Előzmény: a PSZÁF piacfelügyeleti eljárás keretében vizsgálta a Budapesti Értéktőzsdén 2008. október 9-én, a tőzsdei kereskedés során az OTP Bank Nyrt. részvényeire kötött ügyletek körülményeit. A vizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy az OTP részvények árának lefelé történő elmozdulását a részvényeknek a felperes által adott instrukciókra épülő részvény-swap ügylet keretében, a tőzsdei kereskedés záró szakaszában és árlimit alkalmazása nélkül történt eladása eredményezte.
Határozatában a Soros Fund-ot a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó jogszabályi előírások megsértése miatt 489.000 millió forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresettel támadta a bírságot kiszabó közigazgatási határozatot, amelyet a Fővárosi Bíróság ítéletével elutasított.
A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét helybenhagyta. Rögzítette, hogy a felperessel a tőzsdén kívül részvényswap ügyletet kötő társaság a felperestől kapott utasítások szerint járt el, amikor a fedezeti ügylet BÉT-en történő lebonyolításáról döntött.
Figyelemmel arra, hogy a két szereplő között kimutatható volt az utasítás, illetve az utasíthatóság, a piacbefolyásolás jogsértése a tőzsdeügyletben közvetlenül nem érintett felperes terhére állapítható meg. Az elsőfokú bírósággal egybehangzóan állapította meg, hogy a felperes utasítására lezajlott záró szakaszban történt kereskedés félrevezető jelzést közvetített a piac számára, hiszen amennyiben a kereskedés záró szakaszában a piac többi szereplője előtt ismeretlen, de nem fundamentális okból értékesítenek 251.000 db részvényt, akkor az elszakítja az árat a valós gazdasági folyamatoktól, és a záróár mesterséges szinten rögzül.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság 2011. március 24-én a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartó döntést hozott.
Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem volt helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, mert az eljárt bíróságok a tényállást az iratoknak megfelelően állapították meg, illetőleg a bizonyítékokat okszerűen mérlegelték.
A felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá.
Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény beépült a magyar jogrendbe. Figyelemmel arra, hogy a felperesnek az eljárás során joga és lehetősége volt a nyilatkozattételre, az ügy iratainak megismerésére, bizonyítékainak előterjesztésére, az egyenlő bánásmód elve nem sérült.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes eljárásával kapcsolatban az Európai Emberi Jogi Bíróság Öztürk v. Németország ügyére és az Európai Unió Bíróság Müncheni Műszaki Egyetem ügyére (C-269/90.) hivatkozással arra mutatott rá, hogy a közigazgatási bírság büntetőjogias szankció. Így az eljárásban a büntetőjogi garanciáknak érvényesülniük kell, ideértve a hatóság gondos és pártatlan vizsgálatát, amelynek az egyedi eset lényeges szempontjaira ki kell terjednie, és az érintett azon jogára, hogy álláspontját kifejthesse és megfelelően indokolt döntést kaphasson. A felperes által benyújtott magánszakvéleménnyel kapcsolatban rögzítette, hogy azt a bírói gyakorlat alapján a felperes nyilatkozataként kell figyelembe venni. Figyelemmel arra, hogy a felperes jogi képviselővel járt el az ügyben nem tartotta alaposnak a felperes azon hivatkozását, hogy a bíróság elmulasztotta teljesíteni a Pp. 3. §-ának /3/ bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét. Az anyagi jogszabálysértésekkel kapcsolatban hivatkozott az Európai Parlament és Tanács 2003/6/EK Irányelvének 5. cikkére, amely a piacbefolyásolás generális tilalmát írja elő mindenki számára.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljáró bíróságok helyesen értékelték a tőkepiaci törvény vonatkozó rendelkezéseit az ügyben.
Budapest, 2011. március 24.
A Legfelsőbb Bíróság Sajtótitkársága