A Kúria Kfv.I.35.325/2011/4.szám ítéletében elvi jelentőségű jogkérdésekben döntött:
Az adóhatóság a felperesi adózónál 2005, 2006 évekre becslést alkalmazva állapított meg adókülönbözetet (adóhiányt). A felperes a feltárt forráshiány fedezetéül külföldi (szerb) magánszemélytől kapott kölcsönre hivatkozott, aki a pénzt (állítása szerint) szintén kölcsön kapta egy kanadai illetőségű cégtől. Az adóhatóság a szerb, és kanadai társadóhatóságtól kapott információk alapján a felperes hivatkozását nem fogadta el hitelt érdemlőnek.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság, az elvi jelentőségűnek minősíthető jogértelmezési kérdésekben az alábbiak szerint foglalt állást:
1. Sem a Ket. tételes, sem alapelvi rendelkezéséből nem vonható le az a következtetés, hogy közokirati minősítésű, nemzetközi jogsegély keretében érkezett választ a magyar hatóságnak minden esetben külső, független fordítócéggel kellene lefordíttatni. E kérdésben a generális jogszabályi előírásokon túl a nemzetközi egyezmények speciális rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
2. A becslési eljárásban a bizonyítási teher „atipikus” volta éppen abban nyilvánul meg, hogy amennyiben az adóalapot az adóhatóság becsléssel kénytelen megállapítani, de az adózó bizonyítani kívánja, hogy ez a megállapított adóalap nem helyes, mert valójában nincs fedezethiány, ezt az adózó csak kétséget kizáró bizonyítékkal teheti meg. Az a szerződés, amely mögött akár egyetlen bizonytalansági tényező, kétségbe vonható elem is van, az nem lehet hitelt érdemlő. Ez vonatkozik a kölcsön-láncszerződésekre is. Az adóhatóságnak jogában áll a fedezetül bejelentett pénz forrásáig visszanyúlva vizsgálódni.
3. Nem fordul ugyanakkor vissza a bizonyítási teher az adóhatóságra, a hiteles bizonyíték csatolását az ügyfél terhére rója becslési eljárásban a jogszabály, hogyha a hitelességgel kapcsolatban alapos kétség merül fel, ennek cáfolata is a dokumentumot, bizonyítékot becsatoló ügyfél feladata.
Budapest, 2012. március 22.
A Kúria Sajtótitkársága