A Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának II. munkaügyi tanácsa a szakszervezetek általános és egyéni képviseleti jogosultsága, valamint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről a munkaügyi per alatt kötött megállapodásban a joglemondó nyilatkozat értelmezése tekintetében hozott ítéletet.
A perbeli tényállás szerint a Kjt. hatálya alá tartozó kulturális intézmény előbb közhasznú társasággá alakult a közalkalmazottak átvételével, majd kft.-ként működött tovább.
A munkáltató 145 fő munkavállalója 2007. januárban, illetve 2008.áprilisban előterjesztett keresetében a kollektív szerződés azon rendelkezésére hivatkozva, miszerint „a kht. vállalta, hogy minden év január 1-től legkevesebb a mindenkori éves közalkalmazotti illetménytábla emelésnek megfelelő alapbéremelésben részesíti a dolgozókat”, 2002-2006. közötti időre jelentős mértékű bérkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével – többek között – megállapította, hogy a felperesek 2003. január 1-jei esedékességgel a 2002. augusztus 31-én irányadó bérükhöz viszonyítva 63,83 %-os béremelésre váltak jogosulttá. A munkaügyi bíróság az elévülést megszakító körülményként értékelte a szakszervezetnek és az üzemi tanácsnak a munkáltatóval és az alapítóval (a miniszterrel) folytatott levelezését a KSZ vonatkozó rendelkezése munkáltató általi megsértése tárgyában.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletében helybenhagyta az elsőfokú közbenső ítéletet, egyetértve annak jogi következtetéseivel.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős közbenső ítéletet a 63,83 %-os béremelést érintő körben hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság közbenső ítélete megváltoztatásával a keresetet elutasította.
A Kúria jogi álláspontja szerint mivel a perben az egyes felperesek szakszervezeti tagsága és a szakszervezet részére adott meghatalmazása nem volt bizonyított, az Mt. 19. § (2) bekezdése és az Mt. 19. § (3) bekezdése nem adott alapot a perbeli levelezés elévülést megszakító körülményként történő értékelésére.
A Kúria ítéletének elvi megállapításai:
1. Az Mt. megkülönbözteti a szakszervezetnek a munkaviszonyt érintő körben a munkáltatóval, illetve az állami szervekkel szemben fennálló általános érdekképviseleti jogosultságát (Mt. 19. § (2) bekezdés) a szakszervezeti tag által adott meghatalmazáson alapuló, a bíróság, más hatóság illetve egyéb szerv előtti képviseletre vonatkozó jogosultságtól [Mt. 19. § (3) bekezdés].
A munkavállalók érdekében eljáró szakszervezet és az üzemi tanács elnöke által írt általános tartalmú, a kollektív szerződés munkáltatói kötelezettséget előíró rendelkezése
betartására felszólító levél egyéni munkaügyi jogvitában nem minősül elévülést megszakító, az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólításnak [Mt. 11. § (4) bekezdés]. Ennélfogva a bérfejlesztésre vonatkozó igény elévülési időn túl bírói úton nem érvényesíthető.
2. Amennyiben valamely igény peresítését követően a munkavállaló munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnik, a megszüntetésről kötött megállapodás azon kitétele, mely szerint a feleknek a munkaviszonyból eredően egymással szemben a továbbiakban semmilyen követelésük nincs – kifejezett rendelkezés hiányában – nem értékelhető a már keresettel érvényesített igény tekintetében joglemondásként.
Budapest, 2012. március 14.
A Kúria Sajtótitkársága