A felperes öt éves időtartamra vett haszonbérbe termőföldeket az alperestől, a szerződésekben azonban kikötötték azt is, hogy a felek bármelyike jogosult azokat - érdemi indokolási kötelezettség nélkül - 60 nap felmondási idővel a tárgyév végére felmondani. Az alperes élve a szerződésben biztosított rendes felmondás jogával, a szerződéseket egy év elteltével felmondta.
A felperesnek a rendes felmondást lehetővé tevő szerződéses kikötés és a felmondások érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, de a másodfokú bíróság - a felek szerződéskötési szabadságra hivatkozással - a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati eljárás során a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek szerződéskötési szabadsága nem terjed ki ilyen tartalmú szerződés megkötésére. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 13. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis - a törvény miniszteri indokolásával is alátámasztottan - termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződés csak határozott időre köthető. A rendelkezés célja az volt, hogy elősegítse a folyamatos termelést, a tervezhetőséget és védje a haszonbérlő érdekeit. A felek által kötött véghatáridőt megjelölő, de azon belül teljesen szabadon felmondható szerződéssel a jogviszonyuk egy időszakon belül, de lényegében határozatlan idejűvé válik, jogszabályi rendelkezés így nem éri el a célját, az ilyen tartalmú szerződéses kikötés ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján jogszabályba ütközése folytán semmis.
Budapest, 2012. május 2.
A Kúria Sajtótitkársága