A magánvádló magánindítvány-tételi jogának életre keltése jogerős felmentéssel végződött közvádas ügyben, felülvizsgálati eljárásban – amelyben egyébként a törvény értelmében igényjogosultként nem vehetne részt – a törvényben kizárt.
A törvényszék a 2016. április 20. napján kihirdetett ítéletével az I. és II. rendű terheltet az ellenük a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2017. április 20. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I. és II. rendű terhelt terhére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozott felmentő rendelkezés miatt – Be. 416. § (1) bekezdés a) pont – hatályon kívül helyezés és új eljárás lefolytatása érdekében.
A felülvizsgálati indítvány nem az első- és másodfokú bíróság által egyezően meghozott társtettesként elkövetett emberölés bűntettének vádja alóli jogerős felmentő rendelkezést támadta, hanem az irányadó tényállás első részében rögzített és önálló bűncselekmény megállapítására alkalmas tényállásrész elbírálásának hiánya miatti törvénysértő felmentést.
Ennek megfelelően a felülvizsgálatot érintő tényállásrészlet a következő: „ [...] 2011. december 3-án 01 óra után kb. 15 perccel G. F. WC-re ment, míg H. G. sértett és Sz. F. a WC előtti területen tartózkodott, amelynek túloldalán a táncparkett volt, illetve attól a területtől lépcső vezetett a szórakozóhely VIP részlegére. Miután Sz. F. is WC-re ment, H. G., aki ittassága miatt dülöngélt, véletlenül nekiment az ott tartózkodó I. rendű terheltnek, aki erre meglökte a sértettet, melynek hatására a sértett leült a földre. Az I. rendű terhelt és az ott tartózkodó II. rendű terhelt ekkor a sértettet felemelték a földről, majd a felállított sértett nadrágját alsónadrágjával együtt egy mozdulattal lerántották, melynek következtében a sértett nemi szerve és feneke is láthatóvá vált. Ezt követően két oldalról megfogva őt a szórakozóhelyről kivezették. A szórakozóhely bejáratánál lévő fóliasátoron kívülre vitték, majd ott elengedték és a szórakozóhelyre mindketten visszamente [...]”
Az indítványban foglaltak szerint a terheltek azon magatartása, hogy erőfölényüket kihasználva fizikai ráhatással a sértett alsótestét lemeztelenítették és ilyen állapotban a nyilvános helyen végighurcolva vitték ki a szórakozóhely elé, nem csak a sértett megalázásával, emberi méltóságának megsértésével járt, hanem alkalmas volt arra is, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást keltsen. Az erőszakos formában megnyilvánuló közösségellenes magatartásnak nem kell közvetlenül személy ellen irányulnia, irányulhat akár dolog ellen is és nem kell szükségszerűen állagsérelmet okoznia. Jelen esetben a fizikai erőhatásnak kitett tárgy a sértett nadrágja volt és annak két oldali megragadásával megvalósított lerántása annak ellenére, hogy a sértett testének közvetlen érintésével nem járt, a tárgyra irányuló, a sértett akarata ellenére történő erőszakos fizikai ráhatásnak minősül. A terheltek tehát olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsítottak, amely alkalmas volt arra, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást keltsen, ezért megvalósította a társtettesként elkövetett garázdaság vétségét.
Az indítvány alapján a felmentő rendelkezés abban az esetben is törvénysértő, ha az adott elkövetési mód nem tekinthető a garázdaság törvényi tényállását megalapozó erőszakos magatartásnak. A terheltek cselekményei ugyanis a sértett emberi méltóságát sértő, társadalmilag és etikailag elítélendő olyan magatartás volt, amely kimerítette a tettleges becsületsértés vétségét.
Ezen cselekmény azonban magánindítványra büntetendő. A büntetőeljárás a terheltekkel szemben közvádas cselekmény miatt folyt, a vád tárgyává tett eseménysor részét képezte és abba beleolvadt a magánvádas cselekményrész. Tekintettel azonban arra, hogy a bíróság a közvádas cselekmény megvalósulását nem látta bizonyíthatónak, a tényálláson belüli – csak magánvádra büntethető – cselekmény vonatkozásában az arra jogosult nyilatkozatát be kellett volna szerezni.
Jelen ügyben a jogosult az elhunyt sértett hozzátartozója, akit azonban e körben nyilatkozattételre nem hívtak fel, így az ő oldaláról a magánindítvány megtételére nyitva álló határidő még meg sem kezdődött. A terheltek büntetőjogi felelősségének tettleges becsületsértés vétségében történő megállapíthatósága a magánindítvány kérdésében tett nyilatkozat függvénye, ezért e kérdéskörben az elhunyt sértett szüleit nyilatkozat megtételére kell felhívni.
A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta és indítványozta, hogy a törvényszék és az ítélőtábla határozatát a Kúria helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
Az I. és II. rendű terhelt védői, valamint a terheltek a megtámadott határozatok hatályban tartására tettek indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A garázdaság vétségét a Btk. 339. § (1) bekezdése alapján az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
A garázdaság bűncselekménye tényállási elem – erőszakos magatartás – hiánya miatt nem valósult meg, miként arra az ítélőtábla indokolásában ki is tért.
Az erőszakos magatartás két irányban nyilvánulhat meg valóban, így az lehet személy vagy dolog elleni.
Az irányadó tényállás alapján azonban a terheltek cselekménye – a sértettről a ruházat lerántása – nem volt erőszakos, nem járt sem a sértett testének külön emiatt történő érintésével, de a sértett ruhadarabjai sem sérültek, így a dolog elleni erőszak sem merülhetett fel. A terheltek az egyébként jogszerű (kényszer)intézkedésüket, illetve a sértett kétségkívül kiszolgáltatott helyzetét használták ki a megszégyenítésére. Ilyen körülmények mellett azonban ez legfeljebb tettleges becsületsértés megállapítására lehetett volna alkalmas, egyéb törvényi feltételek fennállása esetén.
A Be. 417. § (1) bekezdés I. pontja alapján a terhelt terhére kizárólag az ügyész jogosult felülvizsgálati indítványt benyújtani.
A Be. 416. § (4) bekezdés d) pontja szerint a terhelt terhére az (1) bekezdés a) pontjában írt okból nincs helye felülvizsgálatnak magánvádas eljárásban vagy pótmagánvád alapján folytatott eljárásban.
Jelen ügyben emberölés bűntette miatt folyt az eljárás a két terhelt ellen, az ügyész az állam büntetőjogi igényét kívánta érvényesíteni közvádas eljárásban, amely jogerős felmentéssel végződött.
A terhes felülvizsgálat egyedüli jogosultja az ügyész, ellenben a magánvádló arra nem jogosult, ezt az ügyész sem teheti meg helyette, nyilván nem képviselheti a magánvádlót.
A magánvádló magánindítvány tételi jogának életre keltése jogerős felmentéssel végződött közvádas ügyben, felülvizsgálati eljárásban – amelyben egyébként a törvény értelmében igényjogosultként nem vehetne részt – kizárt.
Fentiekre tekintettel a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. január 31.
A Kúria Sajtótitkársága