Az alperesek jogelődjénél hivatalvezetőként dolgozó felperes vezetői megbízása visszavonását követően közszolgálati jogviszonya hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel szűnt meg. Mindkét intézkedés jogellenességének megállapítását követően a felperest megillető juttatásokról kellett dönteniük az eljárt bíróságoknak. A munkaügyi bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket az általa jogszerűnek ítélt felperesi igény megfizetésére. A másodfokú bíróság az egyetemleges kötelezés mellőzésével a II. rendű alperessel szemben a keresetet teljes körűen elutasította és az egyes jogcímek vonatkozásában megváltoztatta az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összegeket.
A Kúria az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmét részben alaposnak tartotta és megállapította, hogy az alperesi oldalon többször végbement jogszabályi jogutódlásra figyelemmel mindkét alperes a felperes munkáltatója jogutódjának tekintendő, s egyetemlegesen kötelesek helytállni a felperesi igényekért.
A per különös bonyolultságát az adta, hogy a felperes jogviszonyára a köztisztviselők jogállására vonatkozó törvény mellett a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény egyes rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kellett, s a felperes igen sok jogcímen terjesztette elő igényét, s azt a per során sokszor módosította. A bíróságok ennek megfelelően széleskörű bizonyítási eljárást folytattak le az ügyben, amely igen nagy terjedelmű peres iratanyagot eredményezett.
A Kúria a másodfokú bíróság álláspontját fogadta el a körben, hogy a felperes hivatalvezetői megbízása és a vizsgáztatási lehetőségei között összefüggés volt, e felkérések a jogviszony megszüntetését követően elmaradtak, s az ebből származó jövedelemkiesése összefüggött közszolgálati jogviszonya megszűnésével.
A felperesnek a hivatali személygépkocsi használata elvesztéséből eredő kártérítési igénye vonatkozásában megállapítható volt, hogy a felperes nem volt állami vezető, csupán helyettes államtitkári illetményre jogosult személy, így a tényleges munkavégzésétől függetlenül, teljes jogviszonya időtartamára nem illette meg a személygépkocsi-használat, mint juttatás.
Megalapozottnak tartotta a Kúria a másodfokú bíróság döntését a további felperesi igények vonatkozásában is.
Budapest, 2013. július 18.
A Kúria Sajtótitkársága