződés alapján - használt munkavégzési helyen.
Az új Kft. a munkajogi „jogutódlásról” a felpereseket 2015. augusztus 18-án, az alperest 2015. augusztus 24-én kelt levelében tájékoztatta. Az új Kft. ezt követően, 2015. szeptember 30-án szerzett távhőszolgáltatói működési engedélyt határozat alapján, amely megállapította, hogy az új Kft. 2015. augusztus 19-től folytatta a távhőszolgáltatói tevékenységet.
Az alperes a felpereseket 2015. augusztus 25-én, szeptember 1-jén és szeptember 9-én felhívta a 2015. augusztus 18-tól augusztus 31-ig terjedő időszakra vonatkozó munkavégzési kötelezettség teljesítésének igazolására.
A felperesek kereseti kérelmükben a 2015. augusztus 1-jétől augusztus 17-ig terjedő időtartamra elmaradt munkabérük megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását és viszontkeresetében a munkaviszonyok jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 84.§ (1) és (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte perköltsége megfizetése mellett arra hivatkozással, hogy közte és az új Kft. között átadás-átvétel nem volt, a munkavállalók jogviszonyát nem szüntette meg, a munkavállalók a jogviszonyuk megszűnésekor nem számoltak el, így a jogviszonyukat jogellenesen szüntették meg. A felperesek a viszontkereset elutasítását kérték perköltségük megállapítása mellett. Álláspontjuk szerint az Mt. 36.§ (1) bekezdés, a 299.§ j) pont, a 2001/23/EK Irányelv és a Spijkers kritériumok értelmében az alperes és az új Kft. között munkáltatói jogutódlás következett be.
Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét elutasította, az ítéletet ebben a részében a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a munkajogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei megfizetését kérte arra hivatkozva, hogy nem történt a munkáltató személyében alanyváltozás jogügylet hiányában, a felperesek a jogviszony megszűnésekor az elszámolási kötelezettségüknek nem tettek eleget.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.
Az alperes és az új Kft. között a munkáltató személyében alanyváltozás következett be.
Az Mt. 36.§ (1) bekezdése alapján a gazdasági egységet, mint anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportját, a jogügyleten alapuló átvételt és a fennálló munkaviszonyokat kell a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere megítélésekor érdemben értékelni arra figyelemmel, hogy az Mt. 299.§ j) pontja a Tanács 2001/23/EK irányelvének való megfelelést szolgálja. Annak megállapításához, hogy a munkáltató személyében bekövetkező alanyváltozás feltétele teljesül-e, az összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni. Ennek megítélésekor vizsgálni kell a Spijkers kritériumokat (ingó- és ingatlan vagyontárgyak átadása, átvétele; immateriális javak (jogok) átruházása; a munkavállalók jelentős részének továbbfoglalkoztatása; az érintett gazdasági egység által a jogutódlás előtt, és azt követően folytatott tevékenység hasonlósága; a gazdasági egységhez kapcsolódó ügyfélkörhöz fűződő kapcsolatok átvétele) azzal, hogy önmagában e kritériumok fennállása még nem alapozza meg a munkajogi jogutódlás bekövetkezését (6/2014. számú munkaügyi elvi határozat, Mfv.I.10.156/2014.).
Jelen ügyben a munkaeszközök átvétele megtörtént, az átvétel jogszerűsége, az átvett anyagi erőforrások tulajdonosi viszonyai nem feltétele az átvétel megállapításának. A munkavállalók jelentős részét az új Kft. ténylegesen továbbfoglalkoztatta (C-416/16. Ricardo-ügy, BH1996.504., BH1994.571.). Az Irányelv (3) preambulum bekezdése alapján az uniós jogszabály és így az Mt. 36.§-ának célja, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek megvalósulása esetén a munkavállalók munkajogi védelemben részesüljenek, így a jogviszonyuk ne szűnjön meg önmagában a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt, a jogutód köteles legyen a korábbi munkajogviszonyok fenntartására (C-463/09. Clece-ügy). A munkáltatói jogutódlásnak nem feltétele, hanem egyik következménye a munkavállalók továbbfoglalkoztatásának kötelezettsége. Az új Kft. az alperes - távhőtermelői és távhőszolgáltatási - főtevékenységét gyakorolta tovább, amely megállapítását nem cáfolja, ha azt az átvevő munkáltató esetleg nem jogszerűen vagy engedély nélkül folytatja. Az új Kft. továbbgyakorolt tevékenysége - az önkormányzat közfeladatai közül Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13.§ (1) bekezdés 20. pontban rendelkezett – távhőszolgáltatás az önkormányzat közművein keresztül. A tevékenység eszközfüggőségének megítélése körében az adott esetben jogilag irreleváns, hogy azokhoz kapcsolódtak-e beruházások, fejlesztések, a munkaeszközök tulajdonjoga kit illet (C-466/07. Klarenberg-ügy, C-160/14. Brito és társai-ügy).
Az Irányelv és így az Mt. 36.§-ának alkalmazását nem zárja ki az a tény, amely szerint az átruházás egyoldalú határozat eredménye, és nem egy akarategységé (C-151/09. UGT-FSP-ügy). Az Irányelv alkalmazhatóságához az sem szükséges, hogy közvetlen szerződéses kapcsolat álljon fenn az átadó és az átvevő vállalkozás között (C-200/16. Securitas-ügy, C-171/94. és C-172/94. Merckx és Neuhuys-ügy, C-287/86. Ny Molle Kro-ügy).
Mindezek alapján a felperesek munkajogviszonya nem szűnt meg, abban a munkáltatói oldalon alanycsere, a munkáltató személyében változás következett be (Mfv.I.10.285/2017/5., Mfv.I.10.913/2016/10., Mfv.I.10.697/2016/4., Mfv.II.10.052/2015/5., Mfv.I.10.502/2014/9.), ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a jogviszony megszüntetése esetén irányadó, Mt. 80.§ (1) bekezdés szerinti elszámolási kötelezettség megsértésére azzal, hogy a felek ebben az esetben is kötelesek együttműködni, egymással elszámolni.
Budapest, 2018. július 23.
A Kúria Sajtótitkársága