Az ingatlan-nyilvántartás szerint a perbeli, erdő művelési ágban nyilvántartott ingatlan a Magyar Állam I. rendű alperes tulajdonában áll, kezelője 1974. február 26. napjától jelenleg is a II. rendű alperes jogelődje: a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság. A II. rendű alperes jogelődje 1996. október 9. napján ideiglenes vagyonkezelői szerződést kötött az I. rendű alperes képviselőjével. A felperes a 2006. december 22. napján megtartott árverésen megvásárolta az ingatlant az I. rendű alperestől. Az ingatlanügyi hatóság azzal az indokolással utasította el a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét, hogy a kért bejegyzés csak a kezelői jog törlésével egyidejűleg lehetséges, a kezelői jog törlésére viszont okirat vagy jogszabály rendelkezése adhatna alapot, amely nem áll rendelkezésre.
Az Inytv.62.§ (1) bekezdése b) pontja alapján indított törlési perben abban a kérdésben kellett állást foglalniuk a bíróságoknak, hogy a kezelői jog intézménye megszűnt-e, s ha igen, mely időpontban és milyen módon.
A Kúria hatályában fenntartotta a keresetnek helyt adó (az alpereseket a felperes tulajdonjoga bejegyzésének és a II. rendű alperes kezelői joga törlésének tűrésére kötelező) jogerős ítéletet és rámutatott:
A Ptk. módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 12.§-ának rendelkezései 1991. június 9-től kezdődő hatállyal módosították a Ptk.174-175.§-it, az említett módosító törvény 15.§-ának (3) bekezdése pedig hatályon kívül helyezte a Ptk.176.§-át, azonban a módosító rendelkezések nem szüntették meg a kezelői jog intézményét. A módosító törvényhez fűzött miniszteri indokolásból az a következtetés vonható le, hogy a Ptk. szóban forgó módosítása csak az állami vagyonnal való szabadabb gazdálkodást tette lehetővé, azonban nem rendelte el a kezelői jog intézményének megszüntetését. A kezelői jog megszűnése (és átalakulás vagyonkezelői joggá) ágazatonként eltérő időpontban, egy folyamat eredményeként történt meg. A perbeli, erdő művelési ágú ingatlanra a II. rendű alperes javára bejegyzett kezelői jog alapját az Etv.5.§-ának (1) bekezdése teremtette meg, amely rendelkezés 1996. december 31-ig volt hatályban. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt (Áht.) módosító 1995. évi CV. törvénnyel beiktatott, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában idézett Áht.109/B.§ d) pontja 4. alpontjából (amely az előbbiekben említett 1996. december 31-i időpontot megelőzően, 1996. január 1-jén hatályba lépett), 109/F.§ (1) bekezdéséből, 109/F.§ (2) bekezdésének c) pontjából, valamint 109/G.§ (2) bekezdéséből az a következtetés vonható le, hogy a II. rendű alperes kezelői joga nem alakult át vagyonkezelői joggá. A II. rendű alperes jogelődjének „kezelő” státusa azáltal szűnt meg 1996. október 9. napján megkötötte az ideiglenes vagyonkezelői szerződést: ezzel az addigi kezelői jogviszony szerződéses jogviszonnyá alakult, megszűnt a II. rendű alperes jogelődjének „kezelő” jogállása (és tekintettel arra, hogy nem került sor „végleges” vagyonkezelői szerződés megkötésére és bejegyzésére, a II. rendű alperes jogelődje nem válhatott vagyonkezelővé sem). Mivel a II. rendű alperes jogelődje kezelői státusának megszűnésével a „kezelő” bejegyzés formálissá vált, a felperes az Inytv.62.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján kérhette a kiüresedett ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlését.
Megjegyezte a Kúria, hogy mind a kezelői, mind a vagyonkezelői jog értelemszerűen csak állami tulajdonban álló dolgon állhatott fenn. A kezelői és a vagyonkezelői jog a kezelőt, illetve a vagyonkezelőt csak a „külső” jogviszonyokban jogosította önálló tulajdonosi fellépésre, de a „belső” jogviszonyban, azaz az állam és a kezelő (vagyonkezelő) közötti viszonylatban a kezelői jog nem korlátozta az állam tulajdonosi jogait. A kezelői jog nem vált ki a tulajdonjogból és nem alakult önálló dologi joggá: ha az állam elidegenítette a dolgot, s ezzel megszűnt a tulajdonjoga, sem a kezelői jog, sem a vagyonkezelői jog nem maradt fenn idegen dologbeli jogként, hanem megszűnt.
Budapest, 2012. június 18.
A Kúria Sajtótitikársága