A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) határozatával elrendelte a kérelmezők javára oltalom alatt álló „SZŰZTEA” szóvédjegy törlését. Az elsőfokú bíróság végzésével az SZTNH határozatát megváltoztatta, és az ellenérdekű fél védjegytörlése iránti kérelmét elutasította, a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria végzésével a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmezők megváltoztatási kérelmét elutasította. A Kúria indokolásában kifejtette: az eljárásban nem volt vitás, hogy a tárgyi megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A védjegytörlési kérelem elbírálása során azt kellett megítélni, hogy a kérelmezők által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alkalmasak-e annak megállapítására, hogy a megjelölés a használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet. A bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése alapján történt mérlegelése során az eljárt bíróságok – az SZTNH álláspontjával ellentétesen – arra a következtetésre jutottak, hogy a használat volumene és módja a megkülönböztető képesség megszerzését igazolja. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok értékelése és azok egybevetése során az ügy érdemére kiható, helytelen következtetésre jutottak, ezért indokoltnak tartotta a - felülvizsgálati eljárásban szűk keretek között alkalmazható - bizonyítékok felülmérlegelését. Ennek során a Kúria - tartalmilag az SZTNH megállapításával egyetértve - arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezői megjelöléshasználat a védjegyként történő használat kritériumának nem felel meg, mert a megjelölés tudatos, következetes, származásjelzési céllal árujelzőként való használata nem állapítható meg.
Budapest, 2018. június 26.
A Kúria Sajtótitkársága